Return of Kings (K: The Stage 5.) (2019) 60% 1★

Nagyon sokat tépelődtem a csillagok számán, mielőtt megállapodtam egy hatoson. Az igazság az, hogy ennek is, mint a Missing Kingsnek, van egy nagyon nagy hátránya – mégpedig az, hogy a Return of Kings nem jó. De ha már volt lehetőségem megnézni, gondoltam, végigmegyek inkább a Stage adaptációkon is.
A zöld klán természetesen változatlanul nem működik, a történet gyenge, mint a harmat. Mostanra teljes lett a cast cseréje, gyakorlatilag csak Kusanagi és Awashima ugyanazok még mindig, és igazából ők, valamint Anna és Reisi azok, akik kézben tartják ezt a darabot. Az új Shiro jobb, mint a Missing Kingses, de közelében sincs az első három darabban szereplőnek, szegény Kurou meg próbálkozik, de egyrészt a forgatókönyv megköti a kezét, másrészt pedig az elődje nagyon jó volt, és nem tud felnőni hozzá – ez különösen a diktafon jeleneteknél látszik, ahol az első részekben nagyon jót mosolyogtam, az ő alakításában meg egyszerűen kínosak. Anna szerepe ebben a darabban igazából jutalomjáték, mert a karakter az egyetlen igazán jól megírt figura a második évadban, és a színésznő ki is használja a lehetőséget, simán felért az első kettőhöz. Ono Kento pedig egyértelműen belejött a szerepébe, amikor Reisi kivételesen karakterhű, akkor végre ömlik belőle a cinizmus, és kellően fapofa, nem árulja el az arca. Sajnos a karakterhűség hosszú távon elég nagy probléma itt.
Fushimi nagyon semmilyen, már a Missing Kingsben is gyenge volt, de itt sajnos már Misaki sem volt jó mellette (nagyon ripacs, gyakorlatilag üvöltözik a színpadon), így nem tudta megtámogatni, és felhúzni, az ő párosuk is sokkal gyengébb lett. A zöld klántagok egyszerűen nem érdekelnek. Yukari színészének megadok annyit, hogy jó a mozgása, és igazából az animét elég jól idézik, de miután a karakterek maguk faék egyszerűek, ez nem akkora eredmény.
A színpadkép viszont zseniális. Egyértelmű, hogy erre a darabra volt messze a legtöbb pénz, mert nem csak hatalmas a tér, és igényes a vetítés, de olyan technikai megoldások és effektek vannak, amiknek közelébe sem ér az első négy rész. Minden mozog, minden változik, a belterekben már szinte semmit nem kell nekünk elképzelni, teljesen felépül a díszlet. A harcok látványosak, dinamikusak, különösen az elején – sajnos a fináléra kicsit ellustulnak, már nincs meg ugyanaz a lendület, pl. Reisi és a Szürke Király harca kifejezetten darabos. Ez önmagában még egészen megérthető lenne, de miután alacsony költségvetésből az elsőben Reisi és Mikoto és Fushimi és Misaki is nagyon ütős harcokat kaptak, kicsit igénytelenné válik, mintha abban bíztak volna, hogy a színpadkép elviszi az egészet a hátán. A zene az anime zenéje, ez hol jó, hol rossz, az opening pl. sokkal gyengébb, mint az első négy esetben. A jelmezek szépek (Shiro Ezüst Király szerelését még mindig imádom), minőségiek.
Összességében… ha a Return of Kings valakinek tetszett, annak mindenképp érdemes megnéznie, mert adaptálni tényleg jól adaptál, a karácsonyi hadműveletig szépen végigmegy az eseményeken. Ha viszont nem, akkor igazából nem sokat javít a dolgon, nem nagyon tudja mélyíteni a karaktereket, semmi extrát nem ad hozzá.