Egerek és emberek (1992) 84% 61★

A regény hangulatát jól átadja a film, de sajnos azért így is hosszúnak éreztem a filmet. A könyv max ha 100 oldal, és azért éreztem pár résznél a filmnél hogy túlnyújtották. De ami a legfontosabb szerintem, hogy a szíve a helyén van. Szerettem Lennie-t és George-ot, tudtam értük izgulni, a többi szereplővel is együtt éreztem. Jó a korrajz is, azért ilyenkor érzi az ember hogy azért régen sem volt minden jobb… Kemény és rideg volt a társadalom akkoriban, és ebben kellet a két barátnak boldogulnia. A vége pedig szívfacsaró.

Nagyon tetszett spoiler
Jó film minden szempontból. A szereplőválogatás, a cselekmény is kifogástalan.

Az Egerek és emberek című történet érdekfeszítő és sokkoló volt. A szív fájdító volt nézni az események sorozatát és ott bujkált a félelem, hogy bármikor bekövetkezhet a tragédia. Lennie a tipikus vajszívű óriás alakját hozta, míg George a védő bátya volt. Kettejük kapcsolata irigyelni való.

Álmok és célok kellenek az életbe, még ha valakinek nagy erőfeszítést jelent bármit is megérteni. Ez a film szól a barátságról, megértésről és becsületről, ugyanakkor ott van a magányosság, középszerűség és igazságtalanság. Lennie nyulai egyelőre biztonságban vannak a simogatástól…

Nem kell okosnak lenni ahhoz, hogy jó ember legyél.

Mint szinte mindig, a könyv ebben az esetben is jobb. De leszámítva egy-két művészieskedő megoldást egész nézhető volt.

Be kell valljam a könyv jobban tetszett, viszont mind Malkovich mind Sinise jól hozta a saját szerepét.
Be kell valljam a kutyákat jobban sajnáltam, mint az embereket. Egyébként az egész filmet (ahogy a könyvet is) belepte a magányosság, a peremre szorultság érzése. Valahogy egész idő alatt nem sikerült szabadulnom ttól az érzéstől, hogy az életben leginkább magára számíthat az ember és hogy az álmok ritkán válnak valóra.