Beavatás (2016) 64% 23★

Sosem értettem az ilyen testvériségeket. Miért kell ennyire kínozni az újoncokat?! És utána, ha valakivel történik valami – mint itt – , akkor inkább próbálják eltusolni a dolgot, nehogy kirúgják öket az iskolából. Nem ám mutatnának valami együttérzést..
Egyébként nem volt ez rossz film, bár lehetett volna jobb is és nekem a vége is kicsit elvarratlan maradt.

A filmnek van egy elég amatőr jellege, nem érzem úgy, hogy egész végig érdekes lett volna, de mivel ez egy, nyugaton nagyon is népszerű és aktuális dolgot, a „hazinget” tárgyalja, méghozzá finomkodás nélkül, elég fontos amit bemutat, még ha olykor nehéz is nézni. Rettentően beteges jelenség, minden évben termel ki mondhatni halálos áldozatokat, főleg alkoholmérgezés miatt, sokak fejében mégis él egy olyan kép a maszkulinitásról meg a testvériségről, hogy ez az alázzuk meg a gólyákat-hierarchia fontos, vagy teszem azt jó. James Franco öt percre tűnik fel kb a filmben, de simán kinézem belőle, hogy szabadidejében is ezt csinálja, mint itt.

Csak a szememre hatott, a lelkemre nem. Hiányzott belőle a hangulat. A megalázó jelenetek valóban csupán jelenetek voltak, filmszalagra vett színészmunka, nem sikerült kellemetlen érzéseket kelteni bennem. Egy ilyen súlyú filmnél pedig az ember igényli, hogy tönkremenjen bele egy kicsit…
Ettől függetlenül fontos témát boncolgat, és igen örvendetes, hogy itthon ezek a diákszövetségek nem terjedtek (még?) el. A klikkek, a hierarchia, és az iskolai szívatások megvannak, de nem intézményesült formában, ami valóban öröm.
Hát; Amerika, te szabadságban fürdő nagy-nagy állam! Látod, mindent lehet. Mindent.

Ritkán nézek tévében, reklámok által felszabdalva filmet, de most nem bántam, hogy így esett, mert olyankor legalább kicsit ki tudtam szakadni a történetből, ami egyébként túl tömény és brutális lett volna egyvégtében. Bár kicsit abszurd volt a reklámblokkot bevezető „A könnyed szórakozás támogatója a Törley Pincészet” szlogen a pezsgősüveggel, hiszen itt könnyed szórakozás végképp nem volt, ráadásul az alkoholfogyasztás is szerves részét képezte a „beavatási ceremóniáknak”. Magyarországon a kötelező sorkatonai szolgálat idején mellesleg hasonló beavatáson mentek át sokan, és ott is voltak olyan esetek, amelyek éppen csak annak köszönhetően derültek ki, hogy túlságosan eldurvultak, és halállal végződtek… spoiler Más – vagy nem is annyira más? – környezetben, intézményi keretek között, különösen a büntetés-végrehajtásban ma is szinte mindennaposnak számít az erőszak. A társasági hierarchiáról, a dominanciáról szól ez, és soha nem a „testvériségről”, ami egy alapvetően hamis megközelítés.

Uhh… egyből összerándult a gyomrom, ahogy felvetődött, hogy élő kecskét is képbe akarnak hozni. És amint előkerült szegény, végig érte izgultam. D:

Az ilyen piálós, drogozós, hangoskodós, bulizós, fűvel-fával kefélős, rongálós (akár tárgyaké, épületeké, akár élőlényeké) dolgok tőlem mindig is nagyon távol álltak, szóval elég egykedvűen néztem ezt a részét. A vége viszont… hát az nem igazán van nekie… X,)
Szóval ezt inkább azoknak ajánlom, akik még sosem láttak-hallottak az amerikai kultúra egyetemi beavatással kapcsolatos fejezetéről… X,)
Csak ahhoz meg kicsit hosszú mondjuk… sokszor volt olyan érzésem, hogy én ezt már láttam, pedig elvileg nem. És most is csak Franco miatt vettem rá magam, aki, ahogy előttem már említették, csak 2 pillanatra tűnik fel, szóval…

James Franco révén találtam rá a filmre, de aki miatta nézné meg, ne tegye, mert alig 5 percet van képernyőn, és az sem egy mérvadó jelenet. Egyébként érdekes volt látni, hogy mi zajlik az ilyen beavatásokon, és bármennyire is túlzónak tűnhet, tucatnyi amerikai filmben láttunk már hasonlót (vagy ha ténylegesen nem is láttuk, de az elbeszélésekből hallottuk), szóval biztosan van valóságalapja. A film közepe nagyban eltér az elejétől és a befejezéstől, olyan, mintha két külön alkotást nézne az ember, amik bár sztoriban kapcsolódnak egymáshoz, de mégis érződik az éles váltás. Kicsit művészi is próbál lenni, ami sajnos nem teljesen jön össze, mert minden beavatási eszköz kendőzetlen bemutatása ellenére mégis hiányzik belőle a drámaiság, a komolyanvehetőség.