A Central parki ötök (2019–2019) 89% 38★

Nemcsak az idei év, hanem valószínűleg az évtized egyik leginkább figyelemre méltó sorozata. Aki belekezd, számítson rá, hogy mélyre fogja rántani, felforgatja a gyomrát, szentségel majd az első perctől az utolsóig. Ez egy ilyen sorozat: 1989-ben 5 New York-i fiatalt nemi erőszak vádjával gyakorlatilag bizonyíték híján küldött börtönbe a bíróság meg az esküdtszék. Miután leülték a büntetést, megkerült az igazi bűnös, szóval világossá vált, amit azért nagyjából sejteni is lehetett: mind az öten ártatlanul húzták le az éveket a sitten. (Érdekes is volt az OJ után nézni, mert ott meg a fordítottja történt: minden nyom egyértelműen a bűnösre mutat, mégsem sikerül elítélni.)

Az egyik tanulsága ennek a sorozatnak, hogy az igazságszolgáltatás fő célja (ebben az esetben legalábbis) nem az igazi bűnelkövető kézre kerítése volt, hanem hogy valakit tettesként lehessen megnevezni. A dilettantizmus és a rasszizmus mellett talán az az elgondolás is szerepet játszott ebben, hogy ha van bármiféle (vélt vagy valós) bűnös egy bűntény során, és őt sikerül elfogni, majd bebörtönözni, gyakorlatilag másodlagos, hogy a helyes személyt csukatják-e le – az igazságszolgáltatás ugyanis így a többségi társadalom számára működni látszik. A másik tanulság, hogy a börtönből szabaduló ember olyannyira meg van fosztva a társadalomba történő visszaintegrálódás lehetőségeitől, hogy a bűnelkövetéshez való visszatérés gond nélkül felmerülhet opcióként. A harmadik tanulság meg az egész ügynek az utóélete, annak nézzen utána mindenki, érdemes.

Hatásos minisorozat az amerikai igazságszolgáltatási rendszerről, rasszizmusról, összetett erkölcsi kérdésekről és emberi drámákról.

Hatását, befogadhatóságát azzal éri el, hogy viszonylag csekély energiát fordít az „összképre”, a nagypolitika vagy a szenzációra éhes média zajongásai ebben az ábrázolásban kevésbé hallatszanak el a tárgyalóteremig, az epizódok inkább csak utalnak a közhangulat befolyására – leszámítva persze Trump fenyegetéseit*, amelyek nagyobb teret kapnak a sorozatban. (A Reszkessetek betőrők sztárjának szerepeltetése viszont olyan ziccer, amit a jelen klímában vétek lett volna kihagynia a rendezőnőnek.)

A fókuszban főleg az öt elítélt útkeresése, karaktere, családjukkal való konfliktusai állnak – mindez úgy van bemutatva, hogy végig fenntartja az érdeklődést. A nézői türelmet pedig egy különösen letaglózó erejű befejező rész „jutalmazza”.

Egyébként, szemben a hazai jobbos sirámokkal,** a film nem tolja arcba a pc-t; a Central Parkban történtekről a legvalószínűbb narratívát mondja el és a fehéreket sem állítja be egységesen gonoszként.

Az elítéltek idealizálására viszont történik filmes kísérlet a széria során, ez olykor kicsit zavaró volt, de ezt a filmet így mindenképp megérdemelték.***

*https://en.wikipedia.org/wiki/Central_Park_jogger_case#…
**https://www.valaszonline.hu/2019/09/06/when-they-see-us…
***A fiatalokat tévesen börtönbe küldő Linda Fairstein azonban valószínűleg nem adna nyolc csillagot a sorozatnak. https://www.washingtonpost.com/arts-entertainment/2019/…

Nagyon erős, felkavaró film az előítéletről. A Korey Wiset alakító Jharrel Jerome nevét érdemes megjegyezni. Fogunk még róla hallani.
Pár órával később olvastam, hogy Emmy díjat kapott.

Ha az év első fele a Csernobil-ról szólt, a második felét nyugodtan szentelhetjük a Central Park-i Ötöknek, a Netflix legnézettebb minisorijának, a When They See Us-nak.

A rendszerszintű hibáktól hemzsegő angolszász igazságszolgáltatás kiteljesedése: a szigorú bíró, az érzelem alapján döntő esküdtszék, a nyomás alatt dolgozó nyomozók és végül az ügyésznő, aki nem látta a grafitot a tetőn, mert elvakultan hisz a mai napig bűnösségében annak az 5 fiatalnak, akiknek a legnagyobb hibájuk, hogy minek mentek oda.
A képernyőn megelevenedik a szisztematikus és intézményesített rasszizmus, a hatalommal való visszaélés és az eredménytelen nyomozás legitimációja.

A rengeteg jó színészi játékból a legtöbb csapást elszenvedő Jarrel Jerome teszi fel a lécet igen magasra a filmhosszúságú utolsó részben, de az előzményekre sem lehet panasz, ami a drámát illeti. És végre a regnáló amerikai elnököt sem egy komplett baromként tünteti fel a képsorok. Nem.

hosszú idő óta az első olyan sorozat, ami végig le tudott kötni. nagyon erős kezdés, és ezt a színvonalat a záró képsorokig fent tudta tartani. meghajlás a készítők előtt.

Elképesztő. Dühítő. Fájdalmas. Igazságtalan. Igazi mestermű.
Nem sok mindenre adok maximális értékelést, de ez nagyon megérdemli.

Az első dolog, hogy én nem tudtam a részeket egészükben megnézni, mert annyira dühítő, szomorú, fájdalmas, kemény volt, hogy inkább kicsit ugráltam előre.

Ez a sorozat szuper. Jó az egész kidolgozása, szuperek a szereplők, csodáak a képek, a zenék illeszkednek. Jó, hogy nem a dühítő per a teljes sztori, hanem a továbblépés is komoly szerepet kap.

Hiányoltam, hogy azokról is nyilatkozzon a film, akik ezeket a hamis vádakat felállították. Jó lenne tudni, hogy az ő utóéletük mi… de ennek utána kell olvasni.

Ezt a sorozatot csak ajánlani lehet. Aki szereti a Drótot, annak ez is feküdni fog. Aki meg csak belekezd, az szorítson egy párnát erősen, mert nagyon kemény a film…