A televízió első ízben 1984-ben, nagy sikerrel sugározta a csetlő-botló Surda megmosolyogtató kalandjait. Még be sem fejeződött a sorozat, máris divatba jött hősünk jellegzetes pepita kalapja és a film fülbemászó zenéje. Azóta egy újabb nemzedék nőtt fel, s úgy gondoljuk, őket, no meg a korábbi… [tovább]
Forró szél (1980–1980) 30★
Képek 4
Szereposztás
Kedvencelte 11
Várólistára tette 17
Kiemelt értékelések
Vidám, társadalomkritikus sorozat egy szerb pasasról, akinek elege lesz az életéből, és nekiáll megváltoztatni azt. De Surda valójában nem a világot akarja megváltani, hanem egyszerűen csak megpróbál helyet találni benne magának. De ez nem egyszerű, hiszen fura ismerősei és a rá váró abszurd, mégis mókásan ismerős helyzetek megnehezítik a dolgát, és gyakorlatilag mindenhonnan tovább kell állnia.
A sorozat nagyon jól megírt, könnyed, és ténylegesen vicces, ráadásul nem igazán vannak benne elhúzott, kitöltő részek, mindennek van értelme benne, ami nagy öröm egy ilyen alkotásnál. Nagyon lehet ajánlani mindenkinek.
Kb. a megunhatatlan kategória nálam. Megvan DVD-n az egész sorozat, és ha néha elkap a nosztalgia, akkor megnézek egy-egy epizódot.
Határozottan állíthatom, hogy Surda kislánykorom egyik „meghatározó pasija” volt. Emlékszem, volt idő, mikor Mr Bean és ő volt a két elcseszett, szerencsétlen „szerelmem”, akik közül nem bírtam választani, hogy kit szánjak jobban. :)))
A sorozat hangulata a mai napig képes beszippantani. Ez is annyira retro, hogy az már önmagában jó. A karakterek zseniálisak, a konfliktusok pedig „kézzel foghatók”, könnyű beléjük helyezkedni. Vagyis hát… Egy bizonyos kor felett mindenképpen. :)))
Ljubiša Samardžić munkásságát amennyire tudtam, követtem, és a kedvéért bármikor hajlandó voltam / vagyok ott ragadni egy film előtt, remek színész volt.
Népszerű idézetek
Jednom odleteće ptice,
Ulice naše ostaće bez sunca;
Čovek ispratiće ženu,
Dugo na vetru on stajaće sam.
Jednom odlazi svako,
Putem svog života;
Na rastanku srce samo kaže:
„ja ću se vratiti”.
A sad adio,
A sad adio;
I ko zna gde;
I ko zna kad.
Gledam nepoznata lica,
Svaki taj čovek ja bih mog'o biti;
Gledam, ljube se i plaču,
Svi putuju, ja ostajem sam.
Gledam oči decaka,
Vraća me detinjstvu;
Pogašena svetla na peronu,
Takva si, mladosti.
A sad adio,
A sad adio;
I ko zna gde;
I ko zna kad…
Surda: Most nehogy azt mondd, hogy te ügyvéd vagy…
Bob: 3 félévet elvégeztem a jogon, a többit bőségesen pótolja az élettapasztalat.
Surda: Gyorsan elrepül az idő. Úgy el tud suhanni az élet, mint egy forró nyári szél. Egyszerre csak föltámad, kavarog, azt hinné az ember, hogy tudj' isten mit csinál, és pihh!…, váratlanul eláll, és kész.
Úgy villog, mind a két szemem, mint egy vaku. A vérnyomásom alsó értéke nagyobb, mint a fölső. Már kerülnek az orvosok! És így menjek el este táncikálni, ráadásul fizessek ötszáz dinárt?
Születésünkkor sírunk, hogy a bolondok e roppant színpadára feljövünk.
Mennyire igaza volt ebben is Shakespeare-nek!
Surda: A laposüveget úgy hordja az emberiség, mint a golyóstollat.