A második világháború előtti néhány napban C. S. Lewis meglátogatja a lányával élő Sigmund Freudot és monumentális beszélgetésbe bonyolódnak.
(forrás: HBO Max)
A második világháború előtti néhány napban C. S. Lewis meglátogatja a lányával élő Sigmund Freudot és monumentális beszélgetésbe bonyolódnak.
(forrás: HBO Max)
Gyártó
Last Session Productions
M.Y.R.A. Entertainment
Subotica
Streaming
HBO Max
Azt sejtem, ez a film lelkesedésből készült, és ez a lelkesedés szétfújt minden racionális meggondolást. Egy jól működő darabot vittek filmre, és ez talán azt a csalóka hitet alakította ki, hogy a működőképesség eleve adott, nincs vele dolog. Olyasmiket gondoltam, hogy túl csapongó ez így, és elvész az értelme, a fókusza nem tud megállapodni. Értem én, két idegen megtiszteli egymást az őszinteségével, és a lehető legudvariasabban sértegetik meg a másik határait. Sok értékes és érdekes infó elhangzik, de egészében én mégis a mesterkéltséget és a súlytalanságot éreztem. Ezen a ponton az érdektelenségem vagy minimum az indiszponáltságom is vizsgálat tárgya lehet. Talán-talán a téma és Freud nem annyira kedvemre valóak. Tehát nem lenne alaptalan csak a saját állapotomat vádolni, mégis részleges felelősségvállalásnál többet nem tudok felmutatni. Ezt erősítendő, azzal zárok, hogy egyetértek az @eve58 által linkelt kritikával mindenben, és irigylem, hogy mennyivel kedvesebben fogalmazza meg mindezt.
Fiktív történet, a valós részek a két főhős életéből építkeznek, de a konkrét találkozás nem valós. A két színész miatt néztem meg, nem könnyű film, pszichológia, hit és filozófia, emberi drámák, történelmileg nehéz időszakban.
Az egész csak fikció, hiszen nem találkoztak ők ketten – legalábbis nincs rá bizonyíték.
Mégis érdekes kis fiktív elme-csörte volt…
Nem rág szájba semmit – mindenki maga döntheti el, melyik féllel ért egyet: létezik-e isten, és megváltotta-e a fia az emberiséget…
Anthony Hopkins parádésat játszik – ebben is!!!
Belinkeltem hozzá egy nagyon jó kritikát – akit érdekel, itt jobboldalt a linkek között megtalálja :)
Fikciós történet és színdarab-feldolgozás valós személyekkel. Hogy mennyi az igazságtartalma, azt a film végén említik néhány mondatban. A fő téma – elvégre mégiscsak Freudról van szó – a gyerekkori traumáink okozta felnőtt viselkedésünk és döntéseink, illetve persze Isten létének kérdése, a hit és a tudomány ütköztetése. Hangulatában – az (a főként) egy helyszín és a vita középpontba helyezése miatt – Az őslakót idézi, ám színesebb, szagosabb, látványosabb, hiszen egy modernebb alkotás. Viszont nem is viszi túlzásba a látványosságot és akciót, elvégre mégiscsak egy vitáról van szó voltaképpen. A darab nem is igazán foglal állást egyik kérdésben sem, a néző eldöntheti, kivel vagy mivel ért egyet. A színészi játék rendben van, különösen Anthony Hopkins alakítása tetszett. Engem abszolút elkapott a történet, még a macskám is velünk nézte (egyedül a bombázós résznél ment el, mert minden durranásra összerezzent). Szerintem mindenképp érdemes megnézni azoknak, akiket érdekelnek a pszichológiai és filozófiai témák.
– The Oxford don. Who is it?
– Professor Lewis. C.S. Lewis.
– The Christian apologist?
– Ja. He has a lot to apologize for.
Freud: „All that we see or seem is but a dream within a dream.” Edgar Allan Poe wrote that. And he went mad, so you be careful.
Freud: No, there's no…There's no escape from the beast, my friend, because our moral certainty is the beast. We are the pestilence. We are the famine and death. We are the apocalypse.
C.S.Lewis: You are a walking contradiction.
Freud: Well, I'm human. I'm inherently flawed.
C.S.Lewis: What would you call a confirmed nonbeliever whose desk, whose den is guarded by a myriad of gods and goddesses?
Freud: A collector. That's what I am. I'm a collector. That is the sad irony of my life. I am a passionate disbeliever who is obsessed with belief and worship.
You hide behind your ignorance! I hide behind mine! We all do from time to time. So… 'Cause we're human.