Ha kedd van, akkor az csakis Belgium lehet… Így tájékozódik ugyanis az a csoport amerikai turista, akik a program szerint „letudják” Európát tizennyolc nap alatt. Samantha, aki csak azért jön át az öreg kontinensre, hogy elszakadjon a fiújától, aki nem érti meg őt. Grant, a jó karban tartott 72-es „aranyifjú”, akiben a tiniket is megszégyenítő mennyiségű energia buzog. Harmon, a hajdani katona, akinek Európa pusztán néhai csatatér, világháborús relikviákkal. Harve és Irma, akiknek egyetlen céljuk, hogy ne veszítsék el egymást szem elől. Bert, aki összenőtt a fényképezőgépével, Freda, a mindentudó tanárnéni és a többiek. Megfejelve Charlie-val, az idegenvezetővel, akit a nevezetességeknél jobban érdekelnek a szép nők. Mire az útnak vége és ők búcsút mondanak egymásnak, kicsit szomorúbbak és kicsit okosabbak, mint az induláskor voltak.
Serge_and_Boots értékelése
Magabiztosan jelentem, az Európába érkező amerikai turista jellegzetesen kellemetlen sztereotípiái nem nemzetfüggőek – igaz, hogy erre rájöjjünk, el kellett jönnie a 2010-es évekre már kiteljesedett globalizációnak, aminek keretében kontinenstől szinte teljesen függetlenül mindenki ment mindenfelé, ha kellett, ha nem, és szép lassan minden nemzet jeles turistacsoportja bebizonyította, mekkora paraszt is tud lenni idegenben.
A filmről szóló egyik korabeli kritika említi Mark Twaint, aki szerint az amerikai turista úgy véli, az ő világnyelvével bárkivel, bárhol meg tudja értetni magát, ha elég lassan, tagoltan és hangosan mondja el közlendőjét – emlékszünk ugye, hogy pár éve még mi magyarok is pontosan ezzel csúfoltuk külföldre látogató honfitársainkat?
Azóta változott a világ, mióta évfordulós jelleggel minden nyáron visszafoglaljuk a horvát tengerpartot, az angol alsóközéposztály meg a budapesti belvárost, lépten nyomon szembesülünk a turizmus okozta problémákkal. Az akadékoskodó, bunkó, felelőtlen és gátlástalan idegenek özönével, a róluk pénzt leakasztani próbáló vendéglátókkal, a tömegnyomorral, a világ minden részéről érkező közlekedési, viselkedési és minden egyéb fajta kulturálatlanságok találkozásával.
Mindezzel csak oda akartam kilyukadni, hogy miközben a filmben ábrázolt konfliktus és világ (az itt látható Európa, az itt látható amerikaiak és európaiak) végképp megváltozott vagy egyenesen eltűnt, maga az alapélmény tulajdonképpen csak még jobban átélhetővé vált. Nem kell ezen megsértődni, tény, az otthon maradó turista a jó turista. Lehetne tehát ez a film 2024-ben nézve is zseniális, egy intelligensebb Chevy Chase-féle Vakáció… alternatíva, egy kultikus státuszba kívánkozó road movie, de nem lesz az.
Nem lesz az kissé fáradt és laposka cselekménye, történetszövése miatt, a színészi munka inkább korrekt, mintsem kiemelkedő mivolta, meg az ugyancsak lassan felépülő hangulat miatt. Sajnos sokan hozzászoktunk a híres és nagy színészek jelenlétéhez minden létező korabeli produkcióban – így nagyon meglepő szembesülni vele, hogy ide inkább cameo-k erejéig jutott el például egy Ben Gazzara, egy John Cassavetes, egy Donovan… Őszintén szólva, a legtöbb főszerepet játszó színésszel nem nagyon tudtam mit kezdeni.
Meglepett, de a film egyébként nagyon gyorsan, már 1971-ben eljutott Magyarországra, ami önkritikus mivoltának köszönhetően tulajdonképpen mégis kézenfekvő.
Ismerős, a mai viszonyokra is könnyedén alkalmazható poénfaktorral dolgozó mozi a Ha kedd van, akkor ez Belgium, de sajnos a hatásmechanizmusai már nem működnek olyan jól. Kihagyható darabnak érzem, de nem tudom tőle elvitatni, hogy remek témát dolgozott fel, és ma már kimondottan időszerű lenne egy modern közegre igazított remake-et forgatni belőle.