Ha kedd van, akkor ez Belgium (1969) 72% 11★

Kinőttem én ebből a műfajból, azt hiszem. Korábban talán még valamennyire tetszett is volna, viszont mai fejjel már csak bosszant.
Annyira UTÁLOM az ilyen eurotúrákban, hogy aránytalanul osztják fel a játékidőt, és valamiért mindig azok az országok kapnak nagyobb figyelmet / több percet, amik engem egyáltalán nem érdekelnek.
Plusz eleve rejtély, miért mennek emberek ilyen csoportos utakra. Én megőrülnék, ha ennyire másokhoz kéne igazodnom. Akkor már inkább szánok a kirándulásra egy picit több időt, és megszervezem magam.
A filmre – a korszak ellenére – sajnos hamar ráuntam. Pont ezek miatt a gyors váltások miatt. Amikor pedig végre (?) stagnáltunk valahol, én menekültem volna. spoiler -.-"
Aztán. A férfi főszereplő is ritka gusztustalan fickó. Nyíltan műveli, amit művel, és még így is spoiler. Valamiért ezt sem tudtam elhinni. Ha mindez előttem zajlik, biztos, hogy rá sem hederítek erre a pasasra. Legalább lett volna benne valami plusz, valami sárm, valami kisugárzás, akármi. De én ezek közül semmit sem érzékeltem.
Egyébként – nyilván – Anglia / London volt a kedvencem, és tényleg sajnáltam, hogy csak ennyi jutott belőle. De még a belgákat meg hollandokat is tovább bámészkodtam volna, mint… Na mindegy.
Legalább ezt is láttam.

Korabeli lenyomata az amerikaiak csoportos európai túráinak. Karakterei vakációzni akarnak, de jellemzően alig érdekli őket, amit látnak, szinte csak végigrohannak az úton. Sajnos a töredékes előrehaladás, a kissé aránytalan történetmesélés kicsit nehezen követhetővé teszi a művet, pedig lenne benne egy kis szatíra is, de alapvetően kiváló korrajz lehetett volna.

Magabiztosan jelentem, az Európába érkező amerikai turista jellegzetesen kellemetlen sztereotípiái nem nemzetfüggőek – igaz, hogy erre rájöjjünk, el kellett jönnie a 2010-es évekre már kiteljesedett globalizációnak, aminek keretében kontinenstől szinte teljesen függetlenül mindenki ment mindenfelé, ha kellett, ha nem, és szép lassan minden nemzet jeles turistacsoportja bebizonyította, mekkora paraszt is tud lenni idegenben.

A filmről szóló egyik korabeli kritika említi Mark Twaint, aki szerint az amerikai turista úgy véli, az ő világnyelvével bárkivel, bárhol meg tudja értetni magát, ha elég lassan, tagoltan és hangosan mondja el közlendőjét – emlékszünk ugye, hogy pár éve még mi magyarok is pontosan ezzel csúfoltuk külföldre látogató honfitársainkat?
Azóta változott a világ, mióta évfordulós jelleggel minden nyáron visszafoglaljuk a horvát tengerpartot, az angol alsóközéposztály meg a budapesti belvárost, lépten nyomon szembesülünk a turizmus okozta problémákkal. Az akadékoskodó, bunkó, felelőtlen és gátlástalan idegenek özönével, a róluk pénzt leakasztani próbáló vendéglátókkal, a tömegnyomorral, a világ minden részéről érkező közlekedési, viselkedési és minden egyéb fajta kulturálatlanságok találkozásával.
Mindezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy miközben a filmben ábrázolt konfliktus és világ (az itt látható Európa, az itt látható amerikaiak és európaiak) végképp megváltozott vagy egyenesen eltűnt, maga az alapélmény tulajdonképpen csak még jobban átélhetővé vált. Nem kell ezen megsértődni, tény, az otthon maradó turista a jó turista. Lehetne tehát ez a film 2024-ben nézve is zseniális, egy intelligensebb Chevy Chase-féle Vakáció… alternatíva, egy kultikus státuszba kívánkozó road movie, de nem lesz az.
Nem lesz az kissé fáradt és laposka cselekménye, történetszövése miatt, a színészi munka inkább korrekt, mintsem kiemelkedő mivolta, meg az ugyancsak lassan felépülő hangulat miatt. Sajnos sokan hozzászoktunk a híres és nagy színészek jelenlétéhez minden létező korabeli produkcióban – így nagyon meglepő szembesülni vele, hogy ide inkább cameo-k erejéig jutott el például egy Ben Gazzara, egy John Cassavetes, egy Donovan… Őszintén szólva, a legtöbb főszerepet játszó színésszel nem nagyon tudtam mit kezdeni.
Meglepett, de a film egyébként nagyon gyorsan, már 1971-ben eljutott Magyarországra, ami önkritikus mivoltának köszönhetően tulajdonképpen mégis kézenfekvő.

Ismerős, a mai viszonyokra is könnyedén alkalmazható poénfaktorral dolgozó mozi a Ha kedd van, akkor ez Belgium, de sajnos a hatásmechanizmusai már nem működnek olyan jól. Kihagyható darabnak érzem, de nem tudom tőle elvitatni, hogy remek témát dolgozott fel, és ma már kimondottan időszerű lenne egy modern közegre igazított remake-et forgatni belőle.