Chen Qing Ling (2019–2019) 47

The Untamed / Grandmaster of Demonic Cultivation · 陈情令 / Mo Dao Zu Shi / Chén qíng lìng
45' · kínai · kaland, vígjáték, fantasy, sorozat, rejtély, wuxia 16
1 évad · 50 rész

A történet egy a régi Kínához hasonló világban játszódik, ahol az öt nagy kultivátor klán (Lan, Jiang, Nie, Wen és Jin) szellemek és szörnyek legyőzésével tartja fenn a békét és az egyensúlyt. A Wen klán befolyása növekedésének árnyékában az ifjú kultivátor, Wei Wuxian (Xiao Zhan) egy… [tovább]

Képek 24

Szereposztás

Sean XiaoWei Wu Xian
Wang Yi BoLan Wang Ji
Zoey MengWen Qing
Liu Hai KuanLan Xi Chen
Wang Hao XuanXue Yang
Lulu XuanJiang Yan Li
Cao Xi GeJin Zi Xuan
Wang Zhuo ChengJiang Cheng
Song Ji YangXiao Xing Chen
Yu BinWen Ning / Ghost General

További szereplők

Kapcsolódó zónák

MXTX – Mo Xiang Tong Xiu író rajongóinak

40 tag · 243 karc · Utolsó karc: 2020. október 31., 08:28 · Bővebben


Kedvencelte 39

Várólistára tette 59


Kiemelt értékelések

pvik13 

Dammm guys….. Nem hibátlan spoiler BUT az elején még igaz zavart, viszoont a végére már teljesen el is feledkeztem róla. ¯_(ツ)_/¯ SZÓT EJTENÉK a tájakról mert nem B Á M U L A T O S A K ( ♥ ◡ ♥ ) Na meg a soundtracket is rongyossá fogom hallgatni az tuti. (•̀ᴗ•́)و Sok karaktere volt, de nem éreztem azt hogy bárki is el lenne hanyagolva és ez nagyon tetszett *-*

Shad 

Noh az én kapcsolatom ezzel az adaptációval az animéig nyúlik vissza. Akkoriban megláttam a neten egy MV-t és annyira beleszerettem a grafikába, hogy szinte egybe ledaráltam. Rettentően szerettem és vártam a sztorit (mert persze az első évad giga-mega függő véggel ér véget). Úgyhogy tűkön ültem, mikor elkezdték adni, hogy mikor fejezik már be:) Egyetlen egy gondom volt és az pedig a nevek:D sokszor fogalmam sincs kiről is beszélnek, mert minden embernek volt születési neve, felvett neve, rangjához illő neve és persze minden helyzetben más nevet használtak. Ráadásul ugye a kínai nevekhez abszolút nem vagyok hozzászokva:P A CGI fogjuk rá rendben volt, egy-két helyen lógott ki nagyon a lóláb , ahol nagy felületen kellett használni, mindenhol máshol a mágiát szépen megcsinálták. A kosztümöket imádtam, szebbnél szebbek voltak, a zenéről már ne is beszéljünk:)
Karaktereket rettentően szerettem szinte az összeset:D WuXianra tökéletes színészt találtak, ahogy Lan Zhanra is:) Egyik a bohókás, de rettentő intelligens énjével, a másik pedig a fapofával . Wang Yi Bo és a faarca hihetetlen volt, hogy nem változott az arckifejezése mégis átjöttek az érzelmek a szeme vagy apró leheletnyi mimika változással. Viszont szerettem a „jelen” tanítványait is, de ott volt Jiang Cheng is és igazából mindenki más is teljesen rendben volt a szerepével. Személyes kedvencem a két főszereplőn kívül Wen Ning volt, imádtam úgy ahogy volt :) a kezdeti beteges énjétől kezdve , a hírhedt Ghost General-ig , vagy éppen az ártatlan gyerekekkel játszó énjéig:)
Kinek? tulajdonképpen bárkinek:) bemutatja , hogy apró félre értések hogy kerülhetnek ember életekbe, hogy mennyire fontos a bizalom és hogy mennyit jelent egy igaz barátság. Szép tipikus repkedős harcjelenetekkel :) bár néhol picit lassú a történet, néhol picit úgy is éreztem megült a sztori, de még akkor is a képernyő előtt tartott:)

3 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Nagyon érdekes eset ez a sorozat. Vegyes véleményeket kaptam, mielőtt elkezdtem nézni – voltak, akik nagyon dicsérték, de olyanok is, akik lehúzták, éppen ezért ragaszkodtam hozzá, hogy utoljára nézem meg, mikor már ismerem a regényt, és végignéztem az animét, hogy a lehető legteljesebb képet kapjam… volt egy kihívás is, ami motivált, hogy üljek le elé.
Az adaptációkkal alapvetően elég furcsa viszonyom van – három pontot várok el tőlük (az esetek nyolcvan százalékában nagyon szigorúan), ez az üzenet, a karakterek, és a világ. A cselekmény felőlem a feje tetejére állhat, ha a három pontomat megkapom, akkor nálam az a történet tíz csillagot fog kapni. Az egyetlen eset, amikor kicsit lazább vagyok ez ügyben, az, ha imádom az eredetit, mert akkor lényegében csak a hangulatot, az élményt akarom megkapni, teljesen mindegy, milyen kivitelezésben – sajnos a Mo Dao Zu Shi-ért annyira nem rajongok. Szeretem, élveztem, maximumra csillagoztam a regényt és a donghuát, de ahogy hangsúlyoztam, a high-fantasy műfajban tájékozottak az itt ellőtt csavarok és klisék nyolcvan százalékát ismerik, a kínai kultúrát kicsit ismerők százat. Az erejét a karakterei adják, akikhez lehet kötődni, és egyszerűen szerethetővé teszik az egészet… de innentől kezdve nekem elvárásaim voltak, amiket sajnos nem tudott megugrani.
A világ szép, az egész sorozat szép. A Cloud Recessest órákig el tudtam volna nézegetni, de Lotus Pier is, meg általában a tájképek gyönyörűek, a jelmezek igényesek. A harcoknál a kötélen reptetés is inkább az operatőri munkán, és a „sokat markol, keveset fog” elven csúszott el, nem magán technikán (teljesen felesleges volt hátraszaltózni, és onnantól, hogy abbahagyták, hirtelen élveztem a harcjeleneteket). A speciális effektek helyzete hasonló. A casting abszolút tökéletes, a színészek lelküket kiteszik. Egy-ketten vannak, akik nem győztek meg (Wen Ning, Nie Mingjue, próbálkoztak, mindketten, de nekem akkor is teljesen hiteltelenek voltak), de sokszor még azok is okoztak nagy meglepetéseket, akiket ránézésre úgy gondoltam, hogy nem találtak el (Nie Huaisang még mindig zseniális). Első pont pipa, a világ megvan.
A másik két pont viszont nagyon összefügg, és az én szememben az Untamed itt bukott orra. A regény üzenete kimondja, nincs jó és rossz ember, lehetőségek és döntések vannak, valamint az emberek egymásra gyakorolt hatása, ami eldönti, hogy ki hová jut. Wei Wuxian, a főszereplő ennek megfelelően nem hős. Próbál helyesen cselekedni, de sokszor hibázik, elbotlik, van, hogy kegyetlen és pusztít, de sokan állnak mellette (nem csak Lan Zhan!), sokan próbálják talpon tartani, és igazából nekik köszönhető, hogy nem zuhan végleg, hanem mindig kimászik a szakadékból. Itt Wei hős. Igazán erkölcsileg megkérdőjelezhető dolgokat gyakorlatilag nem csinál, mindig, száz százalékig a körülmények áldozata. Ráadásul köré épül minden – senki nem pattoghat, senki nem lehet igazán erős Wei nélkül: Lan Zhan, aki a másik főszereplő, folyamatosan statisztává süllyed, még akkor is, amikor vagánynak kéne lennie, amikor neki kéne vinnie a hátán a cselekményt (nagyon jó példa Wei eltűnése Burial Moundon… Lan Zhanéknak harcolnia kéne, egy háború közepén vannak, de nem csinálnak semmit, csak a főszereplő után futnak). Jiang Cheng a megbocsátás és a szeretet egyik legfőbb megtestesítője helyett pukkancs testvér. A nők sztereotípek… talán Wen Qinget érdemes példaként említenem, aki egy racionális, okos, nagyon határozott nő lenne, aki tökéletesen képes háttérbe szorítani az érzelmeit – itt aranyos nővérkéje a testvérének, és Jiang Cheng tiltott szerelme. Jelzem, nincs alapvetően gond ezekkel a karakterekkel – csak éppen ezer történetben láttam már hőst, mérges testvért és aranyos nővérkét, és a Mo Dao Zu Shi legfőbb erőssége számomra az volt, hogy ha már a cselekményben építkezett a klisékre, a karakterizálásban kerülte a használatukat. Onnantól, hogy a legfőbb erősségét elvesztette, tipikus tucatfantasy lett. Ezeknek a változtatásoknak ráadásul vajmi kevés köze van a cenzúrához – attól, mert ki kellett venni magát a meleg vonalat, egy kapcsolat ugyanúgy értékes, és közeli lehet, nem szükséges egy halom tipikus romantikus film klisét ellőni, hogy érezzük a köteléket. Attól, mert valaki nem nekromanta, lehet instabil, sötétebb figura. Akiknek meg egyik problémához sincs semmi köze, azokhoz meg végképp semmi értelme nyúlni – különösen akkor nem, ha nem tudjuk megfelelően bekötni a történetbe a szálat, és abszurddá tesz egyes interakciókat (például olyanok viselkednek idegenekként, akik már rengeteg időt töltöttek együtt, és barátok), vagy ami még rosszabb konkrét másolásnak hat (utalok itt arra a részre, ahol komolyabb megerőltetés nélkül össze lehetne vágni a jeleneteket a Gyűrűk Urával – persze, két high-fantasy, értelemszerűen vannak kisebb párhuzamok, de van egy szint, ami szerintem már nem illik).
Ami pedig nagyon pozitív, de egy szinten bosszantott, hogy a 36. és 39. rész között volt egy nagy „mi lehetett volna ha” élményem, mert a Yi City arc-ot briliánsan adaptálták. Négy rész tökéletes castinggal, hibátlan karakterizálással, erős hangulattal, szuper operatőri munkával, és észszerű, apró változtatásokkal. Azt a négy epizódot gyakorlatilag ledaráltam, volt jelenet, amit megkönnyeztem, első pillanattól az utolsóig imádtam őket, és azóta felfoghatatlan számomra, hogy csúszhatott el ennyire az egész, ha az az egy szakasz ennyire jó volt – igazából nagyrészt ezért nem csillagoztam, mert azt a négy részt képtelen vagyok ugyanazon a skálán értékelni, mint az egész sorozatot, valószínűleg újranézni is fogom őket.
Összességében viszont sajnos nem tudom ajánlani. Biztos sokan szeretik, sokaknak tetszett, de nekem egyszerűen kevés volt. A Yi City arc-ot viszont önmagában ajánlom, annak is, akinek a sorozat általánosságban nem nyeri el a tetszését – eleve eléggé kiválik a sztoriból, lehet függetlenül nézni, és az tényleg remek lett.
Update: Nagy nehezen rávettem magam, hogy csillagozzam. Három és négy között ingáztam, végül a négyet adok: A Yi City Arc kap kettőt, a színészek egyet, és a körítés egyet.

2 hozzászólás
crissy 

Na hát én úgy estem neki ennek a sorozatnak, hogy semmit se tudtam róla. Nekifogtam, mert TikTokon jöttek velem szembe a WangXian videók, s nem akartam elspoilerezni magamnak, ráadásul a BL világban kötelező darabnak tartják annak ellenére, hogy a kínai cenzúra miatt nem kapjuk vissza ugyanazt, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Engem ez annyira nem zavar, viszont ebben a sorozatban egyszerűen voltak olyan jelenetek, amik kérték azt a kontaktust – mégha nem is csók, de egy kézfogás, vagy egy arcsimi, vagy egy szeretlek. Mindegy, mert ígyis átjött a szerelmük, csak ezekkel az apróságokkal teljes lett volna a kép.
Na de eltértem a témától. Szóval semmit se tudtam a történetről, úgyhogy nem tudtam adaptációként nézni, mert nincs mihez viszonyítsam, mégis teljesen magával ragadott a történet. 0 elvárással futottam neki, s talán ezért is tudtam ennyire élvezni. Féltem egy kicsit tőle a sok név meg klán miatt, de hamar megszoktam őket. Nagyon, de nagyon tetszett! Alapból szeretem az olyan történeteket, amikre muszáj odafigyelni, mert minden részlet számít, s ez a sok szereplő és klán és helyszín ellenére is le tudta bilincselni a figyelmem. Szépen haladott a történet, nagyon jól megtestesítette azt, hogy hogyan tud minden elcsúszni azon, hogy hogyan ítélnek meg az emberek, mennyire könnyen lehet őket manipulálni, és mennyire nehéz kitartani saját magad és az igazság mellett úgy, hogy szinte minden és mindenki ellened szól. Sorolhatnám a sok tanulságot, amit levontam a történetből és a szereplőkből, de azt hiszem, ezekkel túl hosszúra nyúlna az értékelésem.
Igazából ezek a tanulságok miatt gondoltam néha azt, hogy nem is a történeten van a lényeg, hanem a karaktereken, és a fejlődésükön. Wei Wuxiant meg fogom külön említeni, mert ő nem csak ebben a történetben, hanem úgy általában az összes általam kedvelt karakter közül a kedvencem lett. Ő az, aki egyetlen pillanatig sem hátrált meg amellől, amiben hitt. Az igazságérzete, kitartása, és főleg az optimizmusa példaértékű. Persze, vele együtt meg kell említenem Lan Wangjit is, mert ugye ők párban a legjobbak, de külön is megállnak ám a lábukon. Lan Wangji egy eszméletlenül önzetlen teremtmény, akiről a szótlansága miatt nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindent tud adni. Jiang Yanli számomra egy igazi királynő. Én általában bajban vagyok a női szereplőkkel, kevés tudja igazán elnyerni a tetszésem, de Yanli jószívűsége és odaadása teljesen elvarázsolt. Nekem Wen Quing is végig kedvenc maradt annak ellenére, hogy ő kevesebb szerepet kapott, s persze, Wen Ning is, aki nélkül Wuxian se lenne az, aki. Persze, sok mindenki van még, akit megkedveltem és megsajnáltam khm, a kis gonosz, mosolygó szépfiú, Xue Yang, khm. Jiang Cheng szintén valaki, aki szerintem elég megosztó karakter tud lenni, de én kedveltem, mert hiába voltak rossz lépései, szerintem a szíve a helyén volt neki is. Sorolhatnám a többit is, de ez az értékelés ígyis kicsit hosszú lett.
Kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor Wei Wuxian és Lan Wangji egymásra néztek, bólintottak egyet s kb olvastak egymás gondolatában. Nem tudok betelni velük.
A végén volt egy pici hiányérzetem spoiler, de nem fogok miatta pontot levonni, mert az értékéből semmit sem vett el. Na jó, a CGI se volt hibátlan, az elején zavart is, de túltettem magam rajta.
Csillagos 10-es, ment is a kedvencek közé.

Andro 

Egyszerűen imádtam az elejétől a végéig. Ugyan voltak benne picit leülős részek, de ettől eltekintve ez egy MESTERMŰ! Az egyetlen bajom a nevekkel volt, időbe telt, mire megjegyeztem, hogy kit hogy hívnak és éppen melyik nevét használják. De aztán már ment.
A történet kalandos, néhol humoros, néhol szomorú, ahol kell ott jó akciódús és persze rengeteg benne a kérdés, megfejtésre váró rejtély, meg sok más „finomság”, amit az ilyen doramától elvár az ember.
Bár a BL-vonalat a cenzúra miatt nem tehették bele, de akkor is nagyon átjött a Wei Ying és Lan Zhan közötti kapcsolat, amely túlmutat barátságon és talán szerelmen is. Az a sok kis apró mozdulat, gesztus, tekintet és kikacsintás mind tele volt élettel, mindig lehetett tudni, mire is gondol a másik, mit érez a két szereplő egymás iránt.

Nekem egyébként ők ketten voltak a kedvenceim, valamint Wen NIng, aki nagyon sokat fejlődött a sorozat folyamán. Rajta kívül még A-Jin volt, akit nagyon megszerettem, bár az elején egy péklapáttal csaptam volna képen, de az ő indítékai és érzései is maximálisan érthetőek voltak. Meg úgy nagyjából mindenkinek megvoltak a maga motivációi.

És imádom, hogy ilyen neveket találtak ki az állatoknak, mint Almácska és Tündérke, bár valszeg őket a regényben is így hívták. Zseniális nevek! XD

A zenék és a tájak is gyönyörűek, egyszer elmennék ide, ahol forgattak, mert bár tériszonyos vagyok, de ezekre a hegyekre elmennék körülnézni. A jelmezekről és a díszletekről is csak jókat tudok mondani, mert korhűek lettek.
Egy szó, mint száz, a dorama kedvenc lett, és alig várom, hogy végre a regényt is teljesen elolvashassam. Már nekikezdtem, de még nem jutottam a végére.

4 hozzászólás
kkata76 

Van hangyabokányi hiányérzetem (csak a regény miatt), de a zene remek volt, az összes színész úgyszintén, a látvány is, és egészen jól megírták a forgatókönyvet. Most valahogy az 50 rész is kevésnek tűnik, még néztem volna. Még hozzátenném, hogy ez az egyik legjobb regényadaptáció, amit valaha láttam, pedig ebben a kérdésben nagyon finnyás vagyok.

Yuuko

Még anno tavaly nyáron véletlenül rátaláltam a fordítók oldalára, és elkezdtem nézni. Akkor még azt hiszem kb 7 rész jött ki belőle. Fogalmam sem volt róla, hogy miről szól„ gyakorlatilag egyetlen indokom volt mellette: dögös, kínai csávók.
Aztán azt vettem észre, hogy csak az Untamedről tudok beszélni, tele van a telefonom képekkel és végtelenítve hallgatom a sorozatban elhangzott dalokat. (A Bu Wangot vagy három hétig hallgattam állandóan.) Most már kicsit eltűnt a szemem elől a rózsaszín köd, és van benne néhány baki és a CGI sem áll sokszor a helyzet magaslatán, de még így is ez az egyik kedvenc sorozatom. Bár ezt még mindig nem tudtam megbocsájtani neki: szerintem ez egy elég kínos baki:
spoiler

Ezelőtt nem nagyon néztem drámákat, különösen nem kínai drámákat. Főleg miután ért egy nagyobb sokk a The Fairy Fox után. Fantasy, helyes fiúk, bromance… Kínai volt. Drótköteles. Tele műdrámákkal… Azután inkább visszatértem animés körökbe. De zárójel bezárva.

Utólag visszagondolva a sorozat többi részéhez képest az első két rész gyenge volt, főleg a Mo család közös „szalagavató utáni szülő-gyerek tánca”… Meg amikor az elején a ronda kultivátorok gyilkolják egymást, és a Gonosz CGI Por – olyan borzalmas, hogy kell neki saját név – ott szálldos a levegőben a Sötét Fémmel együtt az is kissé elrettentő volt. Lan Zhan belépője pedig megbocsátható, mert mégis mihez kezdenék az ahhoz kapcsolódó mémek nélkül?

Nem tudtam megállni, hogy ne olvassak spoiler-eket, de még így sem tudtam unatkozni rajta. Egyszerűen élveztem a színészi játékot, szerintem mindenki kitett magáért. Talán az egyetlen, aki nem tetszett, az a Jin Ling-et alakító színész. Én sokkal aranyosabbnak képzeltem, nem ilyen állandóan durcás, akaratos ötévesnek. Nie Mingjue-vel semmi bajom nem volt, aztán elkezdtem a donghuát, és kaptam egy kisebb fajta sokkot, viszont nagyon jól hozta a karaktert, szóval megbocsájtom azt a bajuszt. Mindenki mást imádtam, így róluk inkább nem áradozok tovább, talán még Jiang Chenget néha lecsaptam volna, mert elegem volt az állandó szemforgatásából. A színész mélypontja szerintem a 14. rész volt. Ez a több percen át tartó kiabálás nagyon hangulatromboló volt. Szerintem.

Egyébként az én kedvencem az elején Meng Yao volt. Egyszerűen ez a „szegény, mindenki által lenézett tehetséges fiú” séma az egyik gyengém, erre meg az is rátett, hogy Zhu Zan Jin nagyon aranyos, főleg amikor mosolyog. spoiler

Kevés női karakter van, akit szeretek úgy általában, de Shijie-t nem lehet nem szeretni. MianMiant is nagyon bírtam.

Wen Chao-t annyira utáltam, hogy lelöktem volna azon a lépcsőn, de ez azt is jelenti, hogy a színész jó munkát végzett. Sőt, a múltas rész végén mar konkrétan hiányzott a hülye feje. Ő legalább egyértelműen negatív karakter volt.

Vállalom, hogy teljes mértékben elfogult vagyok ezzel a sorozattal kapcsolatban, egyszerűen imádom – többet sírtam rajta, mint bármi máson, és ha bármikor meghallom a zenéjét, majd megszakad a szívem.

WangXian forever bár én a XiYaot is szerettem

1 hozzászólás
Klaudia98

Egy szóval: lebilincselő.
Hosszabban: Imádomimádomimádom!
A történet fantasztikus, csavaros, akciójelenetekkel dús és igazi érzelmi hullámvasút. Már az első nézés után a rabjává váltam. Ugyan a cenzúra miatt pár részletet meg kellett változtatni, de a rendezők remekül és bátran végezték a munkájukat, belerejtve apró utalásokat ;)
A színészeket tökéletesen eltalálták, mindenki fantasztikusan játszotta a szerepét. Fel sem tűnik, hogy alászinkronizálták szóval a szinkronszínészeknek is tapscunami jár! A látvány, a helyszínek mind meseszépek, Felhőzug és Lótusz Rév annyira szép ♥ A zene meg… aaaaa (♥-♥) egyszerűen gyönyörű! Nem csak a Wuji Wangxian hanem az összes többi háttérzene is ♥
Ugyan vannak benne hibák, természetesen (pl a kötéllel repülős harcjelenetek, a kardon utazás), de összességében ez egy fantasztikus feldolgozása egy fantasztikus regénynek ♥
Tudnék erről többet is írni, hosszabban is kifejteném a véleményemet, de az átfolyna áradozásba a szereplőkről és a színészekről, és napokig itt írnám, szóval itt befejezem :D
Nagyon ajánlom mindenkinek! ♥
♥Wangxian is true love♥

5 hozzászólás
Subika 

Gondolkodtam most írjam e meg az értékelésem frissibe de sokszor volt hogy napokat heteket vártam vele és az már nem olyan jó .Ezért most úgy döntöttem meg írom .Először is szeretnék köszönetet mondani Andro nak és Shad nak hogy végig kísérték a nézésemet és a hozzá szólásukkal meg könnyítették a sorozat megértését .És azt is hogy egy részt át beszéltünk így egyre jobban kedvem lett tovább nézni .Volt hogy 1 nap alatt kb 8 részt néztem meg .Hajtott a kíváncsiság egyfolytában írtam minden rész után .Ezért nem szeretném ismételni magam . Gondolkodtam adjak e 10 csillagot mert azért sokkolt a sok véres jelenet de ha nem tetszett volna akkor abba hagyom .Viszont a szereplők ezt nem engedték .Egyszerűen imádtam nézni
Sean Xiao mosolyát és párja morcosságát .Wen Ning t ahogy szolga lelkű és mikor elintézi az ellenséget .A női szereplők is jók voltak és nagyon szépek . Tulajdon képen minden szereplő nagyon jó volt akár pozitív akár negatív szerepe volt .A neveket a végére meg tanultam kihez kapcsoljam .Kína egy más világ néha olyan volt egy harc mint egy balett tánc ha nem lett volna véres azt lehetne mondani szép . A zene magával ragadott és a helyszínek is . A sorozatba mindent bele tettek ami kell humor szomorúság a múlt fájdalma titok és annak a feltárása .


Népszerű idézetek

Valentine_Wiggin 

Wei Wuxian: Tudom, azt fogod mondani, hogy „gyerekes”. Mindig azt mondod. De mi lenne, ha most megpróbálkoznál valami mással? Vagy legalább csapj hozzá egy szót.
*Lan Zhan hosszan hallgat*
Lan Zhan: Nagyon gyerekes.
Wei Wuxian: Hát, egy szót tényleg hozzácsaptál…

4 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Jiang Cheng (Wei Wuxiannak): Egy cetlit hagytál üzenetnek! Tudod te mennyire aggódta… mennyire aggódott a nővérem?

2 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Wei Wuxian: Jin Ling, egyszer észre fogod venni, hogy ahogy felnősz, azok száma, akiket össze akarnál verni, csak nőni fog. De addigra már tényleg nem lesz más választásod, mint jól kijönni velük…

1 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Wei Wuxian: A-Yuan! Tényleg retek akarsz lenni? Akkor ne mozogj, különben nem ültetlek el. […] Ha elültetek egy nagy retket, néhány napon belül még több nő ki belőle. És akkor mindenki jól fog lakni.
A-Yuan: De én nem vagyok retek.
Wei Wuxian: Igaz is. Ha elültetünk egy gyereket, megöntözzük, megtrágyázzuk, és sokat a napon hagyjuk, akkor még több gyerek nő ki belőle!
A-Yuan: Három bátyót, és két nővért szeretnék!
Wei Wuxian: Nem probléma! Adunk A-Yuannak három bátyót és két nővért!
A-Yuan: Jó, de olyanok lesznek mint én, vagy mint a retek?

8 hozzászólás
Valentine_Wiggin 

Wei Wuxian: Lan Zhan! Lan Zhan! Hol vagy? Elkapott a bagoly?
Lan Zhan: Melletted vagyok!
Wei Wuxian: Akkor miért nem szólalsz meg?

1 hozzászólás
Egy_HEA_rajongó

Lan Zhan: Min nevetsz?
Wei Ying: Semmin. Csak az egész olyan vicces. A múltban, amikor mindenki csodálta az erőmet és hízelgett nekem, te voltál az egyetlen, aki kritizált. De most, mindenki holtan akar látni. Mindenki gyűlöl és elutasít, te vagy az egyetlen, aki mellettem áll.

1. évad 42. rész
Valentine_Wiggin 

Xiao Xingchen: Ne mondd, hogy egyetlen ujjad többet ér, mint ötven ember élete! Ha dühös vagy, vágd le egy ujját, ha nagyon dühös, vágj le ötöt, vagy az egész karját, tudom is én! De ne mészárolj le egy egész klánt!
Xue Yang: Hogyne érne többet? Az ujjam az enyém volt, az életük pedig az övék. Ha mindenkit megölnék, az sem lenne elégtétel érte.

6 hozzászólás
Andro 

Jiang Cheng: A Yiling Pátriárkára! *és felemeli a tányért*
Wei Ying: … *közben majdnem félrenyel* XD


Ha tetszett a film, nézd meg ezeket is


Hasonló filmek címkék alapján