Fapofa (2008) 13

Hudson Milbank forgatókönyvíró személyiségzavarban szenved. Mivel emiatt idegenként éli meg saját életét, krónikus depressziója is van. Hudson magányosan él, utálja az anyját, és a gondolatai gyakran forognak az apja halála körül. Egész nap a golfcsatornát nézi, a külvilággal és az emberekkel… [tovább]

Szereposztás

Matthew PerryHudson Milbank
Lynn CollinsSara Harrison
Kevin PollakTom
Bob GuntonDr. Townshend
Helen ShaverAudrey Milbank
William B. DavisPeter Milbank
Mary SteenburgenDr. Blaine
Mark Achesona hajléktalan
Benjamin RatnerStan
Noah DanbyTim

További szereplők

Fapofa (2008)
Forgatókönyvíró
Zeneszerző

További stábtagok

Kedvencelte 1

Várólistára tette 21


Kiemelt értékelések

Osli75 

Szerintem ez a szerep Matthew Perry-nek lett kitalálva. Remekel benne. Fura egy betegség ez, még nem is hallottam róla, pedig láttam már filmet a témában. Maga a film annyira nem nyűgözött le, majdnem teljesen átvettem én is a hangulatát, de azért nem bántam meg, hogy megnéztem.

Londonna 

Kapcsolgatás közben ott ragadtam a film előtt, ami pont akkor kezdődött a tévében. Tömény pszichoszomatika, mondom na, ez az én filmem lesz. Párom negyed óra után likvidálni akarta a távirányítóval, de rámordultam. :D
Sokáig úgy éreztem, miközben néztem, hogy ez egy 9-10 csillagos film lesz. Végül csak nyolcat adtam rá, mert kezdett kissé nyálas lenni, meg túl szentimentális, amit már nem annyira vett be a gyomrom. Mindettől függetlenül nekem érdekes volt és Matthew Perry is jól hozta a karaktert. Bár azt nem tudom, hogy ebből mi volt a tényleges saját tapasztalata, de gondolom nem kevés. Ettől függetlenül én csípem a fickót. Alapból szeretem a lelki sérültekről szóló drámákat, ha jól vannak megcsinálva és / vagy olyan problémákat érintenek, amikkel nincs annyira foglalkozva, mint illene vagy jó lenne.
A pszichológusnő karaktere szörnyen idegesítő, viszont teljesen el bírom képzelni, hogy be lehet így csavarodni… Szerintem ahhoz amúgy is kell egyfajta „kattanás”, hogy az ember pszichológusnak menjen. :)))

Carmilla 

Ezt tényleg fapofával néztem végig. Nézőként sikerült átélnem a deperszonalizációt, tudniillik teljesen személytelen élmény volt. Halálosan unalmas, hiteltelen film. Mintha egy üvegbura alá raktak volna egy műanyag szitakötőt, és azt hazudták volna róla, hogy igazi, és azt lestem volna másfél órán keresztül (többnek tűnt!). Totálisan élettelen. Vrraahh.

Hippoforaccus 

Egyedül Perry miatt tudtam (immár másodszor) megnézni ezt a filmet. Rá öntött szerep. Még mikor drámát játszik is, szakadok a röhögéstől, ha csak megmozdul.
A sztori nem éppen a zsánerem, ezért nem is tudom jobbra értékelni. Ha más lenne a főszereplő, biztosan nem ültem volna végig.


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján