Fantomas (Fantomas 1.) (1964) 74% 75★

A hatvanas években készített Fantomasszéria első mozija mai szemmel nézve egy csomó olyan értékre tett szert az évtizedek múltával, amivel a maga idejében talán nem is kalkuláltak megalkotói. Sőt, meg merem kockáztatni, hogy a korabeli és a mai filmnéző számára már homlokegyenest mást jelképez és fejez ki a sorozat, máshogy szórakoztat, és másféle minőséget is tükröz vissza.

Megjelenésének idejében szerintem ez egy bevállalós szórakoztató mozi lehetett. Kacérkodott a modern technológiával, csúfot űzött a rendfenntartó erők tehetetlenségéből, kellemes humorral oldotta a sokszor egészen sötétre koreografált hangulatot. Kivitelezését tekintve tele volt merész megmozdulásokkal: kevés trükkfelvételt látunk, annál több kemény ugrást és mászást Marais-tól, de láthatóan de Funes is bevállalt keményebb jeleneteket. Régi fétisem a vonatos akció – itt ebből is kijut a nézőnek, ráadásul ezúttal sem műtermi kivitelben.
Azóta de Funes és a korabeli francia film kultusza olyan bónusz élményanyaggal tudta felruházni a mozit, amit véleményem szerint csak néhány komolyabb hangvételű klasszikus mutathat fel manapság, és a de Funes-filmek közül is csak néhány valóban legendás státuszba emelkedett darab. A Fantomas afféle potenciális James Bond-paródiaként pontosan úgy hat ma, mint a Connery-nevével fémjelzett legkedveltebb Bond-mozik. Esetlenségük és vintage megvalósításuk, a filmkészítők bennük tükröződő világképe és elképzelése a kütyük, a bűnözés, a bűnüldözés, a férfi és női ideálok fogalmairól kordokumentummá értek. Ugyanígy Marais nagyon régisulis, még a hatvanas éveknél is jóval régebbi gyökerekkel bíró kalandor hősi figurája, melynek manapság már semmiféle létjogosultsága nem lenne, pontosabban vélhetően az első sorban állna azon színésznagyságok listáján, akiket mai producerek semmilyen filmre nem válogatnának már be. De Funes esetében nincs szükség magyarázatra, humora a sorozat készültekor már kiforrott és ismert volt, bizonyos szempontból saját karizmájának kortalansága miatt nem nagyon tartogat nekünk nagy meglepetéseket. Haumann Péter viszont új árnyalatot bont ki az akarnok, kisszerű, mégis joviális Juve felügyelőből.

Nem tartom kérdésesnek a klasszikus mivoltát.

Fantomas a 20. századi ponyvairodalom jellemző, de nemzetközileg kevéssé ismert szuperbűnözője volt. Aztán 1964-ben elkészült ez a film, és rögtön közkedveltté vált. Pedig tulajdonképp a mű sok meglepetést nem tartogat, ugyanakkor kifejezetten jól bemutatja címszereplője gonoszkodását és az ellene harcoló rendőrök és hétköznapi hősök hol kétségbeesett, hol mókás ügyetlenkedését. A film egyébként ténylegesen izgalmas (spoiler), érdekfeszítő, és persze elsősorban Louis de Funes játéka miatt kifejezetten vicces.
Külön jó pontja még az arányok megfelelő keverése: hol nagyon modern, hol teljesen egy 1910-es évekbeli történetet idéz. Fantomas egy borzalmas gazfickó, de mindezt ellensúlyozza a laza humor és karakterek. A szituációk ijesztőek, a megoldások vagy humorosak, vagy gördülékenyen izgalmasak. A film ezenkívül nem romanticizál: a rendőrök bénák, az események esetlenek. A film egyébként potenciálisan egy Párizs-szindrómát is megelőzhet, mert nagyon sok városi helye csúnyán lerobbant lakó és ipari negyedeket ábrázol – háttérben az Eiffel-toronnyal, nincs benne semmi igazán szép.
Összességében egy meglepően eredeti, érdekes szemléletű és hangvételű szuperbűnöző-film, amely ízig-vérig 60-as évek, de mégis engedi gyökereit is érvényesülni.

Erősen közepes vígjáték, amit Funés gesztikulációi és mimikája tesz nézhetővé. Nem nagy durranás, de nézhető. Haumann szinkronja kifejezetten sokat dob rajta.

Az elejét kissé laposnak éreztem, de aztán be indult a közepe fele. Meg Louis de Funes nem figurázik annyit, mint a csendőrős filmekben, meg mintha a szinkronhangja is más lenne. Ezeket le számítva, jó volt.

Szeretem ezt a sorozatot, Funés zseniális és ezt tudjuk, Jean Marais számomra inkább a mesterkélt bűnöző szerepében dominál, újságíróként túl merev a pali… Mindig drukkolok – bár tudom, hogy sosem kapják el – hogy sikerüljön meglógnia az üldözői elől. Nagyon tetszik, hogy Fantomas belépőjét mindig orgonaszó kíséri, rendkívül titokzatossá téve a karaktert. Ez egy jó filmsorozat, szívesen leülök megnézni, ha adják a tv-ben.

Regen nagyon szerettem. Most inkább idegesített.

Ez eddig megnézett filmjei közül, ez volt a legrosszabb. Funés a legjobb benne, a többi rémes. Azok az effektek a búvóhelyen… szörnyű. Régen biztosan sokkal nézhetőbb volt egy ilyen film, de most nagyon fájdalmas volt nézni. A legrosszabb az volt, mikor elvágott fékkel száguldozott az autó, fájdalmasan hosszú ideg és mindeközben végig csomószor fékezett, fékhangokkal!!, úgy hogy többször is megállt közben, majd száguldott tovább… XD Jaaj, rettenet…

Szenvedős volt… Sajnálom, pedig amúgy szeretem Louis de Funés filmjeit. (Meg azért balázs Péter hangja jobban áll neki, mint Haumann Péteré…)