Doktor Szöszi (Doktor Szöszi 1.) (2001) 79% 624★

Életem filmje, pedig barna vagyok. Komolyan mondom, a tökéletes időpontban talált meg! Tisztában vagyok a film hibáival, de őszintén szólva pont ezekért kapott el annyira, nem mellesleg Reese is egy angyal. Ha megint uni crisisom lesz, csak ismét megnézem. Holnap újrázom, azt hiszem.

Már nem egyszer láttam de még mindig nagyon szeretem! Nem lehet megunni mert vicces, aranyos és persze remek tanulsága és hangulata van. Jól bemutatja hogy mennyire előítélések az emberek a szőkékkel szemben és a tanári sztereotípiák is megjelenek benne, jól kivételezhető formában. Jó poénok vannak benne, de érdekes is közben.
A szereplők is remekek, mindig is bírtam Reese Witherspoon-t de ebben a filmben kedveltem meg nagyon, mert nagyon tehetséges színésznő. Tökéletesen hozta a kedves aranyos, egy kicsit naiv de okos, amit szeretné azt elér típusú nőt.
Megérni megnézni aki akar egy jót szórakozni és még tanulni is lehet belőle.:D

Azért szeretem ezt a filmet, mert sokadjára is szórakoztató, vicces és aranyos, közben pedig tűsarokkal tapos az ostoba szőke nős sztereotípiákra. Reese Witherspoon remekel ebben a filmben; szerintem miatta működőképes az egész. Egyébként ügyesen lavíroz a film; nagyon rózsaszín és kicsit túl cuki az ízlésemnek, de még pont nem irritáló.

Nagyon aranyos, szuper vígjáték, ami tesz a sztereotípiák ellen. Reese Witherspoont nagyon szerettem a filmben.

Már annyiszor láttam ezt a filmet, még mindig szeretem. Húgommal az egyik gyerekkori kedvencünk. Vicces kis cukiság faktor, jókat lehet rajta nevetni, kis romantika. Bírom a színésznőt nagyon jól hozta a szerepét.

Sztereotípia-lerombolós, gyakorta az én ízlésemnek túlságosan élénk és tömény film, ami a jobban sikerült, műfajt nem kedvelők számára is tolerálható vígjátékok közé tartozik; azaz a limonádé jelleg ellenére se bugyuta, ha eltekintünk attól az alappillértől, hogy a főszereplő azért akar bekerülni a Harvard jogi karára, hogy a pasija újra belezúgjon.

A nézésekor és a nézése után is sokat rágódtam rajta, hogy honnan jöhet ez a „buta szőke nő” sztereotípia egyáltalán, de nem jutottam érdemben közel annak a megfejtéséhez, honnan indult a probléma gyökere, miért alakult ki az a köztudatban, hogy a szőke nők hülyébbek lennének barna-, vörös-, vagy fekete hajú társaiknál. Elle egy meglehetősen izgalmas főhős személyiség, mert tele van kettősséggel, amennyire ráilleszthetőek ezek a cukros, Barbie-baba sztereotípiák az alapvető fellépése, a stílusa, a baráti köre és az öltözködése alapján, legalább annyira nem is illeszkednek rá.

Mivelhogy, ha nem is rendelkezett jó sokáig érdemi, lexikális tudással, egyáltalán nem lehetett butának titulálni, sőt, kifejezetten okos is volt, jól fogott az agya már csak abból kiindulva is, hogy ráfeküdt a tananyagra a nyáron, és össze is dobott egy olyan felvételit, amivel bekerült az áhított jogi karra. Más meg hosszú hónapokon, éveken át tanul rá, mindenféle külső segítséggel. Ő meg „a hasára ütött”, hogy ügyvéd lesz, és saját kútfőből összehozta. A probléma, avagy furcsa kontraszt feltehetően abból eredetezhető, amire maga Elle is kitért a film vége felé; senki se vette sose komolyan, még a szülei se, amióta az eszét tudja, beledobozolták őt a csinos, cuki csaj klisébe, azzal a kísérőgondolattal, hogy úgyse fogja ennél többre vinni, így kár is akár minimálisan is arra biztatni, hogy nagyobb karriert futhat be annál, minthogy hetente elveri a férje keresetét a legközelebbi luxus butikban. Bizonyos nézőpontból elkeserítő példája annak, amikor valakit úgy vágnak el a benne rejlő lehetőségektől külsőleg, hogy talán egész életében eszébe se jut később feléjük lépni, talán leél úgy egy életet teszem azt árufeltöltőként egy plázában, hogy simán lehetett volna az évtized új színésztehetsége, bankigazgató, szívsebész, egyetemi tanár, akármi , csak nem kapta meg a megfelelő löketet. Úgyhogy lehet egy olyan üzenetet is értelmezni a filmbe, hogy „merj nagyban gondolkozni”.

Tetszett, hogy elővették a köztudatból ugyancsak kopni nem akaró, szigorú tanár klisét is, és felrázták, megmutatták a másik oldalát az érmének. Mindig az a tanár a rossz akár filmben, akár könyvben, aki sokat követel, akinél a főszereplőnek tepernie kell, ha jó jegyet akar, aki a főszereplő személyes kis dilijeire és hibáira nem mosolyog, továbbvéve értelemszerűen ki is van rá éleződve, direkt pikkel rá, elég csak a Harry Potterre gondolni. A Doktor Szösziben azonban megmutatták, hogy nem minden a szigor, attól, hogy feszes tempót diktál, és elvárja, a kérdéseire tudják a választ, naprakészek legyenek és feltalálják magukat, korántsem jelenti azt, hogy maga az ördög. Hogy nem lehet hozzá valamilyen esetben segítségért fordulni. Mint ahogy az, hogy egy tanár barátságos, nagyon elnézően közelít meg mindent, egyenesen felkaroló szándékkal közelít, se készpénz arra, hogy ő a jó fiú, hogy tényleg jót akar.

A kedvenc jeleneteim sokadik újranézésre is a laptop-vásárlás, valamint amikor Elle frappánsan eligazítja a pasiját.

OFF: Elő lehet venni a szentelt vizet meg a fokhagymafűzért, hogy „fúj, gendernáci”, tökéletesen hidegen hagy, de szerintem a felháborító skála nem éppenséggel elfogadható részén szambázik az a tény, miszerint a 2000-es évek elején, Amerikában az még egy roppant hízelgő bóknak számított, hogy „tudása a férfi kollégákéval vetekszik” . Mintha valamilyen hétmérföldes, Óperenciás-tengeren túli csodának minősülne, hogy egy nő lehet ugyanolyan jó egy munkakörben, mint egy férfi… -.- Lefordítva; hogy egy nőnek lehet annyi esze egy ilyen intellektuális szakmához, mint egy férfinak…

Alapvetően mondhatom, hogy Elle karaktere elmondhatatlanul távol áll tőlem (én maradok a Beépített Szépség főhősnőjénél, ha erős női vígjátékkarakterrel kell azonosulni), de ennek ellenére nagyon tetszik, amit ez a film üzen, akár az előítéletekről (csak azért, mert valaki rózsaszínben jár, és tökéletesen megfelel a kinézete a sztereotíp „szőke nőnek”, nem jelentheted ki róla, hogy üresfejű is. Lehet, hogy az egyik legokosabb ember, akivel találkoztál, csak adnod kell egy esélyt, hogy bizonyítsa), akár magukról a nőkről, mert Elle egy teljesen férfiközpontú környezetben talál magára és áll helyt, nem egyszer beolvasva azoknak, akik ki akarják játszani, vagy használni. Egyben pedig ott az üzenet, hogy ne adjuk fel magunkat, ne visszakozzunk, mert úgy is elérhetjük az álmainkat, hogy közben önmagunk maradunk. Aranyos vígjáték, rengetegszer láttam, és igyekszem az üzenetét is a magamévá tenni.

Sok volt számomra a cicababa stílus, viszont akkor is imádom ezt a filmet. Ez egy olyan ikonikus film, amit mindenkinek látnia kell élete során egyszer. spoiler

Nincs mit tenni ez is egy alap darab úgy mint még sok ehhez hasonló 2000-es évek elején készült film. Vicces, tanulságos és egyszerűen megunhatatlan a történet. Elle hiába csak azért kezdte el ezt az egészet, hogy spoiler mégis látszik, hogy ez az ügyvédi dolog a vérében van és nem csak egy „buta szőke” amit sokan gondolnak róla. Callahan professzor húzása mindig meg tud lepni spoiler, viszont annak nagyon örülök, hogy spoiler A végén pedig amikor elmondják kivel mi történt egyszerűen imádom. Nagyon szeretem az ilyen befejezéseket.

Szerintem ez nagyon aranyos volt, tök jó szereplőkkel. :) Nyilván nem egy komoly film, nem kell annak venni, de a kategóriájában mindenképpen a jobbak közé tartozik. Reese Whiterspoon nagyon jól alakított, Holland Taylort is nagyon bírtam. Illetve jó volt, hogy úgy igazán senkit sem utáltam, olyan kedvesen volt rossz a rossz karakter is (talán Callahan kivételével),egyszerűen a film olyan jó érzést adott. :)
Ja, és nagyon jó a szinkron, Kökényessy Ági a legjobb Reese Whiterspoon.