Kafka (1991) 8

1919-ben Kafka magányosan él Prága egyik lakónegyedében. Életét kettéosztják a nappalok, amikor unalmas és értelmetlen hivatalbeli munkáját végzi, és az éjszakák, amelyek során felébred benne az író. Egyik nap a folyóból kihalásszák egyik munkatársa holttestét. Kafka nem hisz a hivatalos… [tovább]

Képek 26

Szereposztás

Jeremy IronsKafka
Theresa RusselGabriela
Ian HolmDoctor Murnau
Alec GuinnessFőhivatalnok
Simon McBurneyOscar
Keith AllenLudwig
Joel GreyBurgel
Brian Gloverkísérő a várba
Armin Mueller-StahlGrubach felügyelő
Jeroen KrabbéBizzlebek

További szereplők

Hirdetés

Várólistára tette 32


Kiemelt értékelések

Londonna 

Azt kell mondjam, hogy ez egy roppant érdekes film volt. Kedvelem Kafkát, meg az ő meglehetősen sajátos, különc fantazmagóriáit. Tetszett, hogy a történet az ő életére fókuszált, finoman és ötletesen átszőve az írói munkásságával az életrajzi elemeket. Pontosabban, hogy belevették a sztoriba Kafka történeteit is, különös tekintettel A perre és A kastélyra.
Maga a film szerintem egy – nem a klasszikus értelemben vett – zombi-film lett, némi Hitchcock utóérzéssel, ám ezzel együtt Kafkához méltó szürreális képzeletvilággal. A régi idők thrillereit / horrorait idézte, és bevallom töredelmesen, hogy engem sikerült megijeszteni. (Pedig fényes nappal néztem!) A liftes jelenetnél például vadul kalapált a szívem és örömmel nyugtáztam, hogy a kampós esernyő tényleg zseniális találmány. :)
Aztán. Meg kell dicsérnem a filmzenét. Telitalálat. Tökéletesen kiemelte és nem elnyomta vagy takargatta a hangulatot, hozzátett az élményhez nem is keveset.
Imádtam a fekete-fehér képi világot. Tényleg mintha egy kifejezetten régi filmet néztem volna, teljesen kikapcsolt az agyam közben és elhittem, hogy amit látok, az a filmgyártás korszakának első feléből érkezett. Atmoszférája volt, kissé „dohos, poros szaga” és olyan izgalma, amit csak a padláson feledett, régből felbukkanó kincsek, emlékek tudnak nyújtani a megtalálónak.
Ugyanakkor a filmben van néhány percnyi színesváltás is, ami bevallom, engem kényelmetlenül érintett. Nekem kissé kiábrándító volt pont az egyik legkomorabb részt „szivárványban” bámulni, de nyilván értem / sejtem, miért választották ezt a megoldást a készítők.
El sem tudom mondani, mekkorát kacagtam, amikor felfedeztem, hogy Simon McBurney is a castot erősíti. Elképesztően cuki volt fiatalon, és milyen furcsa, hogy még volt neki soook haja! :) Ráadásul ez a félnótás karakter, ami jutott neki… A társával együtt nekem a 101 kiskutya Jasperét és Horacét juttatta eszembe. :D
A másik kellemes meglepetés Joel Grey volt. Őt töretlenül furcsa smink nélkül látnom, ettől függetlenül örömteli. Viszont nem tudtam teljesen elvonatkoztatni a kedvencemtől, így akaratlanul is dúdolgatni kezdtem a „Two Ladies”-t a Kabaréból. :D Különösen, amikor pikáns, pornográf képekkel bezárkózott a slozira és bámészkodott, Kafka meg utána ment és kukkolta a budiban. XD
Jeremy Irons pedig… Hát mit mondhatnék? Frenetikus, elképesztő, csodás, hibátlan. Én elhittem neki minden szót, rezdülést, pislantást. Mellesleg Kafkát én is hasonlónak képzelném el… Csendes, visszafogott, mégis rendkívül intelligens és vonzó férfi, akinek elképesztő tartása van és folyamatosan csikorognak nála odafent a fogaskerekek. Túlságosan önmarcangolónak viszont nem mondanám a Jeremy által megteremtett Franzot. Önbizalomhiányosnak önbizalomhiányos, tiszta sor, és igen, depresszív is, viszont ott az a lobogó belső tűz, ami – számomra legalábbis – kiégette belőle a naaagymértékű introvertált szenvelgést. Bár nem is bánom, jó volt ez így és nagyon tetszett, hogy csempésztek bele (fanyar) humort is. Meg hát elvitte a történet bűnügyi / nyomozós szála ezt a felét egy másik irányba, de én élveztem. Tényleg.
Szóval ez egy nagyon jó kis életrajzi alapokra építkező film, olyan szerethető, különc íróval a főszerepben, aki már önmagában is elég érdekes, hát még egy olyan rejtéllyel maga körül, mint ez itt ebben a sztoriban.

Winterspell

Ez abszolút nem egy életrajzi film, viszont egy kiváló krimi/thriller, aminek most a változatosság kedvéért Franz Kafka a főszereplője.
Miután erre az ember rájön, máris sokkal jobban érzi magát. Engem, aki egy ideje érdeklődik Kafka élete és munkássága iránt, kezdetben kissé zavart az, hogy pl. Az átváltozás dátuma nem stimmel (nem A fegyencgyarmatonnal egyidőben dolgozott rajta), vagy a valós barátok és szerelmek nincsenek benne (Felice Bauerre ugyan utal a film,de nem nevezi nevén). Ide sorolnám magát a DVD-tokot is, ami újságíróként hivatkozik Kafkára, holott ő elég távol állt az ilyesmitől. Viszont és ellenben, a film maga nem követi el ezt a hibát, ott már rendben van a munkahely (bár a belső felépítése nem egészen ilyen volt – érdemes rákeresni a mostani Hotel Centuryra Prágában (az egykori Munkás Balesetbiztosító Intézet), ott Kafka egykori irodájában is lehet aludni, ha meg tudja azt az ember fizetni).
A film maga egyébként jól van felépítve, a színészek kiválóak (különösen Jeremy Irons), a set design sokszor igen ötletes, Prága fekete-fehérben is nagyon hangulatos, a zene pedig kifejezetten remekül passzol a történethez, és tetszettek a különféle utalások Kafka több művére. Végső soron remekül szórakoztam alatta, végig le tudott kötni, és szerintem simán ott van a többször újranézős kategóriában.


Népszerű idézetek

Londonna 

Nem érezték még úgy, hogy ebből a szörnyű kettős életből csak az léphet ki, aki megőrül?

Londonna 

– Burgel? Túl kis pont ő ahhoz, nem? Bár ki tudja…
– Mindig azokra kell odafigyelni. A jelentéktelen kis senkikre.

Londonna 

– És mit szól majd akkor, ha ez az arctalan tömeg meglódul egyszer? A saját akaratából? Akkor mit fog mondani majd nekik?
– A tömeget mindig könnyebb uralni, mint az egyént. Mert közös célja van. Míg az egyén céljai igencsak… kérdésesek.
– Ezt akarja felszámolni, igaz? Pontosan azt, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. De soha nem láthat bele senkinek a lelkébe egy lencsén át.
– Ez csak attól függ, a lencse melyik végén áll…

Londonna 

– Teszik, amit mondunk nekik.
– Talán ettől lesznek hatékonyak?
– Első a test, aztán jön a szellem.

Londonna 

Megveti a magamfajtát, mert megvet mindent, ami modern. De épp maga áll a modernizálás élén. Erről ír, ezt tárja mások elé. De magától eltérően én örömömet is lelem ebben.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján