Emlékezz rám (2010) 76% 200★

Ez most nagyon elkapott!
Magamtól nem biztos, hogy megnéztem volna, mert nem igazán bírom Pattinsont, de milyen jól tettem, hogy megnéztem! Két ilyen tragikus múltú főszereplővel nem is gondoltam, hogy boldog lesz a vége, de még így is rendesen lesokkolt, amit a végén láttam, nem is értettem teljesen.

Megfogadtam ha nem is évente , két évente megnézem azon a napon ezt a filmet.

Robert Pattinson miatt választottam ki a filmet, kíváncsi voltam, az Alkonyat után, mit alakít…ebben nagyon jól játszik.

Évente kb. 3-4szer csak valami egyszerű, romantikus, hollywoodi limonádéra vágyom. Azt gondoltam, Robert Pattinson híres vámpírrá válása utáni első filmje éppen megfelelő lesz erre a célra. Tévedtem, de végső soron nem bánom.

A fiatal lány, akinek 10 éves korában a szeme előtt lőtték le az anyját, és a fiatal fiú, akinek imádott bátyja 6 éve a születésnapján lett öngyilkos. Ráadásul mindkét oldalon problémás a kapcsolat az apával… Kisülhet ebből vajon valami jó? Vagy legalább valami, ami nem tragikus?

Erős témákat hoz fel a film, és aztán nem tud velük igazán mit kezdeni. Az anya halálának kihatása a gyerek további életére, a lányáért rettegő és ezért őt kalitkában tartó apa, a szeretett testvér elvesztésének feldolgozása, az elfoglalt, sikeres, és gyermekeitől sokat váró apa elleni lázadás, vagy ugyanezen apa figyelméért folytatott küzdelem, egy tizenegynéhány éves tehetséges kislány kívülállósága a kortársai között – mind-mind olyan témák, amelyekből önálló filmet is lehetne forgatni. Ennyi mindent alig két óra alatt azonban inkább csak kapargatni lehet, és ez rosszat tesz a drámák, érzelmek kibontásának – nincs rá idő ugyanis, pláne ha még valamiféle történetet is össze szeretnénk kalapálni.

A hangulat viszont nagyon eltalált, az igénytelen, koszos albérletbe, ahol nincs zár az ajtón, retkes az ablak, ritkán süt be a nap, a falon lóg a bicikli, és minden egy kicsit kopott és agyonhasznált, rögtön bele lehet szeretni. Ahogy a kicsit bohém, kicsit laza, kicsit lázadó és nagyon elveszett fiatalokba is – csak ne egy mondat per perc sebességgel nyögnék el az ezidáig összegyűjtögetett magvas bölcsességeiket… Robert Pattinsonról ilyen környezetben és hangulatban egyébként valahogy Závada Péter jutott eszembe, és az Ahol megszakad pesti sampon-életérzése.

Mindent egybevetve mondhatnánk, hogy a film életszerű: a valóságban is vannak tragédiák, és van, hogy a tragédiák áldozatai egymásra találnak, és van, hogy a tragédiák újabb tragédiákat jósolnak és görgetnek maguk előtt, és olyan is van, hogy egyszer csak, mintegy varázsütésre, kisüt a nap, a tragédiák tovagörögnek az útból, de mikor már az ember mosolyogni kezdene, hirtelen aláhull egy meteor az égből, és tönkreteszi az épp bontakozó idillt. Van ilyen, de az élet épp ezért nem egyperegyben film, és a film sem maga az élet. Ilyesféle lezárás után tud maradni az emberben egy erős WTF-érzés.

Szerintem ez volt az első olyan Pattinson-mozi, amit a Twilight-sagán kívül láttam.
És itt el is döntöttem, hogy erre a fiúra oda kell figyelni, mert jó lesz, akárki meglássa…!
Nemrég újranéztem, és azóta is dühös vagyok mindenkire, aki nem hajlandó lehámozni róla a csillámskatulyát.
Erős történet, bár a végét nem egészen értem, miért volt szükségszerű. Én a happy enddel is elégedett lettem volna, nem vette volna el az élét az előzőeknek, bár így kétség kívül ezerszer ütősebb lett.

ezek a romantikus filmek valahogy sosem jönnek be

Épp Alkonyat-rajongó korszakomat éltem, így megnéztem Robert Pattinson miatt, és ez egy jó döntés volt. Nagyon tetszett, mondjuk a végén nagyon össze is tört. Annyira rossz volt, miután megkedveltem a szereplőket. :'(

Egy átlagos filmnek indul. Aztán bonyolódik a történet, bogozódnak a szálak ki-, meg be.
Aztán egyszercsak vége ér. Te pedig csak egy idő után veszed észre, hogy már percek óta a stáblistát nézed.
… vagyis csak úgy tűnik. Nézel ki a fejedből, de nem látsz ki.
Az érzelmeidet kócolgatod kifelé odabent.
… és többé nem feleded a történetet ….

Kicsit unalmas, de összességében jó lett. Meglepett, hogy Robertnek van olyan filmje, amit újra néznék. :D A két szerelmes sztorijánál sokkal izgalmasabb volt a kislány sulis drámája, ami inkább lekötötte a figyelmem. Meg a srác apjával való viszonya, Pierce nagyon kellett a filmbe. Számomra két csattanója volt a történetnek. Az első tanulságos volt, a második pedig olyan, amitől majdnem hátraestem a székben. :D

Robert miatt néztem meg ezt a filmet, és tetszett, de az a vége nagyon nem.