Lady W botrányos élete (2015) 69% 33★

Igaz történeten alapuló film. A György korabeli időben különösen igaz volt, hogy a feleség a férj tulajdona és így ő annak adja oda, akinek akarja. Nincs olyan, hogy nem tetszik, mert a házasságból nőként szabadulni gyakorlatilag lehetetlen volt. Hiába a gazdagság, a szép ruhák és a kívülről idillinek tűnő élet, rettenetes elnyomás ez és a másik személyének semmibe vétele. Ennek ellenére a nő az, aki az események nyilvánosságra kerülésével botrányhőssé válik . Nyilván, hiszen az ő testét használták. A férj mindössze a kulcslyukon keresztül kukkolva lelte élvezetét a dologban. Sajnálom, hogy az elmúlt 200+ év kevés volt ahhoz, hogy ehhez hasonló esetekben jelentősen változzon a közmegítélés. spoiler

Nézzünk valami filmet, ez jó lesz, angol, kosztümös – mondtam.
Ehhez képest meglepően jó, egyenletes színvonalú, élvezetes, érdekes és persze szépen öltöztetett filmet láttam.
A törénet maga viszont éppenhogy vetkőztetős, leskelődős, ami mégsem jelenti azt, hogy egy erotikus filmről lenne szó. Ugyanis nemcsak a férj voyeur-ködése számít, a lényeg itt az, hogy a férjnek ez a hajlama a kornak megfelelő, a nőt totális saját birtoktárgyként kezelő szemléletével, no és a feleség ez alól végül kibújni akaró, önálló emberi létre vágyó akaratával együtt olyan gyúlékony elegyet alkot, ami egyenesen vezet a botrányhoz, a bírósági tárgyaláshoz.
A történet nem sötét, nem drámai, egyfajta korabeli bulvársztoriként is lehet látni, de tényleg fontos megjegyezni, hogy ez a nő a kor szerinti „tisztességét” áldozta fel ahhoz, hogy szabad lehessen.
A film tulajdonképpen könnyed stílusához pedig tökéletes választás volt a főszereplőnő Natalie Dormer, a Trónok harca Margaery-je.

Azt gondolom, hogy nem volt egyedüli a sorsa kora angol nemeshölgyei között, de csak ő tudta megtenni azt, hogy leborította magáról a férje által rákerült szennyet – vissza a férjére.
El lehet képzelni a többi, menekülni nem tudó sorstárs életét.

Kosztümös filmekben az angolok továbbra is verhetetlenek. Főleg ha azt is hozzátesszük, hogy kiapadhatatlan a forrásuk az efféle történetekhez. És ha még a bíróságot is meglátogatjuk közben, az már maga a parádé. Abban már jók jobbak vagyunk, hogy egy nő tulajdontárgy, vagy sem, de szerintem a jog bizonyos része visszafejlődött.
Na de legalább a kulcslyukak a jobbik irányban változtak, szóval van remény.

Vigyázat, ez a film elég gagyi….A ruhák, a kor és az értékelések miatt jó ötletnek tűnt megnézni a filmet, de nagyot tévedtem… Tehetségtelen színészek (legalábbis ezek a szerepek nem álltak nekik jól) és végig ugyanaz a zene ismétlődött, ráadásul össze-vissza ugrálunk az időben…
A sztori semmi, adott egy nő, akit… spoiler és ezért ő feminista (?) lesz… Kicsit kamu szagú volt az egész egyébként, hiába mutogattak festményt a csajról a végén, hogy igen, ő élt és ott díszeleg…

Az ilyen jellegű történetektől rosszul vagyok, azért is mert valóságon alapszik.
Nem mondom, hogy rossz film, de nekem egyelőre egyszer nézős kategória.
Valahogy kevésnek érzem és mindenki unszimpatikus benne.
A színészek elviselhetőek és a látvány is hangulatos, a ruhák is szépek.

Bátor tett volt a feleség részéről, hogy nem hagyta magát, és kiállt magáért. A kor melyben élt nem kedvezett a ilyen női viselkedésnek, pontosabban ha ez nyilvánosság előtt történik. A férj motivációját én nem tudom megérteni, de elhiszem, hogy voltak/vannak ilyen emberek.

Régóta vártam már, hogy meg tudjam nézni ezt a filmet. Már a készítésekor láttam képeket és talán cikkeket a forgatásról, és azóta vártam. Szerencsére nem kellett csalódnom.
Szeretem az igaz történeteken alapuló, női sorsokról szóló filmeket, bár néha eléggé megrázóak tudnak lenni. Ez a történet is ilyen. Seymour Worsley-ról eddig még nem is hallottam, pedig gondolom annak idején nem kis botrányt okozott az esete. Kicsit elgondolkodtató, hogy bár nem is igazán volt ő a bűnös, mégis az ő életét nevezik botrányosnak, és – legalábbis amennyire a filmből lejött – inkább neki lett rossz híre, mint a férjének, meg annak a sok férfinak, akik ebbe az egészbe belementek. Kíváncsi lennék, hogy ebből a történetből mi igaz, mi találgatás, és mi az, amit az író rápakolt, hogy érdekesebbé tegye a történetet.
Natalie Dormert eddig nem sok filmben láttam, de örültem, hogy ő játszotta ezt a szerepet. Ő sem okozott csalódást, szerintem a többi szereplővel együtt nagyon jól alakított, és illett hozzá ez a karakter.

Pontosan Natalie Dormerre szabták ezt szerepet, aki amúgy is szereti mutogatni magát a filmekben/sorozatokban. A sztori nem tudom igaz-e, nekem kicsit kamuszagu volt az egész, de azért egyszer megnézhető, mert nagyon szépek a jelmezek és a díszlet.

A téma a züllött, romlott és jó dolgában már hedonista életet élő angol nemességet mintázza meg. Annak görbetükre, hiszen a nagy hallgatások közepette a főurak is csak emberek voltak és inkább alulról vezérelte őket az öntudat.
Lady W a körülmények áldozata, bár a játékokra ő sem mondott nemet. Sőt mi több…bátran tárta szét lábát férjeura és „tulajdonosa" kénye-kedvére, bocsánat: óhajára.
A központi téma talán a házasságtörési per, ahol az egyik oldal mindent egy lapra tesz fel, míg a másik nem is sejti, hogy neki is mindent vagy semmit-ről szól a játszma.
Sajnos elég gyenge cselekmény, inkább jellem-visszafejlődés és kosztümös, XVIII. század végi hangulat tölti meg a filmet élettel. A képek viszont szépek, ahogy az angol nemesi életformát és annak díszleteit vetíti elénk a rendező.