Hihetetlen (2019–2019) 87% 174★

Briliáns.

Kicsit talán nehezen indul, de az utolsó négy rész garantáltan egyhuzamban megy le. Erős téma, nehéz feldolgozni, főleg, hogy megtörtént eseményeken alapul. Minden nőt rettentően sajnáltam benne, de Marie sorsa volt a legocsmányabb. A legfelháborítóbb. Az a legkevesebb, hogy egy-két könnycseppet elmorzsoltam érte a végén.

Persze voltak gyenge pontjai is: szerintem kicsit sűríteni lehetett volna az eseményeket, egyes „woman bonding” részek már nem igazán érdekeltek. A nem direktben „barátkozásra” kihegyezett jelenetek jobban elárulták számomra, hogyan közeledik egymáshoz ennek a két teljesen más karakterű nyomozónőnek a gondolkodása, világszemlélete.

A lényeg, hogy ez a sorozat elkészült, és hogy végre van igény a szexuális erőszak témájának ilyen minőségben való feldolgozására, széles körű terjesztésére. Taps Netflix. Ne halmozzatok el nagyon sok hasonlóval, mert eret vágok idő előtt, de fontos, hogy létrejöjjenek ezek az alkotások.

Az első rész után majdnem elkaszáltuk annyira nyögve nyelős volt, a második részt is csak úgy tettem be, hogy jó lesz, hogy szóljon valami. Viszont a második rész már sokkal jobb, a harmadiktól pedig rendesen be is indul a sorozat. Izgalmas volt a maga műfajában, végig lekötött, Toni Collette-t pedig imádtam ebben a szerepben is.
Ez egy igaz történet tehát óriási fordulatokra ne számítson senki, viszont nagyon jó a történetvezetés.

Hatásmechanika szempontjából tényleg az volt vele a bajom, hogy amennyi borzalomról olvasok nap, mint nap, meg amennyit látok megfilmesítve, már tényleg nem tud eléggé megrázni, ha ehhez hasonlót látok.
Az ilyen borzalmas történetek csak azt erősítik meg bennem, hogy igyekezzek erélyesen élni és nem a farkasok közé tartozni. Nem a rombolók, hanem az építők közé tartozni. Ez a fajta tanítás úgy gondolom, hogy átjött és jó példa lehet, akár elrettentés céljából is.
A sorozatban egyébként mindenki remek, és bőven elég neki a 8 rész is. Bár a mocskot láttam már jobban burjánzani mozgóképen, de ez is bőven sokkoló történet.
Az meg külön megér egy misét, hogy a Helyszínelők és a társ-sorozataik hogy okosították meg a bűnözőket és kerültek kvázi lépésfölénybe a rend őreivel szemben. Abba mondjuk elég kemény belegondolni.

Nem igazan tudom hova tenni, mert maga a megvalositas sajnos szamomra kisse unalmassa tette a filmet, de a bunugy felgongyolitese, az aprolekossag, a hogyanok, azok benne tartottak a sorozatban. Nem mondom hogy ha a teveben latom vegig toltam volna, de igy egynek elment, tudva hogy csupan nyolc reszes.

Lehet furcsa ezt írni, de tetszett ez a sorozat. Az elején egy kicsit untatott és nem nagyon értettem, hogy mi lesz majd ebből, de aztán ahogy elkezdődött a nyomozás és láttuk, hogy mi történik a két helyen párhuzamosan úgy nagyon ütős kezdett lenni a sorozat.
A történet nagyon bosszantó volt, hogy nem hittek a lánynak és belemagyarázták, hogy tulajdonképpen nem is igaz amit mond és lehet csak álmodta és egyébként is kitalálta, mert nem logikus és nem áll össze sok dolog a sztorijában. Majd a végén is nagyon haragudtam amikor is kiderült az igazság és egy csekk kíséretében kérik, hogy felejtse el, hogy amúgy hazugnak nevezték és semmit sem tettek az ügy érdekében. Az az egy mentség volt, hogy a nyomozó rosszul érezte magát amiért elszúrta.
Az első egy- két részt leszámítva nagyon tetszett a sorozat és nagyon tanulságos több szempontból is. A végén a tárgyalást meg is könnyeztem amikor az áldozatok közül két nő fel is szólalt. Aztán pedig amikor Marie felhívja a nyomozónőt és megköszöni neki az is nagyon szép volt, mert elmondja neki, hogy most már jól van és hogy köszöni, hogy vissza adták a hitét, hogy van jó a világban. Marie helyzete volt a legocsmányabb az egészben, ahogy vele bántak és mikor a pszihológusnál van és elmondja, hogy lehet már az elejétől hazudott volna, ha tudja, hogy így fognak viselkedni vele és ha azok az emberek akiknek hinnie kellett volna neki és támogatni ezt teszik vele akkor már az elején sem mondta volna el, hogy mi történt vele. Ez nagyon nagyon szomorú volt..
Nem egy könnyed sorozat, de nagyon fontos és szerintem érdemes megnézni. Az első két részt kell „túlélni” és utána nagyon magával ránt a sorozat.

Anno én el kezdtem nézni ezt a sorozatot, de az első rész után abbahagytam, mert a főszereplő lány elég idegesítő volt és azt hittem végig arról szól, hogy most kitalálta e az egészet, vagy sem.
De aztán egyszer mégis tovább folytattam kíváncsiságból és jaj de jól is tettem, mert ez egy baromi jó kis sorozat, melynek központjában a nyomozás áll.
Nagyon szimpatikus volt a két nyomozónő, érdekes volt, milyen apró nyomokon voltak kénytelenek elindulni. Érdemes végignézni, tanulságos kis sorozat.
Nyilván az erőszakot senki sem szereti főleg a nemi jellegűeket, de szerencsére nem mutatnak semmi belőle. A nyomozáson van a hangsúly.

Nekem nem volt túl erős sorozat. A sztori nagy részét a nyomozás teszi ki. Az áldozatokról és elkövetőről kevés infó derül ki, ami nekem nagy hiányosság. Valójában az első részt még néztem is, a többit már csak levendula metszés közben hallgattam, mert nézni nem igazán kellett. Szóval valószínű el fogom felejteni 2 éven belül a sorozatot.

A lényeg, hogy sokkal-sokkal több részletet adtam volna a sorozathoz és sokkal-sokkal tüöb háttérinfót. Ez így soványka volt.

Valamiért megfogott anno a trailer, ezért beszéltem rá Viktort, hogy kezdjünk bele. Először is azt kell mondjam, hogy ha nem figyelek az utolsó rész végén, akkor is azt mondtam volna, hogy nő rendezte a sorozatot, nagyon érezni rajta, full érzelem központú az egész. Másodszor pedig annyira de annyira szét volt nyújtva, mint egy marha nagy város méretű réteslap, 4 rész, max 5 bőven elég lett volna. Gondolom így akart szimpátiát ébreszteni vagy nem is tudom mi volt a terv. Viszont maga a sztori érdekes, és persze marha szomorú is, sose történjen senkivel ilyesmi, és szimpi volt a nyomozó páros is (természetesen nem a pasik). Ha nagyon unatkozol most a karantén alatt, nézd meg, de nem kell vele annyira sietni.

Az első részt 3 napig tartott végigszenvedni, mert 3x hagytam abba. Egyszerűen nem bírtam nézni, mit művelnek Marie-val azok, akiknek épp az lett volna a dolguk, hogy megvédjék, vagy legalább mellette álljanak. A nevelőszülők (a második nevelőanyja ahányszor megszólalt, az egekbe tolta a vérnyomásomat… ilyenből hogy lehet nevelőszülő?!), a rendőrség, a „barátok”, a „segítők”…. Marie egy sérült kamasz, teljesen egyedül, és senki nem veszi a fáradtságot, hogy igazán törődjön vele, csak elkönyvelik problémásnak, hazugnak, meg minden másnak. Sokat segített, hogy a 2. résztől már megjelenik Colorado, és egy újabb áldozat, akivel már normális rendőrök foglalkoznak. Fájdalmasan nagy volt a kontraszt. Mennyit számít, hogy valakinek van szociális védőhálója, vagy empatikus, és hozzáértő nyomozókhoz, és kórházi dolgozókhoz kerül. Ezen a vonalon legtöbbször úgy éreztem, mintha egy jégtömb lenne a gyomromban, borzalmas, amin ezek a nők keresztülmentek. A 7. rész végét konkrétan végigbőgtem, spoiler

Marie idővonalát viszont képtelen voltam fogcsikorgatás nélkül nézni, és nekem a végén volt is hiányérzetem. Igaz, az egyik rendőr bocsánatot kért, és úgy tűnt, szembesült vele, mennyire elcseszte (mondjuk azon fel tudtam volna robbanni, hogy spoiler). De a másik? Az idősebb? Aki gyakorlatilag megfenyegette az amúgy is láthatóan traumatizált, rettegő tizenéves lányt, hogy lecsukják hamis tanúzásért, stb.? Ő még annyit se böfögött oda, hogy bocsánat. Bocs, amiért tönkretettük az életed, és nyilvánosan meghurcoltak a szarul végzett munkánk, a nulla empátiánk, a vádaskodásunk, és a kritikán aluli viselkedésünk miatt. A nevelőanyja részéről is szívesen láttam volna valami hasonlót, ha már kvázi ő indította el az egészet a segítőkészségnek álcázott rosszindulatával. Úgy összességében, a nyilvános meghurcolás után hol marad a nyilvános bocsánatkérés? Áhhh, még mindig nagyon pipa vagyok, és szerintem még nagyon sokáig az leszek, ha ez eszembe jut. Főleg, hogy igaz történet, és ez a lány (meg valószínűleg sokan mások is) tényleg átment ezeken. Nem akarom elhinni… de elhiszem, és sajnos nem is lep meg annyira, mint kellene.

Bár főleg a traumán, annak különféle hatásain és feldolgozásán volt a hangsúly, de a nyomozás is nagyon tetszett, mert igazi volt. Nem csilli-villi, kettőt kattintunk és máris minden kiderül mindenkiről. Ó, nem, itt minden apró morzsáért megszenvedtek, láthattuk az unalmas irodában ülős agyalást, a zsákutcákat, hibákat, az éjszakákon át fennmaradó nyomozókat, akik hulla fáradtan még mindig varrják el a szálakat, és az eredménytelenség, meg a látott borzalmak miatti frusztrációjukat egymáson verik le. Semmi nem hullott az ölükbe, nem voltak hatalmas drámai fordulatok, amik a tipikus nyomozós/helyszínelős sorozatokban olyan mindennaposak. Nem volt menő felszerelésük, normális adatbázisuk, de volt helyette bürokrácia, és egy csomó akadály. A végén az elfogás is először furcsa volt nekem, vártam valami nagy durranást, nem is tudom. spoiler Mondanám, hogy túl könnyen ment, de tekintve azt a sok munkát, és mindent, amivel eljutottak eddig, ez is pont olyan igazi lett, mint a nyomozás. Azt hiányolom, hogy a miértekre nem kaptam választ. Mi alapján választott áldozatokat? És miért úgy csinálta, ahogy? Mármint a beöltöztetés, smink, stb.? Ez már a profilozás része, de akkor is érdekelt volna. Ahogy az sem derült ki, sikerült-e bejutni a pasas gépébe. Mi lehetett az a hatalmas adatmennyiség, amit olyan tökéletesen letitkosított? Mi mindent csinálhatott, és hány áldozata lehetett még, amiről nem tudnak? Talán a valóságban sem derült ki, és azok az áldozatok sosem tudták meg, hogy elfogták a támadójukat.

Nem hiszem, hogy valaha újranézem ezt a sorozatot, mert megviselt. De kár lett volna kihagyni.

vegig neztem a 8 reszt megallas nelkul egy nap :D ez szerintem mindent elmond
nagyon jo lett, teljesen le koti az embert hiaba nehez temat boncolgat. ugyhogy mindenkepp ajanlom