Egy lányról (2009) 74% 146★

Remekül indított a film. Magába szippantott a hangulata, érdekelt a téma is. Kifejezetten tetszett. Voltak nagyon jó momentumai, ráadásul teljesen átéltem az egészet, tudtam azonosulni a főszereplő lánnyal. De a végére haragszom, mert nagyon nem az lett belőle, mint amiben reménykedtem. Kicsit csalódtam.

Évek óta terveztem, hogy megnézem ezt a filmet, de valahogy sosem került rá sor egészen eddig.
Egy meghatározó emlékemet juttatta eszembe ez a film, amikor én is kb. ugyanennyi idősen kiborultam és elkezdtem tombolni, hogy mi értelme az életnek, ha csak munkából és munkából áll, és mennyi időnk van egyáltalán élni? Évi 20-28 nap, ami szabadságom majd lesz + a hétvégék? Húha, oda ne rohanjak meg vissza… ez aztán az élet. Természetesen én sem úsztam meg a dolgot, hiszen nem jött egy gazdag, tökéletes pasi, aki kiemelt volna a „szolgasorból”. Így inkább beláttam, hogy olyan munkát érdemes választani, aminek értelmét látom és ami nem arról szól, hogy minél több pénzt zsebeljek be, hanem ami sok-sok örömet ad és amire szívesen szánok időt. Így lettem gyógypedagógus.
Ez a film kicsit túl tanmese, ugyanakkor mindenkiben felmerülnek ezek a gondolatok, így elég sok embert megszólít. Sajnos nem mindenki története végződik pozitívan.

Hogy ezt a filmet hogy jelölhették 3 Oscarra, rejtély. Megnéztem, mert Carey Mulligan pályája azóta felfelé ível, érdekelt, hogy mire ez a nagy rajongás. Őszintén, engem eddig egyik alakítása se fogott meg, most sincs ez másképp. A történet sablonos, kifejezetten egyszer nézős.

Bár én annak idején már előre tájékozódtam, és pontosan tudtam, mire számítsak, de az age gap szál miatt azért megnéztem…
Nekem a film első fele tökéletes. Kismillió ismerős – és hitelesen ábrázolt – pillanata annak, amikor két, egymásnak szimpatikus ember elkezd egymás felé közeledni… Pillangók a gyomorban, erre panasz nincsen. :-) Aztán megdicsérném a film hangulatát is, imádtam. A ’60-as évek is nagy szerelem nálam, nem lehet vele hibázni.
Jenny karakterében valahol – ki hinné – magamra ismertem, bár érdekes módon rá a szerelem kissé ellentétes irányba hatott, mint annak idején speciel rám. Mármint, nekem adrenalint és erőt adott ahhoz, hogy még jobban teperjek / teljesítsek, itt viszont… öhm. Persze értem én, hogy a nagy határ unalom után végre történt vele valami, és ez fenekestül felforgatta / feje tetejére állította a kis szürke világát, ahogy az is teljesen természetes, hogy eztán vonzotta ez a valóban pezsgő lét, de… Nekem sok sebből vérzik a karakterviselkedés. Nem kérdőjelezem meg, hogy vannak ilyen döntéseket hozó / másként gondolkozó emberek, de… én ezt a saját értékrendem birtokában most nehezményeztem. Arról nem is szólva, hogy naná, hogy végkicsengésként megkapjuk a jól bevált sablont. Egyszer merné bevállalni valaki, hogy… na mindegy.
Visszatérve Jennyre. Én nem érzem őt ostobának. Naivnak lehet, hogy naiv, de biztos, hogy nem ostoba. És, ami viszont az biztos: nem vált hátrányára spoiler. Én még mindig amondó vagyok, hogy spoiler Jenny rengeteget kapott és táplálkozott belőle, viszonylag rövid idő alatt.
David pedig… jöhetnek a kövek, de spoiler Hmm.
Na, szóval mindent összevetve az üzenettel nem vagyok igazán elégedett, mert már megint „antireklám”, de ha a már megteremtett felállásokat vesszük alapul, meg a hozzá toldott kivitelezést, úgy megér egy hetest.

Számomra megdöbbentő alkotás, mivel kamasz lányom van és mostanában van vita, hogy mit nem engedek meg és mit igen… és a végén mintha nekem szólt volna az a mondat, amit az apjának mondott a lány, hogy ő neki kellett volna látni, hogy mi történik, hisz ő csak egy buta lányka.
Nekem a film maga tetszett, bár nagyjából a felénél sejtettem, hogy mi lesz a vége… talán csak azt nem, hogy spoiler De azért tanulság is került a végére, hogy sosem késő újrakezdeni, újraépíteni az életünket :)

Az angol cím nagyon jó, a magyar wtf?
Hullámzó színvonalú, az indítás szerintem túl mesebeli, aztán szépen lerántja a valóság mocskos talajára a dolgokat. Összességében tetszett, ha nem is gondolom minden elemét kiválónak. A terek egyébként gyönyörűek, és a zene is csodás. Carey Mulligan viszont nekem igen kevéssé volt meggyőző. :)

Ez a film… Ami a legjobban idegesített az a szülők naivsága volt. Jenny igazi hülye kis picsa volt, aki azt gondolja hogy az élet olyan, mint egy mese. És nem igazán jött be a tanuás fontosággáról való „tanulság” sem.

Elég érdekes film volt, de azért nem volt rossz. Egy újabb film arról, hogy a jó kislányt is el lehet rontani és arról, hogy nem mindig könnyű felnőni. Vannak nehezebb utak, amikor letérünk a helyes ösvényről és elkalandozunk, de a végén mégis visszatalálhatunk.

Ha tízszer nem láttam, egyszer sem.
Carey Mulligan óriásit alakít benne. Szívmelengető és szívet tépő egyszerre, nagyon jó szereposztással, zenékkel és díszletekkel.
Megéri eredetiben nézni, mert gyönyörűen beszélnek a szereplők.

Laposka, de Carey Mulligan cuki, és Hornby forgatókönyve is jó. Egy jobb rendezővel jobb film lehetett volna belőle. És hát Colin Firth sokkal jobban játszotta volna Davidet.