Szerelempróba (2008) 75% 50★

Én úgy hiszem, hogy ezen a világon mindenki vágyik harmonikus, kiegyensúlyozott kapcsolatokra, így az üzenete ilyen szempontból univerzális, csak sajnos nehéz volt a sablondialektusok és silány színészi játék mögé látni, ami mellett ráadásul erősen szájba is rágta a mondanivalót. Igen, ezek mind elvettek az élményből, mégis próbáltam a tartalomra fókuszálni, amire nagy szükség van a mi individualista társadalmainkban. A core egyértelműen nem „én”, hanem „ő”, ami lehet klisé vagy sablonduma, de baromira velős, ha belegondolunk, hogy az emberi kapcsolatok mi mindenre kihatnak.
A só- és borstartó hasonlat nagyszerű volt minden erőltetettség felett szemet hunyva, tényleg. Ha már összeragasztottad őket, nem szedheted szét, mert vagy az egyik vagy mindkettő eltörik.
Filmesztétikailag egyáltalán nem jó, hogy őszinte legyek, meglehet, hogy felülpontoztam, de érdemes rajta elmerengeni és talán még jutunk is valahova.

Sajnos megtévesztettek a magas pontszámú értékelések.
Többszörösen rossz film.
A szereplők leginkább valamiféle színes hittérítőfüzet alakjaira emlékeztetnek.

Sajnos nem vettem észre a film címkéi között, hogy keresztény, akkor jobban utánanéztem volna annak, hogy miért kapta ezt a címkét.
Láttam már egyébként sok jó keresztény filmet, amelyik egyike sem volt didaktikus, szájbarágó és papírízű. De lehet, hogy én értelmezem rosszul ezt a címkét, és a keresztény film az azt jelenti, hogy csak elkötelezett keresztényeknek való hitoktatás, illetve leginkább hittérítés.
Abból pedig nem kérek.

A szereplőkről szinte semmi nem derül ki, lényegében nincs személyiségük.
A színészek ezen nem tudnak segíteni.
Olyan házasságmegújítási módot pedig, ahol csak az egyik fél a fekete és neki kell bejárnia valamiféle félig ezoterikus félig keresztény utat nem tudok jónak látni.
Ha valaki így tekint a házasságára, párkapcsolatára és azt szeretné, hogy bárcsak a párja is meg tudna így változni – na azoknak való ez a film.

Pedig akár jó film is lehetett volna, de a térítői, majd én megokosítalak szándéka ezt lehetetlenné, sőt hiteltelenné tette.

És ez a film az USA-ban 2008 legsikeresebb független filmje lett.
Mit is mondhatnék rá? – Jézusom! :-)

A közepe táján volt néhány reményteljesnek tűnő mozzanat, de alapvetően iszonyat gyenge filmnek tartom. Ritkán szoktam azt érezni filmmel kapcsolatban, hogy sajnálom az időt, amit a megnézésére szántam, de most ezt éreztem.

Remek alkotás, nem tudom hol bujkált eddig!!! Férjem talált rá és hívta fel a figyelmemet. Annyira szép film, tanulságos és a házasságban (párkapcsolatban) élők problémáinak helyrehozatalára tanít. Kötelezővé tenném mindenkinek!

Na jó…. én végigbőgtem ezt a filmet. Ha nem is végig, de az utolsó 15 percet tutira.
Annyira szép :)

Teljesen egyenértékűnek találtam a könyvet és a filmet. Jó volt mindkettő, a film nagyon látványosra és érzelmesre sikeredett, Catherine karaktere a filmben alaposabban és érthetőbben kirajzolódott, mint a könyvben.

A könyvet nem ismerem.
A történet viszont nem rossz. Sokak számára lehetne fontos üzenetet közvetíteni általa, vele, persze itt-ott csinosítgatni kellene.
Olyan érzésem van/volt ezzel a filmmel kapcsolatban, mintha már-már összecsordulna a nyál a számban a tűzhelyen rotyogó, ínycsiklandozó húsleves miatt, majd amikor végre megkóstolhatom a már előttem gőzölgő levest, ahogy számba vettem, ugyanazzal a mozdulattal sugárban köpöm ki. Pocsékul el van sózva.
Ebben a filmben a só vallási átitatás.
Kár érte. Nagyon nagy kár. A só a főzésnél is csak adalék; a kevesebb több ….

De miéééééért kell minden keresztény tematikájú filmnek rettentően gagyinak és didaktikusnak lenni? De főleg gagyinak. Időnként az az érzésem, hogy némely iskola amatőr színjátszó csoportja egy délután alatt különb alakítást dob össze.
Ezen meg annyira fel tudom idegelni magam, hogy képtelen vagyok bármi egyébre összpontosítani.