Be kell jelentkezned, hogy megtekinthesd az oldalt!

Idézetek 7

Londonna 

– És mit szól majd akkor, ha ez az arctalan tömeg meglódul egyszer? A saját akaratából? Akkor mit fog mondani majd nekik?
– A tömeget mindig könnyebb uralni, mint az egyént. Mert közös célja van. Míg az egyén céljai igencsak… kérdésesek.
– Ezt akarja felszámolni, igaz? Pontosan azt, ami megkülönbözteti az egyik embert a másiktól. De soha nem láthat bele senkinek a lelkébe egy lencsén át.
– Ez csak attól függ, a lencse melyik végén áll…

Londonna 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Ez a legnagyobb gondunk. Az agy feltérképezése. Látja, mégis csak van közös bennünk.
– Bennünk semmi közös nincs. Én… csak írok a szörnyűségekről, de maga… megalkotja.
– Nos, mindkettőnknek megvannak az eszközei. Mindketten idealisták vagyunk. Ez emel ki minket az arctalan tömegből.
– Micsoda?! Ő is arc! (egzaltáltan a kísérleti alanyra mutat)

Londonna 

Megveti a magamfajtát, mert megvet mindent, ami modern. De épp maga áll a modernizálás élén. Erről ír, ezt tárja mások elé. De magától eltérően én örömömet is lelem ebben.

Londonna 

Cselekményleírást tartalmazó szöveg

– Az emberek fejlődést akarnak. Mi csak segítünk.
– Ez nem fejlődés, hanem emberkereskedelem.
– Mi csak életet adunk az embereknek. Hehe… Magammal is megtettem.

Londonna 

– Teszik, amit mondunk nekik.
– Talán ettől lesznek hatékonyak?
– Első a test, aztán jön a szellem.

Londonna 

– Burgel? Túl kis pont ő ahhoz, nem? Bár ki tudja…
– Mindig azokra kell odafigyelni. A jelentéktelen kis senkikre.

Londonna 

Nem érezték még úgy, hogy ebből a szörnyű kettős életből csak az léphet ki, aki megőrül?