High-Rise (2015) 54% 59★

Aztamindenit! Party in da house. Tiszta elmeroggyanás Ballard módra. Alternatív 70-es években járunk, ahol a toronyház lakói szimbolizálják a társadalmat. Alsó szinteken a dolgozó osztály, fentebb az arisztokrácia. Elindul az osztályharc, lecsupaszítva ez ember a maga állati valójában, és kő kövön nem marad.
Ja, Clint Mansell zenéjét most is szerettem.

Holnap bemegyek a patikába és megkérdezem, van-e szentelt vizes szemcseppjük…

Mi volt ez…?
Ocsmány jellemű emberek ocsmány környezetben ocsmányul viselkednek.
Művészfilmnek túl sűrű és túl hosszú.
Horrornak nem elég véres és félelmetes.
Pornónak meg túl kevesen és keveset dugnak benne. spoiler

Az állatgyilkolós részektől már a legelején forrni kezdett az agyvizem, szóval ezzel a 4 csillaggal is nagyon jóindulatú voltam. A többi csillag a néhány vicces wtf jelenetért jár.

Csak Luke és Tom miatt néztem végig, bár alig vártam, hogy előbbit a medencébe fojtsa valaki, utóbbit meg kidobják az ablakon.

Kinek ajánlanám? Művészfilm-rajongóknak. Esetleg ha családi összejövetelen nem akarnak hazaindulni a vendégek, tegyétek be ezt nagy tévére és fél órán belül garantáltan veszik majd a cipőjüket. :D

Az elején kellett volna kikapcsolnom, mikor a tűz fölött elkezdi a sütni a kutyacombot.

Egy egyszerű társadalom és kapitalizmuskritika, ahol vágni lehet a mocskot és csömört a levegőben. Nem gondolom, hogy bármi olyat mondott volna a témában, amit ne tudtunk volna eddig is. Sőt, még annyit sem állít. A látvány, a vágások, a díszletek viszont egészen elképesztők és egyediek. Vizuálisan magasra tette a nívót és végig meg is tartja. Én meg elég érzékeny vagyok a látványra, így már csak az volt a kérdés, hogy az első vagy a második percben vesz meg teljesen :)

Azt a három csillagot Tom teste és hangja kapja. De a film kevesebb mint felétől nagyon szörnyű volt. Horrorisztikus pornó jelenetektől meg hányingerem volt. Írják itt sokan, hogy társadalom kritika volt. Hát nem tudom mit láttak bele, mert a panelben élő emberek, nem ilyenek, köszönöm szépen….

Húha! Gyönyörű képi világba csomagolt brutálisan szürreális társadalomkritikai művész film. Nagyon szép és nagyon nehezen emészthető és gyakorlatilag lekövethetetlen egy az egyben. A képek, a rendezés bravúros. A történet a film 2/3-ánál tetőzött, sajnos azonban a film itt nem ért véget, ezért elég nagy kár mert innentől már eléggé vontatott és csak fárasztja az embert vagy ez volt a cél hogy teljesen kicsinálódjon az ember. Összességében tetszett, igen egyedi filmet kapunk és ez már önmagában is dicséretes. Csak olyannak ajánlanám aki nyitott a szürreális-művész film táncára.

Ballard és az ő lecsupaszodott állatemberei….megint moshatjuk a szart a tükörről, de attól félek a gond a foncsorral van…nem fog lejönni..

Nem vagyok benne biztos, hogy megértettem mit akarnak közvetíteni a filmmel. A csillagok itt is ismét Tom-nak szólnak…

Mondhatnám, hogy egy jövőben játszódó anti-utópia, de ez a film a ’70-es években játszódik valahol Angliában, szóval már megtörtént. És ha jobban belegondolunk, tényleg, a toronyház az emeleteivel a társadalmi rétegződést szimbolizálja, amire nem nehéz rájönni, és amit itt kifacsart szituációkban láthatunk, az maga a kapitalizmus modellje.
Érdekes film, de nem csodálom, hogy ezt nálunk nem forgalmazták még Hiddleston ellenére sem, a hollywoodi mocskon degenerálódott magyar közönség szájából kifordult volna a popcorn a moziban, asszem.

Ha nem is egyértelműen rossz, mindenképp kudarc. Itt mindent maga alá gyűrt a látvány. Elképesztően merész váltások jellemzik a filmet (ezt már megszokhattuk a rendezőtől), a cselekmény meglehetősen vázlatos, aztán egyre inkább zavaros. A dolog nem fut ki sehova, a nézőnek nincs mibe kapaszkodnia. Amikor mégis ki akar valahova lyukadni, az inkább kínos (a záró két-három mondat, vagy a kaleidoszkóp exponálása). Lehet, hogy Wheatley meg marad örök ígéretnek, hiszen nyilvánvaló vizuális fantáziája ellenére, a történetmeséléshez szükséges legalapvetőbb készségekkel sem rendelkezik. Nekem az az érzésem, hogy itt nem arról van szó, hogy ő radikálisan újszerűen mesél, hanem arról, hogy nem tud normálisan mesélni. És csak nő a gyanú bennem, hogy igazán nincs is neki miről. Hasonlóan Peter Stricklandhez, a képzelőerőhöz gondolat- és anyagszegénység társul.