Steven Grlscz irigylésre méltó fiatalembernek tűnik – sikeres az üzleti életben, elbűvölő egyéniség és minden nőt képes elcsábítani. Azonban egy szörnyű titkot rejteget.
Barátnője meghal egy autóbalesetben, amelynek következtében Steven összekerül Maria Vaughnnal. A súlyosan depressziós… [tovább]
Gyártó
Goldwyn Films
Film Foundry Partners
Entertainment Film Distributors
Zenith Entertainmen
Arts Council of England
Ne ijesszen meg senkit az ifjú (nagyon ifjú!) Jude Law neve mellett a vámpír címke, ez a film valójában kimondottan érdekes, megnyerő atmoszférájú, határozottan vonzó, ha valaki szereti az egyedi látásmódú mozikat. Éppenséggel romantikus thrillernek nem is nagyon nevezném, mármint abban az értelemben nem, hogy ez a cucc tényleg filmművészeti megnyilvánulás például a romantikus thrillerrel ma már nagyjából egyet jelentő Alkonyat szériához viszonyítva…
Túlzásba sem akarok esni, mert tény, azért ez a szépfiú vámpír nő után kajtat tematika alaposan elkopott, sőt, bemocskolódott az idők során, és kétségkívül ez a film is apellál valamennyire Law rendkívül megnyerő és hideg kisugárzására – ami mindig is alkalmassá tette őt vonzó és érdekes, de velejéig sötét és önző görények eljátszására is. Ebből talán csak az öregség útjára lépve, a feltűnően megmikiegeresedett frizura felvétele után nőtt ki, de akkor meg tipikus apakarakter lett belőle…
De nem szakadva messzire tőle: azért a film egyik legmegnyerőbb ajánlata tényleg Law, aki remekel. Talán mintha még rá is írták volna a szerepet, annyira jól áll neki ez az egész, és ezt tényleg annak ellenére írom le, hogy harmincas pasiként mi sem áll tőlem távolabb a szépfiú vámpír nő után kajtat jellegű sztoriknál. Ha minden igaz, innen katapultált A tehetséges Mr. Ripley stábjába, ami abszolút korai karrierje egyik csúcspontja, még annak ellenére is, hogy a Ragyogó napfény rajongójaként nagyjából szentül hiszem, hogy Minghella félrecastingolta azt a filmet.
Ami mellett nem nagyon lehet elmenni szó nélkül, az Po-Chih Leong rendezői stílusa, az az egyéni látásmód, ami egy potenciálisan véres, félelmetes és misztikus sztorit képes maximális méltósággal lehúzni egy már-már párkapcsolati dráma szintjére. A film atmoszférája nagyon vonzó, megvan benne az az egyedi, áthallásos európai szájíz, ami minden gyermekbetegsége ellenére olyan érdekessé tette néhány egyedileg fényképezett és rendezett jelenetben Mulcahy Hegylakóját is. A film ráadásul témájához képest meglepően vértelen, mégis nyersebb, mint a modern romantikus vámpírfilmek, úgy naturalista, hogy semmi sincs meg benne az elrettentő felszínből – Law gyakorlatilag úgy játszik vámpírt, hogy még egy valamirevaló fogsort sem csináltak neki. A viszonylag kevésbé mozgalmas cselekmény és a történetet felépítő elég egyszerű logika ellenére ez a sajátos hangulat és báj abszolút bent tudja tartani a nézőt.
Utolsó, nagyon egyéni bónusz pontom, hogy Kerry Fox ebben a filmben csudaszép!
Semmiképp sem műfaja vagy témája miatt, abszolút csak egyedisége okán, de merem ajánlani ezt a filmet!
Huh… hát, ez nem egy könnyed délelőtti film volt, ahogy hittem. Nagyon lassú és rettenetesen mély mondanivalója van, szinte kibírhatatlanul a felszín alá kellett ásnom magamat; mind képvilágilag, mind értelmileg. Többször is úgy éreztem, ki kell kapcsolnom, mert unalmas, holott nagyon is jól tudtam, hogy dehogy unalmas, csak én nem vagyok ehhez a megfelelő lelki állapotban.
Ahogy a Zabhegyezőben Holden mondaná: „Ehhez hangulat kell.”
Mindenképpen újra fogom nézni.
