Az év embere (2006) 73% 34★

Hát ez teljesen Robin Williams filmje. A való életben is közkedvelt stand-upos színész ugyanis most egy menő stand-up előadót alakít, aki indul az elnökválasztáson. A film pedig szatirikusan, helyenként brutálisan, de mégis könnyedén jeleníti meg a nagy amerikai vágyálmot, a status quo, a kétpártrendszer megremegését. Ehhez egyébként nagyon jó színészi játék társul, az egyszerű történet pedig a lehetőségekhez mérten ügyesen jelenik meg. Persze van egy kis románc, krimi és tanulság is a politikai játszma mögött.

Robin Williams sugárzott a szerepben, ez a szerepet szerintem ráírták, ő nekem mindig ez a fajta komédiás marad… A film amúgy koránt sem vígjáték, inkább érdekes kérdéseket vet fel. Mi lenne ha egy nagy népszerűségnek örvendő komikus vagy éppen más, de semmiképp sem politikus, jelöltetné magát elnöknek, illetve ha digitalizálnák a szavazórendszert mennyi esélye lenne annak, hogy technikai malőr történjen… és mennyire lehetnénk biztosak benne, hogy valóban az jött ki eredménynek, ami kijött. Nos, ha engem kérdez valaki semennyire. Így sem vagyok meggyőződve róla, hogy a választások eredménye a valóságot tükrözi, úgy meg véképp nem lennék. Viszont lehet, hogy érdemes lenne egy „nem politikust” az ország élére állítani.

Jópofa gondolatkísérlet és egyben bájosan pimasz szatírikus fricska a sokat hangoztatottan igazságosnak titulált demokratikus államszervezésnek.
Tetszik, ahogy boncolgatja, mennyire cirkusz ez az egész választási játék, és nem elvi, főleg nem szakmai alaposságú döntéshozatal.
Műszaki emberként külön értékeltem az informatikai probléma kezelését. Egyrészt azért mert nincs túlbonyolítva és túlmagyarázva, szinte már blőd a konkrét hibaeset, mégis érthető és logikus. Ugyanakkor nem úgy mutat rá a film az elektronikus társadalom veszélyeire, hogy egy hacker egy laptopról átveszi az uralmat a pentagon eltitkolt robotjai fölött és lekapcsolja a villanyt az USÁban, hanem egy nagyon is gyakorlati apróság kockázatával játszadozik egy társadalmilag igen érzékeny téma vonatkozásában.
A cselekmény érdekesen kerül felépítésre, a színészi játékok kicsit felületesnek hatnak néhol, olyan benyomást keltve, mintha nem is film forogna, hanem egy talkshow színpadi jelenete, kicsit komoly, kicsit kitekint a közönségre, ezért itt-ott mesterkélt a játék, de még nem annyira, hogy elvegyen a filmélményből. Összességében egy gyengusz politikai kriminek is elmenne.
Az viszont számomra külön értéke volt a filmnek, hogy előtte Robin Williams számomra egy nagyra értékelt színész volt, és ennek a filmnek kapcsán szereztem tudomást a showman oldaláról.

Ez egy kettős film. Egyrészt komoly kritikát fogalmaz meg az USA választási és politikai rendszerével szemben, másrész Williams sziporkázik, és nagyon jó szövegek vannak benne. Szinkronnal néztem, így élvezhető, gondolom angolul még klasszabb. Mindenképpen ajánlom mindazoknak, akik szeretik az USA politikáját kritizáló filmeket, és ez pluszban még humoros is.
Az „izgalmas szálat” akár ki is hagyhatták volna, mert komolyabb funkciója nincsen. Viszont nagyon érdekes, hogy miként döntene egy politikus és egy közember a fennálló probléma esetén. Azt azért ne felejtsük el, hogy a szerep szerint Dobbs gyerektelen egyedülálló, nincs vesztenivalója. De nagyon heroikus és ötletes a film. Nekem bejött.

NAgyon tanulságos kis történet, romantikus szállal, krimivel ötvözve. Aranyigazságokat tartalmazott a politikai léttel kapcsolatban…a választások igazságtartalmát is megtapasztalhatjuk a filmből. Robin Williams egyszerűen zseniális :(