Édesnégyes (2011) 64% 20★

Az alacsony százalék ellenére én szeretem ezt a filmet. Kimond pár olyan dolgot, ami miatt közelebb került hozzám. Annak ellenére, hogy vannak benne viccesebb beszólások, én nem tartom vígjátéknak. Ez egy amolyan pszichológiai kamara-darab a felelősség és önmagunk felvállalásáról. Hogy mitől lett édesnégyes azt nem tudom, mivel csak hárman vannak az erdei házban. Ha ez utalás akart lenni a végére, akkor értem, de azt a nézőkre bízzák. spoiler Ha pedig a négyes utolsó tagja az elhunyt tesó… nos ezt is értem, de kár filozofálni ezen, a magyar cím így is, úgy is rémes. :)

A magyar cím kicsit félrevezető, mert ez alapján egy közönségesebb vígjátékra számítottam.
Helyette kaptam három érdekes karaktert és egy jó történetet felelősségvállalásról, őszinteségről és arról, hogy néha mindenkinek el kell kicsit vonulnia, hogy „megtalálja magát”.

Érdekes film volt, bár teljesen nem erre számítottam. Nem tartom valószínűnek, hogy a problémát amit feszegetnek, testvérek között ennyire zökkenőmentesen meg lehetne oldani.

Jézusom! Kereken 10 percig bírtam. Ezek a párbeszédek?! Borzalmasan idegesítő. Bár biztos valami fontos dolgot akarnak közölni, valahogy mégsem „jön át”.

Láttam véleményeket róla, s megértem ha valaki azt mondja erre, hogy túl rózsaszín film, de nekem nagyon tetszett. Kicsit lassan indult, de belejött a dolog.

Az amiben más mint a hasonló filmek:
Van az a minden romcom-beli jelenet, amikor a film 75%ánál egyik megharagszik a másikra általában egy abszurd dolog miatt. Csak annyi kellene, hogy megbeszéljék a dolgot, s nem lenne gond. Na itt ez az ami más. Ami meglepett. Itt az emberek el tudják mondani, hogy mi sikerült rosszul, és hogy mi hol merre. Jó indokot tudnak adni egy rossz döntésre. S a másik oldal meg tud hallgatni.

Na szóval ez egy szimpatikus film lett nekem, akkor is ha a világ nem ennyire szép és jó a valóságban.