Londonna  idézete

„Hogy ne éljünk egyedül,
egy kutyával élünk,
rózsákkal élünk,
egy kereszttel élünk.

Hogy ne éljünk egyedül,
mozit játszunk,
emlékeket dédelgetük,
árnyékokat őrzünk.

Hogy ne éljünk egyedül,
a tavaszért élünk,
és ha elmúlik a tavasz,
a következőért.

Hogy ne éljek egyedül,
szeretlek és várlak,
így meglesz az illúzió,
hogy nem élek egyedül.

Hogy ne éljünk egyedül,
lányok lányokat szeretnek,
és látjuk, hogy fiúk
fiúkkal esküsznek.

Van, aki gyermeket szül,
hogy ne éljen egyedül,
és a gyermek, mint minden gyermek
ott áll majd egyedül.

Hogy ne éljünk egyedül,
katedrálisokat építünk,
ahol a magányosak
egy csillagba kapaszkodnak.

Hogy ne éljek egyedül,
szeretlek és várlak,
így meglesz az illúzió,
hogy nem élek egyedül.

Hogy ne éljünk egyedül,
barátokat szerzünk,
és találkozunk velük,
ha az unalom közelít.

Élünk a pénzünkért,
az álmainkért, a palotánkért,
de kétszemélyes koporsót
még soha senki nem kért.

Hogy ne éljünk egyedül,
veled élek,
veled vagyok egyedül,
te velem vagy egyedül.

Hogy ne éljünk egyedül,
az életünkkel együtt
azt az illúziót keltjük,
hogy nem élünk egyedül.”