Könnyes leves (2008) 68% 35★

Még életemben nem hallottam erről a filmről, de amint elolvastam a tartalmat, tudtam, hogy ezt nekem most azonnal meg kell néznem. :D
Ez a film tökéletesen reprezentálja a leendő életemet Koreában. Bőgök egy sort valami cuki étteremben, hátha felvesznek dolgozni, aztán szépen mosolygok és bemutatkozok helyes srácoknak, hátha elvesznek feleségül. Hehe.
Akkorát röhögtem. Abby úgy nézett a ramenre, mint én oppára. *-*

„- Jó étvágyat!
– HALLOTTAD? Folyékonyan beszél japánul!” xD

„Csaj: *elmeséli angolul, hogy mi történt vele és miért sír*
Nő: *japánul* Mit mondott?
Pasi: *japánul* Nem tudom, dilis, nem látod?”

„Laura: JAJ DE ÉDES AZ TOSHI (ez tényleg létező japán név? xD) De milyen istentelenül sz@r a szinkronja xD”

„- Annyit ittam, hogy menni is alig bírok… Van egy kis söröd?” :D

Aranyos film, de nekem kevés volt a szerelmi szál. Wow, még ilyet sem írtam le nagyon. :D

Azt hittem valami bugyuta vígjáték lesz. Aztán kiderült, ez egy bugyuta vígjáték. Na azért annyira nem, mert van kis mondanivalója is és talán mélysége is. Szerintem egy jó kis kikapcsolódás egy csajos, mozizós délutánra. Én jól szórakoztam rajta, szerettem :)

Az ötlet nagyon tetszett, de problémáim vannak a megvalósítással. Magyar szinkronnal néztem, amiben a japánt is leszinkronizálták, így elég zavaró volt, hogy annak ellenére, hogy a főszereplők „egy nyelvet beszéltek” mégsem értették egymást. Ha eredeti nyelven ez nem így van, akkor ez nem a film hibája. Továbbá Abby háttere egy kicsit lógott a levegőben, nem volt számomra teljesen világos, hogy akkor most ő tulajdonképpen miért is maradt Japánban, ha egy kukkot sem beszél japánul és miért is nem tanulja a nyelvet, ha már egyszer ott maradt. Ezen kívül is akadt még egy-két gondom, de ennek ellenére tetszett, egyszer legalábis mindenképp meg lehet nézni. Az már inkább bánt, hogy sokkal többet ki lehetett volna hozni belőle, amit nem a színészeknek, hanem inkább a forgatókönyvnek róvok fel.

Imádtam ezt a filmet. Pár éve láttam egy kis részt belőle a TV-be azóta terveztem megnézni. Most jött el az ideje. Annyira szép film… imádom!

Fura egy film volt ez.. A szinkron miatt simán -1 csillag, ahogy a többiek is írták, valami oknál fogva a japánt és az angolt is szinkronizálták, ami elég hülyén hangzott.
Emellett, a főszereplő csaj nem volt valami szimpi, a sztori pedig az összes mester és tanítványa filmhez hasonló.
De azért aranyos volt néhol.

Egész jó kis film volt. Egy külföldi kalandjai Tokióban. Az egész film tulajdonképpen azt mutatja be, hogyan lehet egész jól kommunikálni nonverbálisan, mivel a két főszereplő nem tud egymás nyelvén. A főnök nem tud angolul, Abby pedig japánul nem, pár szó kivételével. Tetszett, hogy bár elviselhetetlennek tűnt a ramenséf jelleme, tulajdonképpen egy próba elé állította Abbyt: vajon elég elszánt ahhoz, hogy ő is rament főzzön, vagy ez csak fellángolás? A filmben bemutatott környezet is nagyon hangulatos volt. Egyik kedvenc jelenetem volt, amikor Abby először szolgált fel levest a vendégeknek, és csak annyit mondott, egyetlen szót: „Arigatou”, mire az egyik vendég odasúgta a másiknak: „Nahát, folyékonyan beszél japánul!” Ez talán arra utalt, hogy a japánok mennyire különlegesnek és meglepőnek találják, hogy egy külföldi (ráadásul jelen esetben amerikai, fehér, szőke) japánul is tud.
A végén azért pár jelenet egy kicsit hihetetlennek tűnt, de érthető volt, mit akartak kifejezni vele. Teljesen megjött a kedvem egy kis leveshez!

Kicsit fura ez a film… és elég lököttek benne… spoiler spoiler … egy percig nem bírtam közösséget vállalni a csajjal, és ezek a pálfordulások sem életszerűek, mozinak meg kevesek… ám az alapötlet nagyon tetszik. és ha a csajt lecserélnénk, és a szerelmi szálat életszerűvé tennénk, nem is lenne rossz.

Ha most valaki hozna nekem egy tál rament, én lennék jelen pillanatban a legboldogabb.