Yolanda Christina Gigliottinak hívták, de az egész világ csak Dalidaként ismerte. Egyiptom fővárosában, Kairóban született 1933-ban. Mielőtt énekesnő lett, 21 évesen Miss Egyiptomnak választották. Csillaga 3 évtizeden át ragyogott, több mint ötszáz dalt énekelt. Ezek közel felét olasz és más… [tovább]
Dalida (2016) 2★
Szereposztás
Rendező
Forgatókönyvíró
Operatőr
Zeneszerző
Várólistára tette 5
Kiemelt értékelések
Londonna 
1 hozzászólás
Dalida (2016) 75%
Megindító film. Bevallom, én nem ismertem a hölgyet, pontosabban a dalait igen, nagyon is, viszont őt magát (a nevét), illetve a személyes történetét nem. Ebből kifolyólag eléggé ledöbbentett, hogy ő is ennyire tragikusan végezte…
Nagyon nehéz lehet kezelni azt a hatalmas nyomást, ami egy ilyen méretes karrierrel jár, meg persze azt a sok embert is, aki eközben akarva-akaratlanul körbeveszi.
Vannak ilyen túlságosan is nyitott személyiségek, amely tulajdonság szerintem nem túl szerencsés. Pont azért, mert sokakat „beengednek”, s amely következtében elkerülhetetlen a sérülés. Ráadásul a hölgy múltja / a családi háttere is kellően megalapozott neki a későbbiekre…
Amin még ledöbbentem: ennyi öngyilkosságot egy filmben nem is tudom, mikor láttam utoljára. (És, ez egy igaz történet.) Borzasztó!… :(
Yolanda igazi veszte talán az volt, hogy túlságosan is akarta a boldogságot, s mint ilyen, nem azt vonzotta be / találta meg, hiszen a türelmetlensége hajtotta. A férjével való kapcsolata mindenesetre nagyon megkapó, talán az a kapcsolat volt „A KAPCSOLAT”, amire jobban is vigyázhattak volna. Főleg Dalida. A többi pasas elég futó kaland volt, aktuális izgalom, színtiszta, felületes rajongás, de nem igazi, mély szeretet.
Dalida tesóját nagyon szerettem, ráadásul baromi jó lett a casting, sikerült találniuk valakit, aki egy az egyben úgy néz ki, mint az eredeti pasas. :) (Mondjuk a többi színésznél is alapvetően óriási a hasonlóság, úgyhogy respect a castingolónak.)
Népszerű idézetek
Londonna
„Hogy ne éljünk egyedül,
egy kutyával élünk,
rózsákkal élünk,
egy kereszttel élünk.
Hogy ne éljünk egyedül,
mozit játszunk,
emlékeket dédelgetük,
árnyékokat őrzünk.
Hogy ne éljünk egyedül,
a tavaszért élünk,
és ha elmúlik a tavasz,
a következőért.
Hogy ne éljek egyedül,
szeretlek és várlak,
így meglesz az illúzió,
hogy nem élek egyedül.
Hogy ne éljünk egyedül,
lányok lányokat szeretnek,
és látjuk, hogy fiúk
fiúkkal esküsznek.
Van, aki gyermeket szül,
hogy ne éljen egyedül,
és a gyermek, mint minden gyermek
ott áll majd egyedül.
Hogy ne éljünk egyedül,
katedrálisokat építünk,
ahol a magányosak
egy csillagba kapaszkodnak.
Hogy ne éljek egyedül,
szeretlek és várlak,
így meglesz az illúzió,
hogy nem élek egyedül.
Hogy ne éljünk egyedül,
barátokat szerzünk,
és találkozunk velük,
ha az unalom közelít.
Élünk a pénzünkért,
az álmainkért, a palotánkért,
de kétszemélyes koporsót
még soha senki nem kért.
Hogy ne éljünk egyedül,
veled élek,
veled vagyok egyedül,
te velem vagy egyedül.
Hogy ne éljünk egyedül,
az életünkkel együtt
azt az illúziót keltjük,
hogy nem élünk egyedül.”
Dalida (2016) 75%
Londonna
– 34 éves vagyok, nincs reményem, nincs gyermekem, nincs…
– De reményt adott emberek ezreinek.
– És nekem ki ad reményt?
