A harcviselt egykori katonát, John Carter századost érthetetlen okokból a Marsra szállítják, ahol ismeretséget köt helyi lakosokkal, Tars Tarkas-sal, és az elbűvölő Dejah Thoris hercegnővel. Akaratán kívül belekeveredik a bolygó bennszülöttjei közötti ősi konfliktusba és az összeomlás… [tovább]
John Carter (2012) 201★
Képek 18
Szereposztás
Kedvencelte 35
Várólistára tette 77
Kiemelt értékelések
Az általános végén imádtam ezeket a könyveket. A keményebb sci-fikhez még nem volt meg az affinitásom, az érettségem, a sokféle fantasyt és kalandregényt pedig junkfoodként zabáltam és feledtem azonnal. Ez kivétel volt. Éppen ezért erre a filmre sem tudok csalódásként tekinteni. Emlékszem, még mikor először láttam, utána a full bénázó Mars-kommandó (2009)-t is kedélyes hangulatban néztem meg. (Talán egyszer újra ráveszem magam…)
Sokat gondolkodtam, mi nem stimmel ezzel az egésszel – de az első benyomásomon túl nem jöttem rá semmi okosabbra. Sőt idővel egyre határozottabban érzem: egyszerűen a főhős páros egyáltalán nem volt szimpatikus nekem. Semmi mélyértelmű dolog, hanem abszolút ösztönös: ránézésre két olyan ember van a képernyőn, akiket valahogy nem bírok és ha próbálkozom, sem kedvelem meg őket. A rendező filmjeit nagyon szeretem, a mellékszereplőkből is kijön a potenciál – csak a főszereplők lennének mások.
És ettől még nagyon szívesen nézem meg bármikor újra.
Ez most jó volt, kellemes filmnézés volt. Nem gondoltam volna hogy tetszeni fog, valahogy nem jött át mikor néztem a trailer-ét. Meg azt gondoltam hogy unatkozni fogok rajta. De hála az égnek nem így történt.
A film valami eszméletlen szép, és hangulatos is. Vicces is volt, meg azért aranyos is és izgalmas. A szereplők is jók voltak.
A szörnykutyus pedig nagyon kis édes. https://www.syfy.com/sites/syfy/files/2018/05/woola.jpg
Azt hiszem ez nem az én stílusom. Eléggé untatott, nem igazán érdekeltek az űrlények meg a történet sem. Olyan furcsa volt az egész. A látványvilág rendben volt és a színészek is, csak a történet nem. Nem az én világom.
Végre egy jó fantasy! :) Nekem tetszett, izgalmas volt és érdekes.
Woola, a szörnykutya meg übercukker!! *.* Szeretnék én is egy ilyet! :D
Az első négy Burroughs-féle Mars-könyvön túl vagyok azóta, mióta a filmet láttam. A vizuális megjelenítés nagyon ott van, Dejah Thoris-ra pedig szerintem Lynn Collins a lehető legjobb választás volt. Ez egy mese, igazából elképesztő mélységeket fölösleges várni tőle. Szerencsére a könyvtől (ami 1912-ben jelent meg elsőként!) olyan nagyon nem tértek el.
Sokkal jobb volt, mint vártam.
A látványvilága nagyon jó, egyedül a végét sajnáltam.
Kár, hogy a Disney elkaszálta, néztem volna még tovább Carter történetét.
Ötletes, némileg vicces és majdnem izgalmas történet, de sajnos túl hosszú. Sok benne az időhúzó cselekménytelenség.
Ezt eddig miért nem láttam???? Most néztem meg teljesen véletlenül. Ezt folytatni kellene. A Mars-sorozatot is el fogom olvasni a film hatására. Hosszú volt, de egy pillanatra sem untam. Azért nem semmi, hogy 1917-ben íródott a regény, ami az alapját adta. Ha így nézed a sztorit, elképesztő.