God's Not Dead! (God's Not Dead 1.) (2014) 82% 25★

Valaki komolyan mondja meg nekem, hogy mit csinálok az életemmel.
Néhány dolgot szeretnék tisztázni az értékelésem előtt: nem, nincs bajom a keresztény vallással, és különösen nem a hívő emberekkel. Az a fajta ember vagyok, aki bárkit és bármit el tud fogadni, amíg a hite/vallása/véleménye nem jelenti az, hogy másokat bánt. Vannak keresztény filmek is, amiket láttam, és szeretek, például „A viskó”, vagy az „Ádám almái” sőt magát a kereszténység alapfilozófiáját, a szeretetfilozófiát is értékesnek és fontosnak találom. Tehát amikor ezt a filmet kritizálom, a kritika nem a kereszténységre, vagy a keresztényekre irányul, hanem csak arra az értékrendre, amit a film maga közvetít. Mert az viszont szörnyű, szépítés nélkül.
Ez a film – szándékosan vagy nem szándékosan – de démonizálja az ateistákat, a muszlimokat, és egyébként úgy mindenkit, aki nem keresztény, felületesen vizsgálja a tudományt, a cselekményépítése gyenge, az alapkonfliktus értelmetlen, és arról árulkodik, hogy a film készítője soha életében nem járt egyetem közelében sem, és fogalma sincs, hogy mi elvárt egy egyetemi tanártól vagy diáktól.
Szóval, kezdjük az alapkonfliktussal. Adott egy egyetem, ahol egy diák beül egy filozófiaórára, ahol a tanár valamiért úgy érzi, hogy ő most olyan agresszíven ateista lesz, hogy leíratja a diákokkal, hogy isten halott, és ha valaki nem írja le, azt megalázza a teljes kurzus hallgatósága előtt, és még azzal is fenyegeti, hogy megbuktatja az anyagrészből. Ilyet tanár nem csinál. Nem ugorhat át egy anyagrészt. Ami azt illeti, biztos vagyok benne, hogy a metafizika eleve nem egy nagy anyagrész, tekintve, hogy a modern filozófia már nem igazán foglalkozik vele, de akkor sem ugorhatod át azzal, hogy Isten halott, mert akkor nagyon sok filozófust ki kell vágnod az ablakon. De mindegy. Még ha kedve is támad átugrani anyagrészeket, a filozófia a kérdésfeltevés tudománya. Ez speciel pont az a tárgy, ahol a tanárnak nagyon is hagynia kell teret a vitának, és mindenki megalkothatja a saját nézetét. Három, ha a tanár nyilvánosan meg akarja alázni, és megalapozatlanul osztályozni, egy értelmes diák nem leáll vele vitatkozni, hanem megy a hallgatói önkormányzathoz, vagy annak megfelelőjéhez.
De mondjuk az, hogy ez megtörtént, a tanár pocsék tanár, a diák pedig nem tud semmi értelmeset kitalálni. Egy-két random bibliaidézetet látunk, megismerjük a nem keresztény mellékszereplőket, akik abszolút sztereotípek, nyilvánvalóan elutasítóak és lenézőek minden vallásossal, önzőek és csak magukra gondolnak, vagy esetleg verik a gyereküket, stb. mert ugyebár nem lehet senki rendes ember, és nem lehet normális morális kódja vallás nélkül. A professzor nem tudja fenntartani a házasságát, mert a felesége keresztény ő meg nem. Miért? Miért nem lehet azt üzenni, hogy tökre el tudjuk fogadni egymást, és hogy a személyes kapcsolatokban lehet szeretet vasárnapi templomba járás nélkül is?
És ez egyébként tovább megy a filmen, az egy hangsúlyozott pontja, hogy ha nincs Isten, miért tart be erkölcsi szabályokat bárki. Talán mert szeretnénk emberségesen és tisztességesen viselkedni másokkal, mert ha már filozófia, az még Kant szerint is jó, és jó érzés? De miért is érvelnénk Kanttal egy filozófiaórán játszódó filmben?
Mentségére szóljon a filmnek, hogy nagy félelmem ellenére nem ment neki direktben az ősrobbanásnak és az evolúciónak, és nem kaptuk meg az „univerzum hatezer éves” szöveget (komolyan vártam, volt olyan, amikor közeledtünk hozzá, de szerencsére nem történt meg, amiért igazából adok egy pontot a filmnek). Korrekt istenérvnek nem mondanám a felsorakoztatottakat (és Hawking könyveiből is csak kiragadtak egy-egy mondatot kontextus nélkül), de legalább nem agresszívek és dogmatikusak.
És a vége. A vége. spoiler
A színészi játék szintén elég közepes. Van pár színész, aki próbálkozik, de legtöbben gyakorlatilag végig fapofával bámulnak a kamerába – a színészi játék legalja szerintem a pap volt, egyszer láttam eltévedni egy érzelmet az arcán, de lehet csak képzeltem azt is. A vágás szintén gyenge, jelenetek közepén ugrunk át más jelenetekre indokolatlanul, semmi flow, semmi jó dinamika nincs az egész filmben. Azt meg csak random megjegyzem, hogy volt pár mellékszál, amiről azt sem tudtam eldönteni, miért került bele a történetbe.
Ez kicsit passzív-agresszív lett, de tényleg nagyon magas szinten feldühített ez a film. Nem azért, mert keresztény film, hanem szimplán azért, mert rossz.

Hogy mit láttam most? Egy keresztény filmet drágáim, amire már nagyon régen kíváncsi voltam. Kiskorom óta erre a filmre voltam kíváncsi. Hogy hogyan lehet szembenézni a többiekkel akik nem hívők, ha te az vagy? Mit válaszolj ha ők a Nagy Bummot emlegetik, és hogy miért van akkor gonosz..?
Ez a film megtanított arra hogy mit kell tenni. Szemükbe kell nézni és elmondani nekik hogy Isten nem halott. Mert lehet hogy akkor hallják először. És talán utoljára.

Nem árnyalódnak nagyon a karakterek egy keresztény filmben. Isten létezésére pedig jobb érveket is lehet találni itt-ott, de persze, hogy a hit dönti el az emberben a dilemmát hiszen mindent a hit dönt el. Néhol már nevetséges volt, hogy az ateisták mennyire elutasítóan, agresszíven, zsarnokian voltak ábrázolva a filmben, és a keresztény hívők mennyire alázatosan, szerényen és őszintén ezzel szemben. Ez egy feketén-fehéren elénk rakott feelgood film, ami legalább néhány esetben megengedi magának, hogy racionális és összeszedett legyen, amik a film legérdekesebb részei, viszont ezen felül aki valóban komoly lélektani filmekre kíváncsi a hitről és Istenről, az nézzen Calvary-t, vagy nézzen ezt-azt Bergmantól.

Miért kell minden keresztyén filmnek túltolt didaktikával és a rossznál is gyengébb színészekkel operálnia?!
A történet bizonyos pillanati megérintettek.
De ha a fő cselekményszálat nézem, vagyis hogy a filozófia tárgyává válik Isten (nem)létezése… hát az elég gyenge volt. Aki erre kíváncsi, nézze meg inkább a Kálvinista Apologetika és Nagy Gergely által szervezett vitaesteket youtubeon.