Cukorsólyom (2019) 75% 56★

Az utóbbi időben hiába keresem, hogy hatással legyen rám – film, regény, novella – bármilyen történet. Néha úgy gondolom, semmi újat vagy többletet nem tudok már kapni, csak az időmet pazarolnám, olyan sok minden kifakult ringatásnak érződik. Azzal is bepróbálkozom, hogy a legborzongatóbbra hajtanék rá, de már a horrorfilmek is dögunalmasak. És akkor valaki ajánlatára megpróbálkozom egy ilyen „semmi kis kalanddal” és nevetek, borzongok, drukkolok, tanulok. Nem mindig kell kirúgni a ház oldalát weird szereplőkkel és helyzetekkel, hogy tényleg történjen valami.
Ez a film egy kellemes, jóízű, édes kaland, egy emlékeztető arról, hogy miről is szól (kellene szólnia) az életnek, miközben mi ugyanazokat a műsorokat bámuljuk bizontonságban már ezredjére, ahogyan Zak is Salt Water Redneck-et.
Zakben végre találtam egy érdekes karaktert, és imádtam Tyler karakterét is (több ilyen tom sawyer-es pasit a mozikba, plz, és kevesebb terminátort, köszönöm. :D) Picit Eleanor karaktere inogott, de erre csak akkor jöttem rá, amikor már a vége felé voltunk, és inkább arra figyeltem, mert nem tudtam végkifejletként mire számítsak. spoiler

Nagyon szép film egy elsőre furcsának tűnő barátságról, felesleges drámaiság és a kötelező „hegyibeszédek” elhagyásával. A helyszínek/fényképezés gyönyörű, a szereplőkben sem találni kivetnivalót (örülök, hogy Shia LaBeouf kezd rátalálni a helyes útra ezekkel az indie filmekkel), a film végén pedig úgy érzi magát az ember, mintha egy hatalmas ölelést kapott volna ezzel az alkotással. :)

Hú, de kellett ez most nekem.

Imádom az ilyen „road movie ahol váratlan barátságok kötődnek” típusú történeteket. A történet így már elsőre megvett, a karakterekkel együtt pedig repült is kedvencek közé. Egy csillagot azért levontam, mert a végét kicsit kevésnek érzem ehhez a filmhez, de ennek ellenére is nagyon megéri megnézni, mert a tanulság elég jól átjön.

A film már az elejétől sugallja a végét, így előre lelőttek minden izgalmat a filmben. Plusz nagyon kedves ez az idilli világ, amiben elbolyong egy Down-szindrómás gyerekkel egy semmirekellő (aki valószínűleg iszákos, erőszakos, gyilkos és simlis) 3-4 napig, de kíváncsi lennék arra, hogy mi fog következni a film vége után, mert a látottak alapján nem lesz pozitív kicsengése…
Én a pozitív hozzászólókkal szemben lehúzom a filmet, mert persze cuki és kedves és lelkes és önfeláldozós meg minden, de a valóság, a nehézség és a jövő miatti szemernyi aggódás nekem hiányzik a filmből.