Catherine, a Madárka (2022) 79% 17★

Imádtam ezt a modern makrancos hölgy feldolgozást. ♥
Minden porcikájában a mi filmünk a tesómmal.
Anglia. ♥
Irónikus, szarkasztikus, feminista jelenetek. ♥ (Nagyon sokat nevettünk közben.)
Bella Ramsey szárnyalt benne. Mintha Lady Lyanna Mormont történetét láttuk volna.

Hát ez valami hihetetlenül félrevezető plakát. Én egy kicsit ilyen mesés, vicces, könnyed kis sztorira számítottam. Nem azt kaptam. Vannak benne vicces és aranyos jelenetek, persze, mert különben tömény tragédia lenne az egész a szokásos sötét középkori filmes hangulattal. Az elején Birdy-nek csak minden harmadik jelenetén könnyeztem, de a film kb. utolsó harmadától már megállíthatatlanul zokogtam.
Spoiler, egyébként happy end lesz nyilván, de akkor is.

A Catherine, a Madárka egy ironikus, szarkasztikus, feminista és nagyon angol film – vagyis szinte minden adott volt ahhoz, hogy igazán élvezzem, és ez így is történt. A történet középpontjában Lady Catherine, azaz Birdy áll: egy cserfes, életvidám kamaszlány, aki jobb dolgokat is el tud képzelni annál, minthogy mihamarabb férjhez adják. A családja – különösen az anyagi gondoktól gyötört apja – viszont épp ezt szeretné. Birdy azonban kreatív, makacs és hajthatatlan, kérőit változatos módszerekkel kergeti el.

A film akár egy modern gondolkodású feldolgozása is lehetne A makrancos hölgynek. Birdy karaktere nemcsak szórakoztató, de fájdalmasan ismerős lehet azoknak, akik valaha úgy érezték, hogy kilógnak a sorból. Azoknak a lányoknak szól ez a film, akik furcsának számítottak, akik szűknek érezték a rájuk szabott szerepeket, és akik azt kívánták, bárcsak a családjuk mellettük állna ki, nem ellenük.

A virágos, madárkás plakát és a „kalandfilm” besorolás alapján egy könnyed, vidám történetre számítottam – ehhez képest a film, főleg az utolsó harmada, érzelmileg kissé letaglózó, de mindenképp megindító. Az elején még csak időnként párásodott be a szemem, de a végére megállíthatatlanul sírtam. Mégis: minden percét élveztem. Nemcsak a humor működik benne, hanem az őszinte, fájdalmas és szeretettel teli pillanatok is.

Nem olvastam a regényt, amely a film alapjául szolgált, így ebben a témában állást foglalni. De filmes önállóságában a Catherine, a Madárka kerek, működőképes és megindító alkotás. Személy szerint úgy gondolom, hogy aki nem tudott kapcsolódni hozzá, valószínűleg nem a megfelelő közönség volt.