Oliver Barrett gazdag családból származó egyetemista. Szeretné a saját útját járni, és bebizonyítani, hogy nincs szüksége apja segítségére az életben. Mindezt tetézi, hogy beleszeret a szegény családból való Jennybe. A két fiatal, dacolva a köztük lévő társadalmi különbséggel és a szülők… [tovább]
Love Story (Love Story 1.) (1970) 111★
Képek 17
Szereplők
Kedvencelte 21
Várólistára tette 74
Kiemelt értékelések
Nagy hatást tett rám, amikor tizenévesen először láttam… és tulajdonképpen azóta is. Vannak az embernek olyan korszakai, amikor erre van szüksége. A film zenéje pedig a mai napig szívbemarkoló. Nagyon szeretem Francis Lai érzékeny muzsikáját.
https://www.youtube.com/watch…
Még most is potyognak a könnyeim. (Mondjuk mostanában extra érzékeny vagyok de akkor is. )
Azt hiszem a Titanic után meg van a második film, amin elsírom magam. Még így is hogy tudtam mi várható.
Persze nagyon retro a film, mégis csak a 70es években készült és magán viseli ennek minden nyomát, de történet szépre sikerült és időtállóra.
A zenét meg vagy ezerszer hallottam már korábban és végre tudom mihez kötni.
Van olyan ember aki ezen a filmen nem sír? Nagyon szomorú. Most még inkább, mint tizenévesen, amikor először láttam.
Nagyon szeretem!
Számtalanszor láttam már, és ha egy jó sírásra vágyom, ezt veszem elő: garantált a hatás!
Számítottam rá, hogy nem fogom szeretni ezt a filmet, de gondoltam, adok neki egy esélyt, hiszen ez a mozi hozta divatba a „nagyon romantikus film, amiben egyszer csak váratlanul az egyik főszereplő halálos beteg lesz” trope-ot (mondjuk ez elég kétes dicsőség). Eleinte viszont meglepően jól elvoltam vele, köszönhetően nagyrészt annak, hogy a két főszereplő viszonylag szimpatikus és az interakcióik a filmben gyakran kifejezetten szellemesek. Más frontokon viszont sokszor már mai szemmel nagyon elavult, vagy csak szimplán igénytelen a film (egy sminkes se volt aki egy kis púdert szórt volna a csajra, hogy tényleg betegnek tűnjön?), és voltak olyan párbeszédek, amik kínosan rosszul voltak megírva, ez nem csak a fordítás hibája, hanem egyértelműen az eredeti szerzőjéé, aki meg van győződve, hogy a hosszú hatásszünetek feltétlenül egyenértékűek a drámaisággal.
De a legrosszabb valószínűleg az volt, hogy volt két dolog a filmben, ami akárhogy néztem, nagyon nem volt OKÉ, és összességében azt az érzést adta, hogy ez a film nagyon buta, és engem is hülyének néz.
1. Az orvos a srácnak mondja el először, hogy a csaj nagyon beteg, és ezután a lánynak még hetekig nem mondják el, és úgy vannak vele, hogy hát, kezelni is minek, úgyis meghal.
2. A film jelmondata két szituációban hangzik el a filmben: „A szerelemnek az a lényege, hogy soha ne kelljen azt mondanod, hogy sajnálod”. Na már most ez önmagában nettó marhaság, a bocsánatkérés az egyik legfontosabb dolog, amit a kapcsolataid fenntartásához gyakorolnod kell. Különösen, ha kiverted a feleséged kezéből a telefont és üvöltöztél vele, mint a főhős. (A családon belüli erőszak legenyhébb formája is azért minimum egy bocsánatkérést megér.) A másik jelenetben meg egyszerűen a szövegkörnyezetben sincs értelme a mondatnak, se az angol eredetiben, se a magyar szinkronban.
Népszerű idézetek
Oliver: Hé, ha ennyire hülyének tartasz, mondd meg mire volt jó ez az egész játék, hogy meghívasd magad kávézni?
Jennifer: Tetszik a tested, öcsi.
Jennifer: Úgy érzem, sosem hittem, hogy létezik egy jobb világ, mint amiben élünk. Mi az ami jobb lehet, mint például Mozart, vagy Bach, vagy akár te?
Folytatása
![]() | Összehasonlítás |