Charly – Virágot Algernonnak (1968) 78% 26★

Mikor nézni kezdtem, nagyon nem akaródzott tetszeni. Csak azt hallottam, mennyire jó ez a feldolgozás és nem értettem, mire a nagy felhajtás. Cliff Robertson (vagy a rendező) úgy tűnt túlságosan is ostobának akarja láttatni Charlyt – nem alacsony IQ-val rendelkezőnek, hanem szimplán bárgyú tökkelütöttnek és ez nem igazán volt ínyemre. Végignézve azonban megértettem a koncepciót, sikerült látványosan és jól levezetni, megmutatni az értelmében zajló változásokat. Amit hiányoltam, az Charly lelki folyamatainak mélyebb bemutatása, az emlékei, a múltja. Voltak ugyan a témában jó pillanatok erre, de azt gondolom, rövid és kevés – viszont érdekes operatőri munkával (aki látott néhány korai Columbo epizódot, az tudja, mire gondolok.)
Robertson amúgy egészen hitelesen visszaadja a könyvbéli Charlyt – a forgatókönyv kereteihez mérten), de én igazán a műtét utáni állapotától kezdtem kedvelni a játékát. spoiler szerintem sokkal valósághűbben játszott, mint az elején. A konferencia jelenet kifejezetten tetszett, hatásos volt.
Amivel nagyon nem vagyok kibékülve, az az, hogy spoiler A zárókép ennek ellenére lenyűgözően sűríti a végkifejletet.
Plusz egy csillag a magyar szinkronért.
(Tudja valaki, amúgy miért Charly és nem Charlie?)

Az alapul szolgáló könyvet imádtam, szerintem hihetetlen jó az alapgondolat, a történet, annak a problémának a boncolgatása, hogy mitől függ az intelligencia és lehet-e manipulálni az értékét. Egy kicsit úgy is érzem, hogy már a SF határát súrolja az alkotás, és ami azt illeti a tudományos megalapozottság és kidolgozottság is alátámasztja ezt, de emellett a jellem és lélekfejlődés is komoly hangsúlyt kap benne.
A film számomra nem hozta azt az erős benyomást, mint az írott fajta. Jó film, felépített, a végkifejlet kellően és logikusan lett előkészítve, de nem nevezném elsöprő és felejthetetlen alkotásnak.
Az alakítások tekintetében Charly karakterét egy ici-picit túljátszottnak érzem az elején.
A kutatók figurájában viszont nagyon jól átjön, hogy mennyire lehet a tudomány oltárán elfelejteni az emberi alany méltóságát.
Összességében tehát egy nagyon érdekes témát dolgoz fel a mű érdekes és figyelemfelkeltő gondolatmenettel, de én mindenképp javaslom a háttérmű elolvasását, mert jóval többet ad.

Nagy kedvencként él az emlékeimben ez a film. Mostanában elolvastam a könyvet, ezért a filmet is újra néztem és bár még mindig egy remek filmnek tartom, azért már van egy-két dolog, amit máshogy látok. Például a könyv (mint szinte mindig) jóval kidolgozottabb, sokkal jobban visszaadja a Charlieban végbemenő változásokat, a vívódásait, amit filmen nagyon nehéz visszaadni.
Cliff Robertson viszont nem véletlenül kapta meg az Oscart a filmben nyújtott alakításáért. Összességében ez egy kiváló film, csak ajánlani tudom.

Tetszett a film, bár aki olvasta a könyvet, persze nem kapja vissza ugyan azt az élményt..viszont a film máshogy volt jó. Tetszett az a néhány jelenetek, ami a könyvhöz képest plusz volt, de hiányoltam azokat a részeket, amik kicsit jobban érzékeltették volna, hogyan változott Charlie intelligenciája és személyisége.