Valaki, valahol megnyomta a piros gombot. Kitört a harmadik világháború, és az atomcsapások után csak üszkös romok maradtak. Ausztráliának szerencséje volt: az ötödik kontinens kimaradt a háborúsdiból. Ám ők is csak haladékot kaptak: a lassan az egész világot belepő rádioaktív felhő előbb-utóbb… [tovább]
Az utolsó part (1959) 17★
Képek 21
Szereposztás
Kedvencelte 1
Várólistára tette 16
Kiemelt értékelések
Nem mutatott semmi olyat, mint egy pl: mai film tenné, mégis átérezhető a helyzet súlyossága és megrendítő kimenetele.
Lehet, hogy a történet könyvben jobb, de filmen valahogy nem ért el igazán megrendítő hatást. Ennek ellenére ahogy haladt a történet, egyre jobb lett. A színészek azok, akik miatt érdemes megnézni, Peck, Astaire és Parkins. A szerelmi jelenetek sem maradnak el, de már-már szentimentális. Az elején unatkoztam, aztán kezdett izgalmas lenni, a lezárás pedig meglepett, ami a film pozitívuma.
Népszerű idézetek
– My second husband was an American. We traveled all over the world, and everywhere we went, he would say to people, „I am an American. I am an American.” They finally shot him in one of those eastern countries.
– I wouldn't really mind if you could forget entirely who I am. I don't like myself very much anyway.
– The war started when people accepted the idiotic principle that peace could be maintained by arranging to defend themselves with weapons they couldn't possibly use without committing suicide. Everybody had an atomic bomb and counter-bombs and counter-counter bombs. The devices outgrew us. We couldn't control them.