A szürke kis irodakukac, „Buddy” Baxter egyszerűen képtelen nemet mondani, amikor főnökei nógatják: engedje át legénylakását holmi alkalmi légyottokhoz. Mivel fél, hogy végképp elvágja magát a munkahelyén, jobb meggyőződése ellenére ismét és ismét enged – mígnem egy este ott találja a lakásán… [tovább]
Legénylakás (1960) 88★
Képek 4
Szereplők
Kedvencelte 9
Várólistára tette 76
Kiemelt értékelések
Ez egy igen jó romantikus drámába hajló vígjáték, főszerepben egy jó szándékú, kicsit teszetosza fickó, akinek a mindennapi rutinját feldúlja egy beteljesületlen szerelem.
Szerintem ez a hatvanas évek Love Actually-je, vagy Brigitte Jones naplója. Teljesen egy (na jó, talán két) szálon futó cselekménnyel, kevesebb meztelenséggel és káromkodással, feketében-fehérben. Semmi szédítő magasságra nem kell számítani, szinglilét, becsület tisztesség érzelmek és más efféle mindennapi vívódások, amik velünk is megtörténhetnek, megtörténhettek. De azért elég jól mutatja be a hatvanas évek feslő erkölcsi válságát, a nők kiszolgáltatott helyzetét, az akkora már megcsontosodó nagyvállalati lélekölő gépiességét, a fogyasztói társadalom közelgő szétrohadását (azért a „reklámokkal tűzdelt tévézés mellé magányosan elrágcsált mirelit pizza és kóla” dolog én azt hittem már erősen a nyolcvanas-kilencvenes évek terméke).
Esős vasárnapra ajánlom, garantált a kedélyállapot-javulás.
Régi filmhez képest, eléggé egyedi és kirívó története van.
Egy legénylakás, ahol a főnökök az afférjaikat művelik és főszereplőnk beleszeret az egyik leánykába. Az affér téma mellett eléggé nagy szerepet kap az öngyilkosság is, ami már nem tréfa dolog, főleg karácsonykor, de ünnepek alatt az amber sosem érzi magát fényesen, főleg ha az az ember nem szereti viszont. Két megtört lélek talál egymásra és segítik egymást.
Tetszett a végén az utolsó jelent, ahol ahelyett, hogy egy tipikus olyan jelenetet vágtak volna be, hogy az essőben (ebben az esetben a szállingózó hóban) összeölelkezve csókolztak volna a páros, inkább spoiler és már innen is tudni lehetett, hogy szeretik egymást és happy end a vége.
Szeretem Billy Wilder vígjátékait, van egy számomra kellemes, nosztalgikus hangulatuk, tökéletesen képesek kikapcsolni és szórakoztatni. Jack Lemmon pedig számomra a valaha élt egyik legszeretnivalóbb színész. Nálam ő biztos garancia. Ez a film is jól sikerült, és közben néha az járt a fejemben, mennyivel jobban szeretem ezeket a régivágású romantikus komédiákat.
A teniszütővel való makaróni szűrést imádtam. :D… meg azt a tényt is, hogy a fagyasztott pizza már akkor is hódított bizonyos körökben.
Ja, és a hidegháborús utalások most különösen szemet szúrtak, miután mostanában sokat foglalkoztam a témával.
.
Már listáztam néhány tovabbi Wilder filmet, amikre remélem hamarosan sor kerül. :)
Népszerű idézetek
– The mirror. It's broken.
– Yes, I know. I like it that way. Makes me look the way I feel.