Malevil (1981) 42% 11★

Tökéletes példája annak, hogyan lehet egy jó könyvet rettenetesen rosszul adaptálni. Ezesetben az adaptáció a szó és a könyv megcsúfolása is.
Lehet Merle regényeit szeretni és nem szeretni vagy kettős viszonyban állni velük, mint én. Lehet egy könyvet pontosan és elrugaszkodva is adaptálni, de az elrugaszkodásnál akkor nem árt némi koncepciót kidolgozni, hogy a film önálló alkotásként is megállja a helyét a könyvet nem olvasók számára. Ez a film egyénileg nem értelmezhető, adaptációként nem értékelhető.
Ne nézzétek meg ezt a filmet:
-mert, ha olvastátok a könyvet, ez alapjaiban semmisíti meg a könyv minden tartalmát a cselekménytől a gondolatiságig.
-mert, ha nem olvastátok a könyvet és innen szeretnétek megismerni, akkor ez nem fog sikerülni. A cím az első és utolsó érintkezési pontja a két műnek.

Kiegészítő információ azoknak, akik olvasták a könyvet:
-Semmi sem jelenik meg – még csak említés szintjén se – az emberi kapcsolatokból. Nem derül ki semmi az együttélők egymáshoz fűződő viszonyából, sem a különböző közösségek eltérő túlélési és vezetési módszereinek előnyeiről és hátrányairól. Szóba se kerülnek a politikai / vallási / kultúrális különbségek.
-Még csak nem is körvonalazódik, mennyit küzdöttek az állatokért, növényekért, egyáltalán a túlélésért.
-spoiler
-spoiler
-spoiler
-spoiler
-spoiler
-spoiler
-És a vége a film csúcspontja: spoiler
Vége.

Ugyan a korábbi értékelések nagyon jól körülírták, milyen csúfosan elvérzik de Chalonge filmje a Merle eredeti regényével való összehasonlításban, de nem tartom okvetlen célravezetőnek az összes könyvadaptációból született filmet az alapján értékelni, mennyiben ragaszkodnak vagy térnek épp el irodalmi alapanyaguktól. Sajnos regényként a Malevil nagyon régi adósságom, de a mozi értékelésében ez talán még segítséget is adhat.

A viszonylag alacsonyabb pontszámok abból a szempontból biztosan helyénvalóak, hogy a film témájához és saját vállalásaihoz képest néhol kissé súlytalan. A koncepció – a XX. század második felében az egész világot rettegésben tartó atomhalál víziója, melynek kihűlt máglyáján maroknyi túlélő próbálja fenntartani önmagát, emberi mivoltát, ideáljai alapján összeeszkábált mikro-társadalmát – máig is izgatja a nézőket. A műfaj legkézenfekvőbb választásai, a Másnap és a Fonalak mellé a Malevil sajnos már nem fért be, ennek oka elsőre a nyilvánvaló sokkhatás hiánya: kis, alapból is elszigetelt falusi közösség éli át az atomcsapás pokoli élményét, de túl kevesen vannak és túl szoros a már meglévő szociális hálójuk ahhoz, hogy a legkaotikusabb forgatókönyvek lépjenek életbe. A film sugallata ilyen szempontból kimondottan érdekes, míg az urbánus közösségek totális összeomlással szembesülnek, addig a vidék szabadabb, magát könnyebben feltaláló és másféle közösségi kapcsolatokat ápoló embere máshogy, talán kevésbé tragikusan éli meg a sokkal súlyosabb izolációt. Nem tűnik kérdésesnek, hogy Merle regényében erről még több okos okfejtés kibontakozik, de ez egy film – nem adaptálhat betűről betűre egy 700 oldalas regényt.
A sztori a maga tényszerűségében szerintem rendben van, de az előadás már kevésbé. A megteremtett atmoszféra a szürke, semmire sem hasonlító tájjal tetszetős, első blikkre a kiválogatott színészek is megfelelhetnek bármire, ugyanakkor a szűkös és tényszerű párbeszédek, a cselekmény egyhangúsága nem teszi nekik lehetővé, hogy valódi karaktereket formáljanak meg – még Serrault és Trintignant sem tud menteni a saját helyzetén. Nem ismerjük igazán meg őket, némelyiküket viccen kívül csak a szinkronhangokról ismerünk fel a műsoridő múlásával, ráadásul minden vontatott és kimondottan lassú. A film rideg tényszerűségében gondolkodtat minket el, ám ez jól érezhetően kevés, a filmélményt megfojtja az unalom.
Mindemellett a jelképesség szép, az ijesztő faktor viszonylag magas, noha gyakorlatias szempontból horrorisztikus vagy zsigerileg ható szörnyűség nincs a képernyőn, még a rend felbomlásából származó potenciális bestialitás is szinte csak utalások szintjén jelenik meg. Tény, hogy a film végére a látottak hatása alatt maradunk, de hosszabb távon a Malevil biztosan meg fog maradni egyfajta beváltatlan ígéretnek.

Nem rossz próbálkozás, éppenséggel akár ajánlható is lehetne azoknak, akiket érdekel az atomháború utáni napok története, de félnek a fent említett filmeket megnézni. Esetleg a francia mozi elszánt híveinek is jól jöhet, de sajnos kihagyni sem nagy veszteség.

Remek könyv, ramaty film.

Valahogy a könyv nekem jobban tetszett. A film nem volt egy nagy durranás szerintem.