Két élet, amely nem is különbözhetne jobban egymástól. A csinos, fiatal és okos Rhoda Williams egy asztrofizikai program keretében a végtelen kozmosz titkait kutatja. A zseniális zeneszerző, John Burroughs pályafutása csúcsán áll, és szeretne egy második gyereket. A két ember élete egy tragikus… [tovább]
Felettünk a Föld (2011) 95★
Képek 7
Szereposztás
Kedvencelte 12
Várólistára tette 106
Kiemelt értékelések
Csalódás számomra a film. Érdekes sci-finek tűnt, de ez a szál teljesen mellékes, gyakorlatilag metaforikus. Maga a történet egy szenvedéssel teli dráma, ami sokat akar mondani, de néhány logikátlanság miatt inkább idegesítően lassú és a szereplők szempontjából párszor érthetetlen. Két főszereplőre koncentrál; a mellékszereplők lényegtelenek és felszínesek. Néha számomra unalomba fulladt, főleg a közepén. Reméltem, hogy hangsúlyosabb lesz a Másik Föld vagy úgy egyáltalán a science fiction, de nem. Szerelmi történetként sem jött be. Ami azonban varázslatos, az a zenéje.
Újranézés: 2015.10.18.
Már kicsit kopottan emlékeztem a filmre, ezért pár dologban ismét meglepetést tudott okozni, viszont egy csillaggal lefokoztam, így már csak 7 csillagos nálam.
Nekem alapvetően tetszett a film. Lehet, nem egyértelmű, de ez nem egy klasszikus sci-fi. Itt Rhoda élete körüli tragédiáról van szó. Nem is túl bonyolult a sztori, de néha a kevesebb több, legalábbis számomra most több volt.
spoiler
Lassú történetvezetés, a sci-fi vonulat szó szerint másodlagos, de nekem pont ezért tetszett ennyire, mert belecsempészték egy „teljesen átlagos” életszituációba.
spoiler
A mellékszereplők felejthetőek, hangsúlytalanok, viszont életszerű szituációk vannak benne. spoiler
Az garantált, hogy mindenkinek megváltozik az élete. Hogy kinek milyen irányban és minek hatására, ezért nézzétek meg a filmet és fedezzétek fel magatoknak.
spoiler
spoiler
Nagy csalódás volt a film, a sci-fi szál valahogy teljesen értetlmetlennek tűnt benne nekem. Az egész két ember szenvedéséről szólt inkább és mondhatni én is velük szenvedtem ezalatt a másfél óra alatt. Sajnálom, egyedül a kiemelkedő zenéje lehet az, amit értékelni tudtam. Egyébként nyomasztó és egyáltalán nincsen kihasználva benne az alaptörténet, arról nem is beszélve, hogy úgy néz ki az egész, mintha egy amatőr film lenne – abból is a rosszabb fajta – , ami nem tudom, hogy amúgy tudatos volt-e, de engem inkább zavart, minthogy tetszett volna. A szereplők egyáltalán nem mondanám, hogy kedvelhetőek, mert egyiküknek sincsen igazi mélysége, csak úgy vannak és szenvednek, mint fentebb írtam.
Tyűűű. Hát ez nem volt egy jó film. Végig olyan érzésem volt hogy semmiképp nem passzol össze (az amúgy nagyon-nagyon halvány) sci-fi vonal és a drámai vonal. Ötleteim:
1. Mintha a rendező sci-fit forgatott volna szívesen de nem volt rá zsé ezért lett egy dráma belőle, de hogy kiélje magát csempészett bele egy kis extrát.
2. Drámát akart csinálni, de baromi unalmas lett és ezért kellett bele rakni egy kis sci-fit.
Baromira nem passzol össze a két vonal és mind a két vonal baromi gyenge.
Aki azért nézné meg ezt a filmet mert sci-fire vágyik: NE TEGYE! Ez NEM sci-fi. Egy dráma, és annak se a legjobb.
A plakát alapján egy nagyon szépen fényképezett filmet vártam, hát ez se jött be. Néhol idegesítő kameramozgásokról már ne is beszéljek.
Minden szinten csalódás ez a film.
SPOILER!
Mi a fenéket állt az autó a zebrán hosszú pecekig amikor láthatóan senki nem akart átkelni? A gyerek be volt szíjazva, hogy repült ki annyira? Nonszensz.
Ez a film végig szenvedős, idegesítő és unalmas. Előre sejtettem minden történést, nagyon kiszámítható volt. Szokásos nyáladzás is megvolt, újra szenvedő fejek, közben figyel a másik Föld…Csomó valószerűtlen dolog, felelőtlen emberek, kidolgozatlan szereplők. A végén meg a nagy kérdőjel. Én biztosan nem találkoznék önmagammal….
Felettünk a Föld…és felettünk is marad.
A lehető legrosszabbat elkövető lány és a lehető legrosszabbat átélő férfi. Mindketten elveszítenek valamit, de mindketten nyernek is ezáltal. Lehetőséget az újrakezdésre, a feledésre, sőt egy nem várt ajándék is érkezik a lánytól.
Hiszen előbb-utóbb be kell vallania akaratlanul elkövetett, életét lejtmenetbe kapcsoló tettét. És persze pont akkor amikor ez a két bolygó (a férfi és a nő) a legközelebb kerülnek egymáshoz, akárcsak a Föld és a Föld 2.
Sci-finek nem mondanám, drámának sokkal inkább, mert a legszörnyűbb lelkiismeret-furdalás és önmarcangolás közepette egy kicsit képesek megnyílni és tavaszt hozni ebbe a borzasztó lelki télbe.
Ez a Föld 2. inkább csak ürügy, bár mágikus jelentősége van a történések befolyására…
Kellemesen csalódtam ebben a filmben. Műfaját tekintve tényleg több benne a dráma, mint a sci-fi, de talán pont emiatt nyerte el a tetszésemet. Az utolsó jelenet nagyon érdekesre és izgalmasra sikerült. Nem túlzok, ha azt mondom, ez a legjobb rész az egész filmben. Érdemes megnézni.
Bár műfajilag a sci-fi kategóriába sorolható azért én mégis inkább drámának mondanám. Az igazi vérbeli sci-fi rajongók valószínűleg lassúnak, vontatottnak esetleg unalmasnak találhatják. Aki viszont egy sci-fi környezetbe bújtatott igazi „bűn és bűnhődés” típusú drámára vágyik annak mindenképpen ajánlom.
Népszerű idézetek
Történelmünk során csak ámulunk, hogy a biológusok egyre közelebbről és közelebbről vizsgálnak dolgokat, hogy a csillagászok egyre távolabb és távolabb tekintenek a sötét éjszakában időben és térben. Mégis mind között talán a legrejtélyesebb nem a közel és a távol, hanem mi vagyunk a magunk valójában. Egyáltalán képesek lennénk felismerni önmagunkat? És ha igen, képesek volnánk megismerni? Mit mondanánk magunknak? Mit tanulnánk önmagunktól? Valójában mit szeretnénk látni, ha kívülről tekinthetnénk önmagunkra?