Kockázatos túra (2012) 63% 32★

Nem kiemelkedo, de megis az az igazi jolesos film, amiben olyan patikan van kimerve a jokedv, az aranyos romantika, a kaland, a humor, hogy az ne legyen eroltetett, hanem csak jo legyen belehelyezkedni.
Es nekem ez most pont tokeletes volt.

Néhány klisétől eltekintve nagyon jó volt ez a film. Főleg az alapötlet volt az, ami nagyon tetszett, meg néhány gondolat, amit próbált közvetíteni.

Jó ötlet, unalmas kivitelezéssel.

Ha tudnék utazni az időben, akkor visszaröppennék 86 perccel ezelőttre és nem nyomtam volna meg a play gombot.
Vígjátékként talán működőképes lett volna. De sajnos nem az volt. Vagy csak én nem tudtam röhögni a poénokon. A legfőbb bajom a karakterekkel volt, abszolút életszerűtlen volt mind, így aztán tök mindegy mit lelkiztek össze-vissza hamisan csengett az egész.
Pedig az alapötlet jó volt…

Ugyan nem tökéletes, de ezt most imádtam. Olyan esendő volt benne mindenki! Szinte az összes karakterben láttam valamit magamból, és drukkoltam mindenkinek, mindenben. Szeretem a fura különc figurákat, sokkal jobban esik az ilyen fazonok társaságában lenni, így a két főszereplő különösen közel került a szívemhez :)
Igazi hétvégi könnyű kellemes mosolyt csaló film :)

    Szeretem ezt a filmet, mert gyakorlatilag az összes fontosabb szereplője szerethető, esendő ember volt, a főszereplők meg olyan elfuserált alakok, akikről a való élet tudomást sem vesz (nem oszt nekik szerepet!…). És az tényleg egy kivételes ajándék, és óriási szerencse, mikor két ilyen fura figura egymásra talál, kiszakadva abból a mélységes magányból, amiben gyermekkoruk óta senyvedtek. Vesztesnek születni – ezt csak az tudja, milyen, aki maga is ezzel küzd. Ha visszaemlékezünk az iskolás éveinkre, mindenkinek volt az osztályában 2-3 olyan gyerek, akit a többi rendszeresen kiröhögött, gúnyolt, vagy egyszerűen csak semmibe vett –, de egészen más perspektíva, mikor Te magad voltál/vagy az a gyerek… Ez egy olyan szakadék a többség és a kisebbség között, ami áthidalhatatlan.
    Azt hiszem, az eleve egy ritka madár, aki fura szövegezésű hirdetéseket ad fel, aki nem a megszokott klisék mentén halad, és még így is nagyon kicsi az esélye, hogy megtalálja azt, akit keres.
    Az időgép – nem szó szerinti, hanem elméleti – kérdése is egész más megvilágításba kerül itt. Bizony, én is elgondolkodtam rajta, hogy mi lenne az az időpont, ahová visszamennék az időben, ha lehetne. Mi az a pont, ahol a legtöbb pozitív fordulatot lehetne kieszközölni a beavatkozással, vagy esetleg megakadályozható lenne a legnagyobb rossz. Több olyan ember van, akit legszívesebben kiradíroznék az életemből, akikkel jobb lett volna soha nem találkoznom. De az már egy másik film, másik történet, haha…

kedves indie film