Chen Qing Ling (Untamed) (2019–2019) 94% 103★

Noh az én kapcsolatom ezzel az adaptációval az animéig nyúlik vissza. Akkoriban megláttam a neten egy MV-t és annyira beleszerettem a grafikába, hogy szinte egybe ledaráltam. Rettentően szerettem és vártam a sztorit (mert persze az első évad giga-mega függő véggel ér véget). Úgyhogy tűkön ültem, mikor elkezdték adni, hogy mikor fejezik már be:) Egyetlen egy gondom volt és az pedig a nevek:D sokszor fogalmam sincs kiről is beszélnek, mert minden embernek volt születési neve, felvett neve, rangjához illő neve és persze minden helyzetben más nevet használtak. Ráadásul ugye a kínai nevekhez abszolút nem vagyok hozzászokva:P A CGI fogjuk rá rendben volt, egy-két helyen lógott ki nagyon a lóláb , ahol nagy felületen kellett használni, mindenhol máshol a mágiát szépen megcsinálták. A kosztümöket imádtam, szebbnél szebbek voltak, a zenéről már ne is beszéljünk:)
Karaktereket rettentően szerettem szinte az összeset:D WuXianra tökéletes színészt találtak, ahogy Lan Zhanra is:) Egyik a bohókás, de rettentő intelligens énjével, a másik pedig a fapofával . Wang Yi Bo és a faarca hihetetlen volt, hogy nem változott az arckifejezése mégis átjöttek az érzelmek a szeme vagy apró leheletnyi mimika változással. Viszont szerettem a „jelen” tanítványait is, de ott volt Jiang Cheng is és igazából mindenki más is teljesen rendben volt a szerepével. Személyes kedvencem a két főszereplőn kívül Wen Ning volt, imádtam úgy ahogy volt :) a kezdeti beteges énjétől kezdve , a hírhedt Ghost General-ig , vagy éppen az ártatlan gyerekekkel játszó énjéig:)
Kinek? tulajdonképpen bárkinek:) bemutatja , hogy apró félre értések hogy kerülhetnek ember életekbe, hogy mennyire fontos a bizalom és hogy mennyit jelent egy igaz barátság. Szép tipikus repkedős harcjelenetekkel :) bár néhol picit lassú a történet, néhol picit úgy is éreztem megült a sztori, de még akkor is a képernyő előtt tartott:)

Dammm guys….. Nem hibátlan spoiler BUT az elején még igaz zavart, viszoont a végére már teljesen el is feledkeztem róla. ¯_(ツ)_/¯ SZÓT EJTENÉK a tájakról mert B Á M U L A T O S A K ( ♥ ◡ ♥ ) Na meg a soundtracket is rongyossá fogom hallgatni az tuti. (•̀ᴗ•́)و Sok karaktere volt, de nem éreztem azt hogy bárki is el lenne hanyagolva és ez nagyon tetszett *-*

Még ujranézés után is mondhatom, hogy a kedvenc kínai drámám. Imádom az egész történetét és a karaktereket is, nem volt benne egyetlen unalmas epizód se. Hiába a cenzúra a kémia a két főszereplő között briliáns. Gyönyörűen fényképezett, szép ost-al fűszerezve :)

Abszolút hirtelen felindulásból jött az ötlet, hogy én ezt megakarom nézni. Csupán pár héttel ezelőtt szembesültem ezzel a hatalmas MXTX imádattal és gondoltam meglesem magamnak, hogy mi az oka ennek a hatalmas rajongásnak. Hát most már mindent értek:D
Mert ahogy sokan mások úgy én is minden hibája ellenére imádtam ezt a sorozatot. Hiába a béna CGI, az olykor kissé esetlen színészi játék itt nem a főszereplőkre gondolok, és előfordult néha pár logikátlanság is, szóval tényleg nem hibátlan egyáltalán, de mint mondtam a hibák ellenére is nagyon szerethető az egész. Mi már az első résztől kezdve teljesen ráfüggtünk és onnantól bizony nem volt megállás.
A színészek többnyire remekek voltak, Wei Wuxian és Lan Zhan karakteréhez is nagyon jó színészeket sikerült találni. Lan Zhan rezzenéstelen arckifejezésétől meghaltamXDD mindig ugyan az a fapofa, de még így is átjött aminek át kellett jönnie :) Illetve cenzúra ide vagy oda a két színésznek így is tökéletesen sikerült átadni, hogy milyen kapcsolat is ez valójában, azok a tekintetek*-*
Az én másik személyes kedvencem Wen Ning volt illetve nem tudom ezzel mennyire leszek népszerű, de Xue Yang volt még ilyen nekem. Nyugi nem a karaktere miatt természetesen, de egyszerűen annyira jól hozta a színész ezt az elmebeteg, pszichopata karaktert, csak úgy remekelt benne, és nem tehetek róla de engem teljesen megvett magának <3
És vannak itt még olyan kis apró, de egyáltalán nem elhanyagolható dolgok, minthogy milyen gyönyörűek voltak a tájak, a kosztümök és jaj a zenék is milyen szépek voltak♡︎
Egyedül amivel nagyon kellett küzdenem azok a nevek. Ez volt a legelső kínai sorozatom és nem fogok hazudni a kínai nevekkel sokszor rendesen meggyűlt a bajom:D De azért menet közben általában mindig sikerült felvenni a fonalat. Ja és a repkedős, forgós harcok is nagyon furák voltak az elején, de hát ez műfaji sajátosság és azért meg lehet szokni na.
Én nagyon tudom ajánlani még az értékelés elején említett hibák ellenére is, mert egyébként tényleg egy nagyon izgalmas, sokszor vicces, de olykor megható és szép sorozat ez.
Ezután pedig jöhet a donghua és decemberben a könyvek is megrendelésre kerülnek, innentől nincs megállás:D

Még anno tavaly nyáron véletlenül rátaláltam a fordítók oldalára, és elkezdtem nézni. Akkor még azt hiszem kb 7 rész jött ki belőle. Fogalmam sem volt róla, hogy miről szól„ gyakorlatilag egyetlen indokom volt mellette: dögös, kínai csávók.
Aztán azt vettem észre, hogy csak az Untamedről tudok beszélni, tele van a telefonom képekkel és végtelenítve hallgatom a sorozatban elhangzott dalokat. (A Bu Wangot vagy három hétig hallgattam állandóan.) Most már kicsit eltűnt a szemem elől a rózsaszín köd, és van benne néhány baki és a CGI sem áll sokszor a helyzet magaslatán, de még így is ez az egyik kedvenc sorozatom. Bár ezt még mindig nem tudtam megbocsájtani neki: szerintem ez egy elég kínos baki:
spoiler

Ezelőtt nem nagyon néztem drámákat, különösen nem kínai drámákat. Főleg miután ért egy nagyobb sokk a The Fairy Fox után. Fantasy, helyes fiúk, bromance… Kínai volt. Drótköteles. Tele műdrámákkal… Azután inkább visszatértem animés körökbe. De zárójel bezárva.

Utólag visszagondolva a sorozat többi részéhez képest az első két rész gyenge volt, főleg a Mo család közös „szalagavató utáni szülő-gyerek tánca”… Meg amikor az elején a ronda kultivátorok gyilkolják egymást, és a Gonosz CGI Por – olyan borzalmas, hogy kell neki saját név – ott szálldos a levegőben a Sötét Fémmel együtt az is kissé elrettentő volt. Lan Zhan belépője pedig megbocsátható, mert mégis mihez kezdenék az ahhoz kapcsolódó mémek nélkül?

Nem tudtam megállni, hogy ne olvassak spoiler-eket, de még így sem tudtam unatkozni rajta. Egyszerűen élveztem a színészi játékot, szerintem mindenki kitett magáért. Talán az egyetlen, aki nem tetszett, az a Jin Ling-et alakító színész. Én sokkal aranyosabbnak képzeltem, nem ilyen állandóan durcás, akaratos ötévesnek. Nie Mingjue-vel semmi bajom nem volt, aztán elkezdtem a donghuát, és kaptam egy kisebb fajta sokkot, viszont nagyon jól hozta a karaktert, szóval megbocsájtom azt a bajuszt. Mindenki mást imádtam, így róluk inkább nem áradozok tovább, talán még Jiang Chenget néha lecsaptam volna, mert elegem volt az állandó szemforgatásából. A színész mélypontja szerintem a 14. rész volt. Ez a több percen át tartó kiabálás nagyon hangulatromboló volt. Szerintem.

Egyébként az én kedvencem az elején Meng Yao volt. Egyszerűen ez a „szegény, mindenki által lenézett tehetséges fiú” séma az egyik gyengém, erre meg az is rátett, hogy Zhu Zan Jin nagyon aranyos, főleg amikor mosolyog. spoiler

Kevés női karakter van, akit szeretek úgy általában, de Shijie-t nem lehet nem szeretni. MianMiant is nagyon bírtam.

Wen Chao-t annyira utáltam, hogy lelöktem volna azon a lépcsőn, de ez azt is jelenti, hogy a színész jó munkát végzett. Sőt, a múltas rész végén mar konkrétan hiányzott a hülye feje. Ő legalább egyértelműen negatív karakter volt.

Vállalom, hogy teljes mértékben elfogult vagyok ezzel a sorozattal kapcsolatban, egyszerűen imádom – többet sírtam rajta, mint bármi máson, és ha bármikor meghallom a zenéjét, majd megszakad a szívem.

WangXian forever bár én a XiYaot is szerettem

Egyszerűen imádtam az elejétől a végéig. Ugyan voltak benne picit leülős részek, de ettől eltekintve ez egy MESTERMŰ! Az egyetlen bajom a nevekkel volt, időbe telt, mire megjegyeztem, hogy kit hogy hívnak és éppen melyik nevét használják. De aztán már ment.
A történet kalandos, néhol humoros, néhol szomorú, ahol kell ott jó akciódús és persze rengeteg benne a kérdés, megfejtésre váró rejtély, meg sok más „finomság”, amit az ilyen doramától elvár az ember.
Bár a BL-vonalat a cenzúra miatt nem tehették bele, de akkor is nagyon átjött a Wei Ying és Lan Zhan közötti kapcsolat, amely túlmutat barátságon és talán szerelmen is. Az a sok kis apró mozdulat, gesztus, tekintet és kikacsintás mind tele volt élettel, mindig lehetett tudni, mire is gondol a másik, mit érez a két szereplő egymás iránt.

Nekem egyébként ők ketten voltak a kedvenceim, valamint Wen NIng, aki nagyon sokat fejlődött a sorozat folyamán. Rajta kívül még A-Jin volt, akit nagyon megszerettem, bár az elején egy péklapáttal csaptam volna képen, de az ő indítékai és érzései is maximálisan érthetőek voltak. Meg úgy nagyjából mindenkinek megvoltak a maga motivációi.

És imádom, hogy ilyen neveket találtak ki az állatoknak, mint Almácska és Tündérke, bár valszeg őket a regényben is így hívták. Zseniális nevek! XD

A zenék és a tájak is gyönyörűek, egyszer elmennék ide, ahol forgattak, mert bár tériszonyos vagyok, de ezekre a hegyekre elmennék körülnézni. A jelmezekről és a díszletekről is csak jókat tudok mondani, mert korhűek lettek.
Egy szó, mint száz, a dorama kedvenc lett, és alig várom, hogy végre a regényt is teljesen elolvashassam. Már nekikezdtem, de még nem jutottam a végére.

Hol is kezdjem…úristen még mindig itt bőgök az utolsó rész utolsó jelenete óta…gyönyörű, egyszerűen nem tudok rá jobbat mondani. A regényt még nem olvastam, így csak kicsit tudtam a sztoriról. Régóta a várólistámon csücsült a sorozat, de eddig valahogy nem éreztem, hogy ezt nekem látnom kellene…most már kicsit sajnálom, hogy nem hamarabb néztem, mert nagyon tetszett. Kínai fantasy-t még nem láttam, így ez nekem teljesen újdonság volt. A CGI kezdetben kicsit zavart, de gyorsan megszoktam. A nevek szintén, de azt is gyorsan megtanultam, hogy kinek mi a születési és a felvett neve. A tájak meseszépek, Felhőzugba most elmennék, de Lótusz Rév-be is. A zene csodálatos aláfestése volt a tájnak és a cselekménynek. A szereplők közül volt akit egyenesen utáltam, volt akit az első perctől fogva imádtam. Wei Ying és Lan Zhan szoros köteléke az első perctől fogva érezhető volt és ezen a vonalon ment is a történet. A cselekmény néhol kicsit laposabb, de az 50 rész még így is gyorsan elrepült. Tetszett, hogy megmutatták a múltat és a 16 évvel későbbieket, így azért én mint laikus is kapott egy kis magyarázatot. Kedvenc karakterem Wei Ying lett, de nagyon kedveltem Zewu-Jun-t is. A sorozat úgy az 5. része után landolt a kedvenceim között, az OST meg a Spotify lejátszási listámon. Imádtam, szóval most már illene a könyvet is levennem a polcról. ♥♥♥

Na hát én úgy estem neki ennek a sorozatnak, hogy semmit se tudtam róla. Nekifogtam, mert TikTokon jöttek velem szembe a WangXian videók, s nem akartam elspoilerezni magamnak, ráadásul a BL világban kötelező darabnak tartják annak ellenére, hogy a kínai cenzúra miatt nem kapjuk vissza ugyanazt, mint amihez hozzá vagyunk szokva. Engem ez annyira nem zavar, viszont ebben a sorozatban egyszerűen voltak olyan jelenetek, amik kérték azt a kontaktust – mégha nem is csók, de egy kézfogás, vagy egy arcsimi, vagy egy szeretlek. Mindegy, mert ígyis átjött a szerelmük, csak ezekkel az apróságokkal teljes lett volna a kép.
Na de eltértem a témától. Szóval semmit se tudtam a történetről, úgyhogy nem tudtam adaptációként nézni, mert nincs mihez viszonyítsam, mégis teljesen magával ragadott a történet. 0 elvárással futottam neki, s talán ezért is tudtam ennyire élvezni. Féltem egy kicsit tőle a sok név meg klán miatt, de hamar megszoktam őket. Nagyon, de nagyon tetszett! Alapból szeretem az olyan történeteket, amikre muszáj odafigyelni, mert minden részlet számít, s ez a sok szereplő és klán és helyszín ellenére is le tudta bilincselni a figyelmem. Szépen haladott a történet, nagyon jól megtestesítette azt, hogy hogyan tud minden elcsúszni azon, hogy hogyan ítélnek meg az emberek, mennyire könnyen lehet őket manipulálni, és mennyire nehéz kitartani saját magad és az igazság mellett úgy, hogy szinte minden és mindenki ellened szól. Sorolhatnám a sok tanulságot, amit levontam a történetből és a szereplőkből, de azt hiszem, ezekkel túl hosszúra nyúlna az értékelésem.
Igazából ezek a tanulságok miatt gondoltam néha azt, hogy nem is a történeten van a lényeg, hanem a karaktereken, és a fejlődésükön. Wei Wuxiant meg fogom külön említeni, mert ő nem csak ebben a történetben, hanem úgy általában az összes általam kedvelt karakter közül a kedvencem lett. Ő az, aki egyetlen pillanatig sem hátrált meg amellől, amiben hitt. Az igazságérzete, kitartása, és főleg az optimizmusa példaértékű. Persze, vele együtt meg kell említenem Lan Wangjit is, mert ugye ők párban a legjobbak, de külön is megállnak ám a lábukon. Lan Wangji egy eszméletlenül önzetlen teremtmény, akiről a szótlansága miatt nem is gondolná az ember, hogy mennyi mindent tud adni. Jiang Yanli számomra egy igazi királynő. Én általában bajban vagyok a női szereplőkkel, kevés tudja igazán elnyerni a tetszésem, de Yanli jószívűsége és odaadása teljesen elvarázsolt. Nekem Wen Quing is végig kedvenc maradt annak ellenére, hogy ő kevesebb szerepet kapott, s persze, Wen Ning is, aki nélkül Wuxian se lenne az, aki. Persze, sok mindenki van még, akit megkedveltem és megsajnáltam khm, a kis gonosz, mosolygó szépfiú, Xue Yang, khm. Jiang Cheng szintén valaki, aki szerintem elég megosztó karakter tud lenni, de én kedveltem, mert hiába voltak rossz lépései, szerintem a szíve a helyén volt neki is. Sorolhatnám a többit is, de ez az értékelés ígyis kicsit hosszú lett.
Kedvenc jeleneteim azok voltak, amikor Wei Wuxian és Lan Wangji egymásra néztek, bólintottak egyet s kb olvastak egymás gondolatában. Nem tudok betelni velük.
A végén volt egy pici hiányérzetem spoiler, de nem fogok miatta pontot levonni, mert az értékéből semmit sem vett el. Na jó, a CGI se volt hibátlan, az elején zavart is, de túltettem magam rajta.
Csillagos 10-es, ment is a kedvencek közé.

Az animét is nagyon szerettem gondoltam hogy ez is nagyon tetszeni fog és hát kedvenc lett :D♡ Minden nagyon tetszett benne néhány CGI szörnyet leszámítva :)))

Van hangyabokányi hiányérzetem (csak a regény miatt), de a zene remek volt, az összes színész úgyszintén, a látvány is, és egészen jól megírták a forgatókönyvet. Most valahogy az 50 rész is kevésnek tűnik, még néztem volna. Még hozzátenném, hogy ez az egyik legjobb regényadaptáció, amit valaha láttam, pedig ebben a kérdésben nagyon finnyás vagyok.