Legénylakás (1960) 79% 87★

Ez egy igen jó romantikus drámába hajló vígjáték, főszerepben egy jó szándékú, kicsit teszetosza fickó, akinek a mindennapi rutinját feldúlja egy beteljesületlen szerelem.

Szerintem ez a hatvanas évek Love Actually-je, vagy Brigitte Jones naplója. Teljesen egy (na jó, talán két) szálon futó cselekménnyel, kevesebb meztelenséggel és káromkodással, feketében-fehérben. Semmi szédítő magasságra nem kell számítani, szinglilét, becsület tisztesség érzelmek és más efféle mindennapi vívódások, amik velünk is megtörténhetnek, megtörténhettek. De azért elég jól mutatja be a hatvanas évek feslő erkölcsi válságát, a nők kiszolgáltatott helyzetét, az akkora már megcsontosodó nagyvállalati lélekölő gépiességét, a fogyasztói társadalom közelgő szétrohadását (azért a „reklámokkal tűzdelt tévézés mellé magányosan elrágcsált mirelit pizza és kóla” dolog én azt hittem már erősen a nyolcvanas-kilencvenes évek terméke).

Esős vasárnapra ajánlom, garantált a kedélyállapot-javulás.

Szeretem Billy Wilder vígjátékait, van egy számomra kellemes, nosztalgikus hangulatuk, tökéletesen képesek kikapcsolni és szórakoztatni. Jack Lemmon pedig számomra a valaha élt egyik legszeretnivalóbb színész. Nálam ő biztos garancia. Ez a film is jól sikerült, és közben néha az járt a fejemben, mennyivel jobban szeretem ezeket a régivágású romantikus komédiákat.
A teniszütővel való makaróni szűrést imádtam. :D… meg azt a tényt is, hogy a fagyasztott pizza már akkor is hódított bizonyos körökben.
Ja, és a hidegháborús utalások most különösen szemet szúrtak, miután mostanában sokat foglalkoztam a témával.
.
Már listáztam néhány tovabbi Wilder filmet, amikre remélem hamarosan sor kerül. :)

Jól sikerült romantikus vígjáték, eltalált poénokkal és kedvelhető karakterekkel.

Egy aranyos vígjáték Hollywood aranykorából.

#Lumiere