Négy elveszett lélek – egy kegyvesztett TV bemondó, egy mocskos szájú tinédzser, egy egyedülálló anya és egy zenészből pizzafutárrá avanzsált fiú – ugyanazon a napon akar véget vetni az életének, méghozzá éppen Szilveszter éjszaka. Amikor a kiábrándult idegenekből álló csapat véletlenül… [tovább]
Hosszú út lefelé (2014) 88★
Szereposztás
Pierce Brosnan | Martin |
---|---|
Toni Collette | Maureen |
Imogen Poots | Jess |
Aaron Paul | JJ |
Sam Neill | Chris |
Josef Altin | Matty |
Joe Cole | Chas |
Rosamund Pike | Penny |
Diana Kent | Hope |
Tuppence Middleton | Kathy |
Kedvencelte 9
Várólistára tette 102
Kiemelt értékelések
Sekélyesnek tűnt ahhoz képest, hogy Nick Hornby írta. De ezt annak a számlájára írom, hogy nem sikerült a könyv megfilmesítése. Elidétlenkedtek egy komoly témát és ha a vége nem az lett volna, ami, akkor semmi sem mentette volna meg a középszerűségtől. Így viszont teljes lett a kép és a lelki békém is helyreállt (úgy ahogy). Az viszont bosszant, hogy sokkal, de sokkal jobb s lehetett volna.
Hornby zseni, nem a helikoni, esztéta zsűri választja annak persze, hanem az emberi szív. És persze az intellektus, mert parádés dialógusai vannak, pazar karakterekkel. Ráadásul úgy áradozom most erről a depresszió-oldó filmről, hogy nem is a legjobb Hornby-adaptáció (nem sikerült jól befejezni, de hát végül is minden boldogság uncsi valamennyire, az egyéni nyomor az ami izgi, de ezt már a dramaturgok őse, Lev Nyikolajevics is megmondta.) Szóval a mérgező depresszió ellen ajánlott, akit pedig nem dob fel a tündéri Imogen Poots, az már tényleg foghat egy létrát. (Hátha remek barátokra tesz szert.) Amúgy meg: spoiler
Újranézés. A héten fejeztem be a könyvet és most már látom, hogy alaposan megvágták a sztorit meg kipótolták olyan jelenetekkel, amikről úgy gondolták, hogy jót tesznek majd a nézők romantikára éhező kis lelkivilágának. Annyira nem is tévedtek nagyot. Egy nagyon szomorú témát abszurd és helyenként igen vicces módon körüljáró történet, szerethető szereplőkkel, nagyon jó zenei aláfestéssel (három év után végre JJ számát is megtaláltam, siker!), szóval nem panaszkodok a sok változtatás miatt. Jól szórakoztam és az élethez is kicsit nagyobb lelkesedéssel állok most (igen, ezt egy öngyilkosságról szóló film érte el nálam, igen, nézzétek meg). De azért a könyvet is olvassa el mindenki, mert megéri.
Egyszer meg lehetett nézni, de ilyen eredeti alaphelyzet után jobbra számítottam. A könyvet sajnos nem olvastam előtte.
https://blueisthenewpink.wordpress.com/2015/06/22/lets-…
A könyv után közvetlenül kellemes kikapcsolódás, semmi több. Nyilván kellett a rózsaszín befejezés (amiért, bevallom, egy kicsit szurkoltam a könyvben is), mert milyen lenne már anélkül. Volt olyan része, ami jobban tetszett, mint a könyv (pl. Jess, ahogy @Imma is írta), de összességében jobban örülök a két hétnek, amit a könyv olvasására szántam, mint a másfél órának, amit a filmre.
Az viszont kevésbé a film-élményhez tartozik, hogy nagyon tetszik az a pulóver, amit Jess viselt Tenerifén, muszáj leszek olyat kötni.
Harmatgyenge, nagyon semmilyen film. Nagy kár, lehetett volna az alapkonfliktus alapján sokkal jobb is.
Aranyos volt, megérte, de a végén azért hiányérzetem maradt. Talán többet is ki lehetett volna hozni belőle.
Nem rossz adaptáció ez, de nem is annyira zseniális. A cast rendben van, a történet gerincét megtartották, de még így is kicsit cheesy lett.
Népszerű idézetek
Martin Sharp: Has anyone ever told you you're a bit of an idiot?
Chris Crichton: I'm a politician, that's all they ever tell me.
Jess Crichton: You're getting a thrill out of this, aren't you, you pervert! Oh my God, you're Martin Sharp! You *are* a pervert.
Martin Sharp: [about Jess] Genuinely, I don't know how you've survived her.
Chris Crichton: Ear plugs.
[first lines]
Martin Sharp: Anyway, to cut a long story short, I decided to kill myself. That's the trouble with suicides, I've learned you can't cut the long story short, because it's the long story that people are interested in. Especially if you're me, which regrettably I was, and still am to this day. So, forgive me if you already knew this, but I'm Martin Sharp, the man who had everything. One wife, two children, three dogs, at least four People's Choice Awards, and five mornings a week on the most successful breakfast show in Britain. They were even offering my Mondays off. So far, so good. I had reached middle-age, unscathed, with money in the bank. Until I met Suzy Jenkins at a launch for a new men's moisturizer. All I can say in my defense, Your Honor, is she looked 25 to me.