A jövő kezdete (2000) 83% 150★

Nem tudom, én szerintem sosem fogom túltenni magam ezen a filmen. Ugyanúgy, mint a Séta a múltba c. film, ez is egyike az első filmeknek, amit láttam, legalábbis amire emlékszem. TV-ben láttam, semmit se tudtam róla, se a nevét, se semmi, s nem is volt még akkoriban internetünk, hogy utána tudjak nézni. Talán, de ebben nem vagyok biztos, talán a tv újságnak köszönhetően ismertem meg a nevét, s végül örökké bennem maradt.
Olyan ez a film, hogy egyszerre akarom számtalanszor újra és újra nézni, s elkerülni minél messzebbről, mert tudom, hogy tönkretesz. Aztán mégis újranézem, mert tudom, hogy többet segít, mint árt, azt a sok könnycseppet, amit elejtek közben meg simán nélkülözni tudom – nem fognak hiányozni.
Valamilyen szinten merem azt hinni, hogy ez a történet segített a személyiségem formálódásában, hiszen számomra Trevor mai napig egy példakép, s amúgy tökre megértem azokat az embereket, akik dühösek és csalódottak a film vége miatt, de én valamiért nem tudok az lenni, hiszen spoiler. Bárcsak ne így lenne.
Minden esetre, szerintem ezt a filmet életünk során legalább egyszer meg kellene nézznünk.

Imádom a film alap gondolatát. Mennyivel jobb hely lenne a világ, ha megvalósulna az add tovább? Jót tesznek velem, cserébe három másik embernek segítek, ők továbbadják újabb 3-3 embernek…

Ha nem ragaszkodunk szorosan Trevor ötletéhez, akkor is megszívlelendő. Egy jó cselekedet ( jó esetben persze) elindít egy láncot. Akivel kedves vagyok, annak feldobom a napját, jobb lesz a kedve, így ő is nagyobb eséllyel lesz jó fej valaki mással. Nem kell nagy dolgokban gondolkodni, akár egészen apróság is lehet… Pl. egy kedves mosollyal szép napot kívánni a boltban az eladónak vagy a buszsofőrnek… A mai rohanó világban már ez is valami.

Olyan egyszerűen hangzik, nem? Miért nem működhet így? Sokkal szebb lenne a világ. Nagyon sokat gondolkodtam ezen, miután először láttam a filmet. Azóta megpróbálom így alakítani a napjaimat.

Rengeteg zsebkendőt elhasználtam ezen a filmen, mert néhol a meghatottságtól, néhol a szomorúságtól sírtam, de valamin nagyon sokszor. Hiába adtam szokás szerint a keményet, hogy majd én kibírom, olyan történetek, sorsok lettek lefestve a karaktereknek, amik eléggé ki tudtak borítani (leginkább Kevin Spacey karakterére gondolok itt). Viszont nagyon szép maga az üzenet, mennyivel egyszerűbb is lenne a világ, ha mindenki képes lenne úgy gondolkodni, mint ennek a filmnek a főhőse… csak add tovább, ha tesznek veled valami jót. Fontos gondolat, viszont egy ponton sikerült nagyot hibázni, annak ellenére, hogy nincs szívem lehúzni érte a filmet… spoiler

Istenem :'( <3

A film nagy részével többé-kevésbé elvoltam, de a finálén annyira kiakadtam, hogy az teljesen elrontotta számomra az egészet.

Nagyon jó történet, jó színészekkel, jó színészi játékkal. Megható, tanulságos film, jó lenne több ilyen ember a világra. Nem egyszer nézős film az biztos.

A vége miatt csak ennyi… spoiler
Nagyon szép és inspiráló történet, még nem tudom kiken fogom kipróbálni, de mindenképpen olyan ötlet, amit érdemesnek tarok a megvalósításra.

Anno mikor láttam, annyira nem értékeltem. Dráma volt, sírtam rajta és ennyi. De később az évek során, ahogy 'megkomolyodtam', egyre többször gondoltam rá vissza. És ahogy felidéztem a filmet, rájöttem, hogy egy pokolian jó film, megható, tanulságos, jó történettel és még jobb színészekkel.
Minimum egyszer megéri megnézni. A sírás garantált, de mellette ad valami többet is. :) Nézzétek meg. :)

Ez a film hatalmas volt, mennyi mélység és őszinteség, pedig alapjaiban nem egy bonyolult kérdéskör. A színészek remekek, az egész olyan emberi, néhol még beleférően zavaró, de összességében engem megfogott magának. :) A végét sajnáltam, miért kellett? Anélkül is kerek és értékes.

Kb 15 éve láttam egyszer, teljesen véletlenül vettem ki a videotékából. Azóta kerestem, mert a címére nem emlékeztem. Kevés film gyakorolt rám ekkora hatást. Kötelező darab!