Mo Dao Zu Shi (Grandmaster of Demonic Cultivation 1.) (2018–2019) 92% 108★

Fél éve halasztom ezt az animét – és fél éve a csapból is ez folyik az interneten. Felmentem a youtube-ra, Mo Dao Zu Shi jött velem szembe, beszélgettem animés közösségekben, Mo Dao Zu Shi volt a téma. Egyszerűen körbevett a hype. Aztán most, mondván, hogy na, nem szamurájfilm, de mégiscsak történelmi környezet, meg Ázsia, elkezdtem vizsgaidőszakban.
És mielőtt elkezdem az erényeit ecsetelni, sajnos ki kell mondanom, nem érdemli azt a hype-ot amit kap. Jó sorozat, kellemes fantasy, vannak kiváló elemei, amikről még írok, de lényegében ennyi. Ha kicsit képben van az ember a történelmi kínával, meg látott pár klasszikus high-fantasy-t, akkor olyan nagy hátasokat nem fog dobni a történeten. Viszont megadtam rá a tíz csillagot, mert ha az ember egy kicsit elengedi a hype-emelte elvárásokat, akkor a saját műfaján belül tényleg jól teljesít.
Az animáció az a pont, ahol a Mo Dao Zu Shi abszolút kiüti a mércét. Ha azt kérdezik, mondjak szép animációval rendelkező animét, mondom Attack on Titant, igényes szemek, szép tájképek, jól megrajzolt anatómia a harcjeleneteknél. Ha azt kérdezik, mondjak gyönyörű animációval rendelkező animét, bedobom a K-projectet, ott vannak a kismillió színárnyalatból összerakott tűz és erőterek, a kameramozgások, az üvegfelületek becsillanásai… és a Mo Dao Zu Shi-nak egyik se ér a lába nyomába se. Ahogy a részértékeléseknél is írtam, végletekig valósághű tűz, az utolsó levélig, az utolsó harmatcseppig megrajzolt növényzet, a szitakötőrajok mozgása és tükröződése a vízen… minden végtelenül igényes. A karakteranimáció nem annyira kiugró, de még az is szép, és illik a környezetbe. Ha másért nem, már a látványért érdemes megnézni. A zene szintén kellemes, jó aláfestő, és a szinkron is jó, ha az ember egyszer megszokta a kínai nyelvet.
A történet, ahogy mondtam, klasszikus high-fantasy, mágiával, démonokkal, bosszúval, viszont a karakterépítés nagyot dob rajta. Nekem a személyes kedvenceim Jiang Cheng és Lan Zhan lettek – az előbbi ugyan egy méregzsáknak tűnik néha, de a problémái nagyon jogosak, lényegében minden oldalról belerúg a világ, és ennek ellenére marad szeretetteljes és erős. Lan Zhan pedig lehet, hogy tőmondatokban beszél, és az arckifejezése is nagyjából kétszer változik bármilyen irányba az abszolút fapofáról, de mégis, valahogy nagyon megérthető, és tiszteletreméltó karakter végig – tényleg minden döntése mögé odaáll, és fogadja a következményeket. Wei Wuxian is szerethető főszereplő, aki nagyon jól egyensúlyoz a hős és az antihős közti határon – tele van jóindulattal és empátiával, kicsit bolond és túlpörgött, viszont zseniális agya van, és egyedi, sokszor kissé sötét látásmódja… nagyban a környezetén múlik, hogy éppen melyik tulajdonságai kerekednek felül egy helyzetben. Wen Ningből még nem sokat láttam, de tündéri kölyök. Illetve még meg kell említenem a női karaktereket, mert hiába történelmi fantasy-ról van szó, több erős, intelligens, akár vezetői szerepben is simán helytálló nő van ebben a szériában, mint a legtöbb modern környezetben játszódó animében. Minden karakterre jut egy kis idő, és nagyon sokféle kapcsolat épül ki a szereplők között – ugyan ott a halvány szerelmi szál Wei Ying és Lan Zhan között, de nem temeti el a sorozatot, testvéri kapcsolatok, barátságok ugyanúgy, sőt, sokszor jobban befolyásolják az eseményeket.
Biztos, hogy megnézem majd a második évadot, és sort kerítek majd a regényre is… bátran merem ajánlani. Nem váltja meg a világot, nem gondolkodtat el az életedről, de a maga műfaján belül egy remek alkotás.
Update:
A második évadra még mindig igaz, hogy csodaszép az animáció, én személy szerint a negyedik epizódot emelném ki, mert ott a látomás gyönyörűen hátborzongató lett. A karakterek is még mindig szerethetőek de egyszerűen az egész nagyon kapkod. Bár kedvelem Wei Wuxiant, azok, akik úgy igazán a szívemhez nőttek, nagyrészt a mellékszereplők lettek, a főbbek közül pedig Lan Zhant is azért kedveltem meg, mert nem süllyedt bele a „Wei romantikus partnere” szerepkörbe, hanem önállóan is egy kompetens, gerinces, értékes jellem. Itt lényegében végig csak Wei kapja a hangsúlyt, Jiang Cheng jeleneteit egy kezemen meg tudom számolni, Wen Ning és Wen Qing elvileg most kaptak volna nagyobb teret, de lényegében csak cameoznak. Ordít az időhiány az egész évadról, pörgetni kell az eseményeket, különösen a flashback szálon, és ez nagyon bosszantó. Akadtak jelenetek, amiken nagyon sokat kozmetikáztak, úgy általában, messze nem annyira pontos és működőképes az egész, mint az első évad. Ennek ellenére szórakoztató, sok erőssége van, de nem ér fel a kezdéshez.

Tudtam, tudtam, hogy imádni fogom, épp ezért halogattam, féltem nekikezdeni, mert akkor még valami, ami beszippant és hát ha valamiből, akkor MDZS merch-ből kb millió jön szembe velem nap, mint nap és gyenge vagyok XDDD (Azért most marhára örülök, hogy egy Wei Wuxian nendoroidot előrendeltem, meg annak a pár másnak is, ami úton van khm XD)

A zene – nekem az ending a csúcs, de nagyon tetszett az op is <3
Az animáció – wow! Folyton késztetést éreztem, hogy mindent printscreeneljek XD
A történet – egészében imádtam, és imádtam, ahogy megelevenedett a múlt és ahogy visszacseppentünk a jelenbe. Nagyon szeretem az ilyen dark karaktereket (mármint dark múlttal bíró), szóval Wei Wuxian szerelem <3

Folytatom mindenképp, és remélem, hamarosan sorra tudom keríteni a könyveket és az élőszereplős sorit is :)

1.évad:
Az élőszereplőst majdnem az donghua 1. évadának végéig néztem, egy-két részt kellett volna még kibírnom. De az annyira megviselt, hogy nem bírtam folytatni. :'D
Így legalább könnyebb szívvel állok majd neki újra, és nagyon várom, hogyan fog alakulni a történet. :) Még nagyon sok minden vissza van a sztoriból, de én szívesen lennék kicsit a jelenben is.

1. évad:
Egy ideje nem néztem animéket valahogy belebotlottam a trailerébe, így meg kellett nézni:) Az első rész nagyon darkosra sikeredett abszolút megfogott, aztán kiderült tulajdonképpen az első évad a múltban játszódik és csak az utolsó rész legvégén érkezünk vissza a jelenbe. Így igazából megismerkedhetünk Wei Wuxian múltjával miért és hogyan vált azzá, aki rettegésben tartotta a világot. Közepén mondjuk számomra ici-picit megült a sztori, de mégis érdekes, hogyan lesz egy zseniális jószívű vicces fiúból tömeg mészáros :D Zenét imádtam oly annyira, hogy az openinget szépen 15ször végig hallgattam:D (ez ritka nálam, mint a fehér holló:P) Animációk szépek voltak , főleg a harcjelenetek :)
2. évad :
Egyelőre nem tudom hova tenni, nehezen tudom elképzelni, hogy aki nem látta a live actiont vagy nem olvasta a regényt ebből rendesen össze tudja rakni a történetet:/ A rajzolás még mindig szép és számomra tetszetős, ettől függetlenül grafikában és zenében is jobb volt az első évad :) ahogy néztem nyitott a vége, de ki is írták lesz harmadik évad. Szerintem 3 15 részes évaddal gyönyörűen meg tudták volna csinálni első évados minőségben, így elég összecsapott lett és szinte semmi idő nem maradt kettejük kapcsolatára:( bár aztán lehet, mert az élőszereplős túl magasra rakta a lécet:P Persze, ha jön a harmadik évad azt is megnézzük:)

Ez is egy nagyon igényes és jól sikerült adaptációja a regényeknek. Itt is nagyon jól visszaadták a szereplők személyiségét, ugyanúgy izgalmas és hozza a hangulatot is. Viszont nekem az élőszereplős adaptáció egy picit nagyobb élményt nyújtott. Aminek a legfőbb oka maga a donghua legnagyobb hibája, mégpedig, hogy borzasztóan siet. Ez főleg a második évadnál érződik igazán. Az események nagyon gyors ütemben haladnak, és emiatt néha kicsit kusza is lett szerintem. Én szerencsére gyorsan fel tudtam venni a fonalat, mert láttam a live actiont és azóta a könyveket is elolvastam, de ezek ismerete nélkül okozhat némi nehézséget az események követése, éppen ezért én mindenképpen a könyvek elolvasását javaslom első körben vagy esetleg a live action megnézését, de ez csak saját vélemény és tapasztalat.
Viszont ettől függetlenül is egy zseniális alkotás. Az animáció valami gyönyörűséges, komolyan az egyik legszebb amit láttam valaha! Annyira sokat hozzáadott bizonyos jelenetekhez például az akció jelenetekhez vagy a kultiválós részekhez, Jiang Cheng zidianje is mennyivel menőbben néz már ki így meg animálva :o, illetve sok jelenet is sokkal hatásosabb lett, a drámai pillanatok pedig jóval katartikusabbak.
A zenék is gyönyörűek mégha nekem annyira nem is lettek nagy kedvencek mint másoknak. A második évadnál pedig mikor jön az Ed ott is annyira gyönyörűek azok a képek, minden rész után végig néztem, mert nem lehetett betelni azzal a látványvilággal.

Imádom magát a történetet, a látványvilága pedig gyönyörű. Nekem viszont a live action nagyobb katarzist okozott, de ennek ellenére ez egy fantasztikus alkotás.

Újranézés után talán még sokkal jobban tetszik. A rajzolása egyszerűen gyönyörű, még a kardokon való repülés is lenyűgözáen néz ki. A legszebb donghua, amit láttam, de kevés olyan animét tudok, ami szebben néz ki. A zenék fantasztikusak, főleg az OP. A második évados ED látványvilágát pedig imádom. Nagyon szeretem a szereplők karakterdizájnját, és számos jelenet van benne, ami itt hatásosabb, mint a live actionban. spoiler

Nehezen jutok igazából szóhoz.. Ez volt az első komolyabb donghuám így igazából nincs annyira viszonyítási alapom, de azért megpróbálok valami jó értékelést írni.. Főleg úgy, hogy jó ideje nem írtam már értékelést semmihez sem..
Első sorban a CGI-tól tartottam nagyon, az eddigi donghua filmekben amiket láttam tele volt tuszkolva az egész nagyon rossz minőségű CGI-okkal, de szerencsére itt nem volt annyira kivehető a CGI, teljesen igényesen volt megcsinálva, ami eléggé pozitív csalódásként ért!
A karakterek nagyon bejöttek, nagyon kis aranyosak voltak, és eléggé sokszínűek. Lényegében megvoltak ugyan azok az alap karakter típusok, mint az animékben, szóval nem éreztem magam annyira elveszettnek a donghuák világában. És nem csak azt ez egy hasonlóságot találtam a kettő között, így számomra még élvezetesebb volt.
A zenéket imádtam benne, főleg az opening fogott meg, az valami csodálatos volt, és szerintem ez után a sorozat után, talán picit közelebbinek is érzem a kínai nyelvet és kultúrát.
Már alig várom, hogy még több donghuát nézhessek!

Először egy kicsit tartottam az animétől mert valahogy nem annyira szerettem a kínai nyelvet ne kérdezze senki miért Egyáltalán nem bántam meg hogy a „félelmem" ellenére végül elkezdtem mert mind a két évadát imádtam *-* egy kicsit a nyelvet is jobban megszerettem vele együtt haha
Igazából nem tudok többet mondani annál mint amit előttem is elmondtak :D Nagyon tetszettek a zenék, a karakterek, a történet és a rajzolás is spoilerEz egy csodálatos anime, és szerintem jó hogy ezt néztem az első donghuámnak nem is ez lesz az utolsó alkalom hogy láttam :D

Elég rendesen kivárta a sorát, de azért eljött ennek a sorozatnak is az ideje. Igaz addig nem akartam megnézni míg nem olvastam el, de így a könyvek után legalább letisztulnak a dolgok. Nekem eddig a könyv jobban tetszett. Ott jobban átjöttek az érzések, és Wei nekem nem volt ennyire „sötét”, sőt!

Nem szabad ennyi időt kihagynom két évad között. :)

1. évad:
A keretes szerkezet tetszett, bár eléggé hirtelen ugrunk vissza a múltba.
Megismerhetjük Wei Wuxian tanoncéveit Felhőzugban, és láthatjuk piszkálódásait Lan Wangjival.
Az animáció is jó, a CGI viszont sokszor zavart, eléggé elütött a rajzolt részektől.
A klánok közötti különbségeket sem sikerült megjegyeznem, illetve minden karakter hasonló. Mindenki szép, jóképű.
Wei Wuxian egyébként belopta magát a szívembe, mert a csintalan külső mögött egy, a barátaiért kiálló, hűséges és segítőkész embert sikerült megismernem.
A csatajelenetek, illetve a szelleműzések nagyon jól néznek ki, a szörnyek is kreatívak.
Sokszor sokkolt a cselekmény és a fordulatok, együtt tudtam érezni a szereplőkkel.

2. évad:
Sok minden nem derül ki, a kart követik és közben szépen lassan derül fény a múltra, illetve újabb titkokra.
Sajnos ez csak 8 rész így nagyon sok mindenre nem jut idő.