Az ember, aki ismerte a végtelent (2015) 81% 108★

Már régebb óta kíváncsi voltam a filmre és Ramanujan életére.
Mivel foglalkozásom szerint matematikus vagyok, így elég messzire visszanyúlnak a róla való ismereteim. Még valamelyik gimnazista korombeli KöMaL-ban (Középiskolai Matematikai Lapok) olvastam először róla és lenyűgöző képességeiről. Ugyanakkor az egyetemen nem tanultunk róla egy szót sem, ami végül is – így utólag – teljesen érthető.
Az, hogy matematikus vagyok, igazából ennek kapcsán semmit nem jelent, mert ugyanúgy nem értem Ramanujan világát, mint azok, akik nem állnak ennyire közel a matematikához.
De hát kora nagy matematikusainak többsége sem tudott mit kezdeni Ramanujannal, úgyhogy nincs szégyenkezni valónk.

Ramanujan egy élő csoda volt. Kicsit élcelődve, mondhatnánk azt is, hogy hát hogyan mutassa meg magát az isten egy modern, kapitalista Angliában? Úgy, hogy küld egy csodaembert, aki úgy látja a számok világát, mint azt se előtte, se utána soha senki.
Ramanujan formulái nem logikus, racionális levezetések eredményei, hanem belső szellemi bizonyosságok, egyfajta belső – számunkra ismeretlen jellegű – megtapasztalások megmutatásai.
A zseniális intuíció mesterpéldányai. Még akkor is, ha vannak közöttük tévesek is.
Milyen különös, hogy a csupa racionalitásból épült modern természettudomány húzóereje mindig is az intuíció, az isteni szikra volt. És Ramanujanról szólva egyáltalán nem túlzás az isteni minőség megemlítése. Ő maga is rendkívül szilárdan vallotta intuícióinak isteni eredetét családi védőszentjüktől, Namagiri istennőtől.
Ahogy a filmben is elhangzik, Ramanujannak a személyes ismerőse volt minden egyes természetes szám. Mi ezt el sem tudjuk képzelni, nincs rá belső érzékszervünk.

És áttérve a filmre, a legfontosabb a történetben kétségtelenül az, hogy az isteni sugallatokat kapó Ramanujan és a racionális bizonyításokat igénylő Hardy küzd és együttműködik egymással. Ahogy az ég és a föld, Kelet és Nyugat összekapcsolódása történik.
A film életrajzi hitelessége nem a legpontosabb, de a lényeget mindenképpen jól emeli ki.
Végső soron ez egy korrekt, élvezhető, elgondolkodtató, történelmi jellegű életrajzi film. Nem egy kiválóság, de nyugodtan ajánlható, érdemes a megtekintésre, már csak Ramanujan miatt is.

Ramanujan formulái között vannak olyanok, amelyek használhatóságát csak nemrég látták be a modern fizikában (fekete lyukak, húrelmélet). Nem lennék meglepve, ha találnának még ilyeneket az általa hátrahagyott hatalmas formulatárban.
Érdekes lehet még, hogy Ramanujan tamil származású volt, akárcsak korunk nagy sakkozója, a többszörös világbajnok Wiswanathan Anand.

Nagyon ajánlom a filmhez a Wikipédia Ramanujanról szóló rendkívül részletes szócikkét: https://hu.wikipedia.org/wiki/Srínivásza_Rámánudzsan

A filmre 8 csillagot adok, Ramanujanra meg végtelen sokat. :-)

Az emberek jelentős hányada rühellte a matekórákat, ennek ellenére szerintem pont a matematika az, ami az iskolai témájú filmekben legtöbbször visszaköszön (leszámítva persze az irodalmat). Kémia vagy biosz zsenikről miért nem csinálnak filmeket?
Bár nekem a matekkal alapvetően nem volt bajom, de sosem jöttem izgalomba, amikor a tábla tele volt írva km hosszú képletekkel. Ha az egyenlet eredménye az élet értelmét adta volna, akkor oké, de maximum az jött ki, hogy x egyenlő eggyel. Ennek ellenére úgy örültek neki, mintha tényleg az élet értelmére kaptak volna választ….
Ez a film is ilyen volt. Vártam, hogy megvilágosodjak, de csak egy volt a sok közül, ami szépen leír egy témát, de mégsem tud megérinteni. De most már tudom, hogy azért, mert hülye vagyok hozzá. @Lali értékelését jobban értettem, mint a filmet. Köszönet érte :-)

Számomra a reál beállítottságú emberek amolyan csodabogaraknak számítanak. Nekem 0 érzékem van ezekhez a dolgokhoz, úgyhogy talán nem meglepő, hogy ezt a filmet is leesett állal, néma áhítattal lestem. Ennyi nagy, okos koponya dobálózik számokkal meg képletekkel… Hű. Őszinte elismerés, de most komolyan.
Dev Patelt nagyon szerettem a szerepben. Láttam már a Gettómilliomosban is, de ott valahogy nem sikerült annyira meggyőznie, mint itt. Legalábbis színészileg. Előbbiben azt gondoltam, hogy csak hozta saját magát és ennyi. Itt azonban már többet kívánt a karakter, amit meg is adott neki. Kellemesen meglepődtem és remélem, még láthatom őt más filmekben is, esetleg más típusú feladatokban.
Akit még ki kell emelni, az Jeremy Irons. Hibátlant hozott, nagyon szerettem a kellően különc Hardyját. Imádnivaló volt a cinizmusa, a szurkálódása, ahogy lassan bepillantást engedett egy kicsit a páncélzata alá is… (Bírom az ilyen fickókat, na. :))) Plusz csodásan néz ki közel a hetvenhez is, atyaég! *-* De ez már nem tartozik a tárgyhoz. XD
A helyszínért meg rengeteg pirospont jár. Szerintem a közel 90 perc alatt rengetegszer volt igen magas az egyébként szörnyen alacsony vérnyomásom az angliai egyetem láttán. Azok a gyönyörű épületek, azok a gyönyörű könyvtárszobák és irodák… Még a kollégiumi szobáért is vérzett a szívem. Na és az a zöld gyep… Az a szép zöld gyep..! XD

Nem értek a matematikához, olyan szinten meg végképp nem, mint akiről ez a film szólt. De nagyon tetszett. Elsősorban azért, mert úgy próbáltak „beszélni” a matematika nyelvén, hogy néhány dolgot még majdnem meg is értett az ember. pl. a 4-es szám partícióit. Ezen kívül az 1729 -et sem felejtem el soha (remélem) , a wikipediat is elolvastam. Nem csak érdekes a film, hanem szép is, remek képekkel és azt gondolom, hogy ennél mélyebb, vagy bonyolultabb film inkább elvenné az olyan laikusok kedvét a számelmélettől, mint amilyen én vagyok.

Hiányos film egy méltánytalanul keveset emlegetett zseniről. Bevallom, én korábban sosem hallottam róla, pedig sok életrajzi és matematikával foglalkozó filmet láttam már, és mindig is nagyon kedveltem a tudományokat. Miközben néztem, hihetetlen volt, hogy valakiben ennyi tudás, tehetség és rálátás összpontosul, még ha magyarázata nincs is rá. Ha fele ennyi lenne az életműve, akkor is megérdemelné, hogy a legnagyobbak közt emlegessék, és ne egy ilyen film kapcsán kelljen legtöbbünknek először hallani róla. Óriási tehetség volt, és a róla szóló film ennek csak a töredékét tudta bemutatni. Végig hiányérzetem volt, mert a dinamika kiszámítható, az emberi oldalát nem tudta hozzám közel hozni és csak egy átlagos film lett egy átlagon felüli zseniről.

Különleges és érzékeny film egy páratlan emberről. Bevallom, ezelőtt sosem hallottam még Ramanujanról. Fogalmam sem volt, hogy a számításai ilyen nagy hatással voltak a matematikára. Nekem semmi érzékem nincs hozzá, de annyit tudok, hogy a matematika ugyanolyan tiszta tudomány, akárcsak a zene. Szabályszerűségek, kombinációk, ismétlődő sorozatok láncolata, amit csak azok értékelnek és értenek, akik betekintést kapnak a végtelen világába. Ez a film egy picike szeletet mutat be ebből a világból, laikusoknak is érthető módon. A színészi játék hibátlan, ahogy a képi világ, a zene, illetve a megvalósítás is. Érdemes rászánni az időt, megéri.

A nyugati logika és a keleti spiritualitás találkozása a matematika területén, és meglepő módon ez utóbbi diadalmaskodik. Ebből is látszik, hogy sok még a megfejtésre, felfedezésre váró dolog. Két főszereplőnk között jó volt az összhang, mondjuk mindketten tehetséges színészek, szóval ez nem meglepő. Azért is jók az igaz történet alapján készült filmek, mert sokkal emberibbek, valódibbak a karakterek és döntéseik.Kicsit mesebeli a történet a szegény legényről aki megmutatja dölyfös uraknak mi fán terem a matematika. Mivel ez mégsem mese, így a drámai vég sajnos elkerülhetetlen.

Ez a legjobb film, amit az elmúlt egy évben láttam. Nem is tudok róla mást írni ezt látni kell.

Megrázóan megható film a tudásról, az álmokról és az önmegvalósításról.
Jeremy Irons pedig újra felveszi a kalapját, hogy rágyújtson egy pipára.

Kicsit olyan érzésem van így utólag, mintha a film forgatókönyvét egy matematikus írta volna, akire rászóltak, hogy „figyelj pajtás ennyi matek nem lesz jó, mert senki nem fogja értékelni, tegyél bele pár életrajzi elemet is, hogy fogyaszthatóbb legyen!” és végül ő tett bele pár elemet, de nem eleget. Ez az ember valami fantasztikus elme volt, az ilyen emberek miatt, mint ő hiszem, hogy vannak még csodák. Azonban számomra a film hiányos. Értem, hogy elsősorban a Hardy és ő kapcsolatára összpontosít, illetve a közös munkájukat helyezi előtérbe, de ha egy kicsit is valaki beleolvas a wikipédián az ő életébe, már a gyerekkora is annyira vadregényes volt, hogy ezt simán bele lehetett volna tenni a filmbe. Arról nem is beszélve, hogy számomra egyértelműen nem derült ki, és teljesen ésszerűtlen döntésnek tűnt, hogy spoiler Erre mindenképp ki kellett volna térni a filmben, tekintettel a végkifejletre, mert szerintem nem csak én éreztem emiatt inkább dühöt, mint bármi mást.