Chip és Dale: A Csipet Csapat (2022) 75% 88★

Nekem ez nagyon tetszett, az egyik kedvenc gyerekkori mesém volt a Csipet csapat, anno az összes részét láttam a sorozatnak, imádtam, ahogy ezt a filmet. :-D Szórakoztató volt, és vicces, a szereplőket is nagyon bírtam, főleg Chipet és Dalet, de még Csúnya Sonicot is. :-D Annyira jó volt látni, így egy csomó mese szereplőt összesűrítve ebben a filmben, mindegyik nagyon szimpi volt, még Pán Péter is. XD Pedig nagyon gonosz volt, de mégis szimpatikus, és meggyőző volt, hogy miért teszi, azt amit tesz. :-D A lálátvány nagyon jó, a zenék is, a szereplők is, a sztori is nagyon pörgős lett, és jókat lehet nevetni némelyik jeleneten vagy párbeszéden. :-D

Ebéd mellé néztem, és valami nézhetetlenül pocsék valamire számítottam, de sikerült meglepetést okoznia. Azt olvastam, hogy a Roger nyúl a pácban-t vették hozzá alapul (Nyíltan tisztelegnek is előtte a filmben.), viszont azt álmomban sem gondoltam, hogy működni is fog. Kreatívan vegyítette a kézzel rajzolt animációt, a CGI-t és a valóságot, rengeteg meta poénnal, easter eggel, meg cameóval (Hosszan sorolhatnám, hogy miket vettem észre, de nem akarom fölöslegesen pazarolni a szót, hisz valószínűleg őket mindenki más is kiszúrta.) megtöltve, miközben lényegében kritizálja / kiparodizálja a mai film, illetve franchise gyártási trendeket, utóbbit pedig lényegesen jobban csinálta, mint legutóbb a Mátrix 4. része. Szórakoztatóbb volt tehát a vártnál, azért mégis helyenként fárasztó, vontatott és klisés (Lassan már minden 2. darabnál előkerül ez a szó az értékelésem során…) – mondjuk utóbbi valamelyest szándékosan – lett, plusz elég durván „beletaposott a gyerekkoromba” is a beteg spoiler románccal, szóval kissé bajban vagyok a csillagozással, de úgy érzem, hogy mivel túlteljesítette önmagát, így egy 6-ost megérdemel. Ezzel le is zárnám, mert egyszerűen nem tudok mást hozzátenni.

Egy metapoénokkal gazdagon tarkított krimi-vígjátékot kapunk ebben az élőszereplős/animációs hibridben, amely amellett, hogy egy igazi nosztalgiabombaként működik, meglehetősen érett és komoly kritikát fogalmaz meg a mai szórakoztatóipari kreatív folyamatokkal kapcsolatban, arról nem beszélve, hogy a múltbeli sérelmek és a félresiklott életek drámájával is foglalkozik, ami miatt egy minden korosztály számára fontos mondanivalóval szolgáló alkotást láthatunk ebben a remakeben. Természetesen a lényeg még mindig a vígjátékelemeken van, de teszi ezt úgy, hogy ne legyen a végletekig fárasztó és gyerekes, ami miatt egy kellemes meglepetést okozhat mindenkinek, aki ad neki egy esélyt.

Értékelés: 9/10

Ladies and Gentlemen…. a Disney megcsinálta.
Szóval, amikor először hallottam, hogy csinálnak egy egész estés Chip és Dale filmet, ráadásul úgy, hogy vegyítik az animációt az élőszereplőssel (meg a 2D animot a 3D animmal), nem sok jóra számítottam.
De ez baromi jó lett! A sztori ott kezdődik, hogy miként találkozott először Chip és Dale, még gyerekként, hogy aztán Hollywood felé vegyék az irányt, ahol ugye végül a Csipet Csapattal befutottak… amit viszont 3 év után elkaszáltak, a barátság megszakadt és elrepült 30 év. Kvarg Lipót viszont bajba kerül, és felkeresi Chipet és a CGI műtéten átesett Dale-t, hogy segítsenek neki. Dióhéjban ennyi a sztori.
A film tele van cameo szereplőkkel, van itt Ronda Sonic, Dagobert bácsi, Pán Péter, a Coca Cola jegesmedvéje… és ez csak a jéghegy csúcsa.
A Disneynek sikerült megcsinálnia azt, amit se a Space Jam, se az új Tom és Jerry film nem tudott: úgy működik együtt az élőszereplős és az animációs világ, hogy az embernek nincs tőle szekunder szégyenérzete, nem érzed azt, hogy ezek tökre nem valók egy képernyőre. Egyszerűen…. egyszerűen csak működik.
És akkor most megyek, hogy a nap hátralévő részében énekelgessem a főcímzenét….

Nekem valahogy erőltetettnek tűnt, túl sok volt benne a mellékszereplő és a történetet se tudtam élvezni.

Brutális nosztalgiahullámvasút főleg azoknak akik, a 80-as/90-es években voltak gyerekek. Megspékelve annyi easter egg-gel, hogy elsőre az összeset észre sem lehet venni. Nagyon jól működik a humor is és nem szűkölködött a Disney az öniróniával sem. Időnként ugyan ritmust veszít a film és néha elvesznek abban, hogy minél több utalást tegyenek bele, de ettől még az év egyik legszórakoztatóbb filmje minden korosztálynak.

Nagyon jól szórakoztam, pedig én egy részt sem láttam a Csipet Csapatból. A történet egy klisé, de érezni hogy ez is volt a cél, a film lendülete, a sok poén ami mind betalál, a számos utalás és a karakterek sodorják magukkal a nézőt. Egyszerűen úgy éreztem minden klappolt a filmben, Chip és Dale olyan arányosak voltak, de egyértelmű hogy Ronda Sonic vitte a prímet! Zseniális! Hiába a klisés narratíva a film újítva van, és vizuálisan is klassz, és így egy igazán kreatív és meglepően szórakoztató filmet kapunk ami egyszerre hat modernnek és old schoolnak.

Fárasztó humora bűntett
Popkultista csúfot űznek!
Cheap Chip és Dale
Jön ha pénz van, odapottyant
Jobb ha nem félsz,
mert ez biza'
Elborult és merész!

Tudd meg hát: Sziporka szíve Zümi
micsoda csimótáik lettek, nem semmi!
Batman vs ET, Aunt-Man és Mickó a cickós mackó,
Maffiózó Dagobert bácsi a fürdőben meg a gyurmafickó,
De Csúnya Sonic az, aki nálam mindent vitt!

Összességében tetszett, tudott meglepetéseket okozni. A rajzfilm figurák nekem furák voltak kicsit a „valóságos” emberek között.

Nem ismertem a sorozatot, de cuki ez a mese. Aranyosak a mókusok, és az egyiknek a szinkronhangja is a kedvencem. ;) :) Szép a mondanivalója, hogy a barátság fontosabb, mint a siker hajszolása, és ha már nem is vagyunk sikeresek, a barátainkra akkor is számíthatunk.