Az utolsó család (2016) 70% 7★

    Lehangoló film, de éppen a realitásában rejlik a brutalitás. A szűk terekbe zárt, szürkeségbe, kispolgáriságba kényszerült életek. A panelházak irtóztató tömbjei, és az otthon haldokló idős nagyszülők… – Ezek szerintem nyomasztóbbak Beksiński képeinél. Aki egyébként az egyik kedvenc festőm, így nagyjából tudtam, hogy mire számítsak, bár pl. Tomasz repülőgép-szerencsétlenségéről nem tudtam (vagy csak nem emlékeztem rá)… Kívülről nézve teljesen átlagos, de mégis különleges, sőt fura család volt ez. Láthatóan igaz szeretet fűzte őket össze, de nem tudták ezt a szeretetet kifejezni egymás iránt, se mások iránt… Mintha ez az erős szövetség jelentette volna az egyedüli védelmet a külvilág ellen. Nincs puszi, ölelgetés, babusgatás (a szülők is külön ágyban alszanak!), nincsenek könnyek, de a törődés és a féltés mégis ott vibrál a levegőben. És közben az élet értelmetlensége, hiábavalósága, és hogy minden az elkerülhetetlen halálba tart – ez mindent agyonnyom a súlyával. Amikor B. azt mondja a fia egyik öngyilkossági kísérlete után, hogy talán hiba volt visszarángatni az életbe, hagyni kellett volna elmenni, és hogy az öngyilkossághoz bátorság kell –, mintha irigyelte volna érte…
    Végül is, csak egy rossz tréfa az élet, s úgy elviselhető csupán, ha nem gondolkozunk rajta egyáltalán. Elfogadjuk, ami jön (egyik csapás a másik után), és nem bántjuk azokat, akik közel állnak hozzánk. Szeretni valakit sebezhetővé tesz, de szeretet nélkül élni meg végtelenül sivár… Mint az a kis fehér koporsó a fekete, családi kriptában.
    Nagyon jók a lengyel filmek, érdemes odafigyelni rájuk!

Egy lengyel szürrealista festő apa hagyományos élete a nem hagyományos családjával – erről szól ez az életrajzi film. Nem tudom, milyen arányban fikció és milyen arányban valós az egész film, de mivel Beksinski magnószalagra játszotta a beszélgetéseket meg fényképezett és kamerázott, lehet mondani, hogy nem kitaláció. Ebben az esetben kicsit szomorú ez a film. Beksinski festő, aki eleinte magának fest, illetve nem szereti, ha megmondják neki, mit fessen. Felesége idős anyjáról és anyósáról gondoskodik, míg mind a hárman meg nem halnak. Öngyilkossági hajlamokkal rendelkező fiuk, aki DJ-ként, filmfordítóként dolgozott, és megismertette Lengyelországot a nyugati zenével, végül önkezével vet véget az életének. Beksinskit végül a házmester fia gyilkolja meg, több késszúrással végez vele (mert nem volt hajlandó neki pénzt adni). Szóval elég fura családról van szó, Beksinskiről is kiderül, hogy nagyon fura gondolatai vannak, máskülönben megvan a maga sajátos humora. Annak ellenére, hogy milyen depresszív festményeket készített. Én biztos nem akasztanám ki őket.

#Lux Film Days