Doctor Parnassus és a képzelet birodalma (2009) 69% 192★

Nehéz kifejezni, mit gondolok erről a filmről – elárul valamit, hogy bár egyike a legkedvesebb „elgondolkodtató” filmjeimnek, még nem bírtam leülni, és írni róla egy nagy elemzést, mert annyira komplex, hogy félek, mindegy, hogy esek neki, kihagyok valamit.
Szürrealista, szimbolista „Faust” történet – a főszereplőnk esendő ember, aki maga sem tudja mit hajszol igazán, mit próbál megtanulni, de jó követni, és jó hinni benne, hogy egy nap megtalálja. Ott van a lánya, aki néha az ember idegeire megy, de ha egy kicsit a felszín mögé nézünk, látni, hogy valójában egy kamasz aki semmit nem látott a világból, aki végig az apja szeme fénye volt, a szabadság, a független döntések leghalványabb reménye nélkül. Ott van Tony, aki teljesen fejlődésképtelen, gerinctelen szélhámos, de mégis meg lehet érteni, miért kap utána mindenki, miért akarják elhinni a szavait, és miért csak Anton és Percy látnak át kezdetektől az álcán. Az ördög, aki a játékmániájával, a Mefisztósan cinikus beszólásaival az egyik legszórakoztatóbb figura, és végül megdöbbentően hatékony tanár.
A látványvilág abszurd, de sokszor lenyűgözően gyönyörű, a színészek zseniálisak – Heath Ledger tragédiája fájdalmasan beleszövődik a történetbe, azáltal, hogy hány másik színész osztozik vele Tony szerepén. Ha valaki vevő a lassú, nehezen kibogozható, sötéten mesés történetekre, akkor a Doctor Parnassus szinte biztos, hogy sikert arat majd nála.

Mindig arra vágytam, hogy a két kedvencem, példaképem egy filmben szerepeljen Heath és Johnny. De nem így, nem a történtek miatt.

Emlékszem, hogy szomorúan, mégis izgatottan ültem be a moziba, mert utoljára láthattam egyiküket ott, de a film számomra maradandó lett. Kicsit szürreális, kicsot elvont, mégis élvezetes, izgalmas. Nem mellesleg mind a 4 színész bravúrosat alkotott.

Annak ellenére, hogy az ilyen szürreális filmek annyira nem szoktak tetszeni, ez kimondottan tetszett. :) Valahogy a hangulat és a karakterek…. jó volt.

Tetszett, bár fojtogató volt a film légkörében, hogy Heath már meghalt, és tényleg ez az utolsó film, amiben láthatom őt. A történet varázslatos, szeretem a mágiát, a látvány is tetszett, Doktor Parnassus pedig hihetetlen karakter volt. Érdemesnek érzem a megtekintését, de az biztos, hogy még egyszer nem fogom megnézni, így is majdnem elbőgtem magam Heath miatt. De Johnny ebben még király volt, és ez itt a lényeg.

Az elfogultság és a vajpuha lelkem adatott velem ennyi csillagot. Lehet ugyanis, hogy nem ez a legtökéletesebb film valaha, de, maga az, hogy az adott körülmények közt mégis elkészült, valamint az ok, amiért végül befejezésre került, okot adott arra, hogy ne törődjek semmi mással: mert ez tiszteletet érdemel. És, ahogy anno Szirmai megjegyezte, remek példája a filmes bajtársiasságnak.

A piskótaképű nőt kivéve mindenkit szerettem. De Tom Waits örökké!!! Halottra röhögtem magam rajta.

Nekem való fikció. Csodálatos, varázslatos, elbűvöl. És a férfi főszereplőkről még szót sem ejtettem! <3

Az a tény hogy Heath Ledger karakterét több színész játszotta végig és magáért a filmért nem akartak pénzt elfogadni, hanem inkább Heath lányának ajánlották fel az….. Igazán könnyfakasztó.

Nagyon tetszett a film, és briliáns módon megoldották a film befejezését Heath Ledger halála miatt.

Lehet, hogy az egésznek nincs semmi értelme, de pont azért szerettem ennyire, mert olyan szürreális.