Arangsaddojeon (2012–2012) 78% 25★

Nem mondom, hogy rossz volt, de jó sem. Csak kb minden titpikus dolgot elkövetett, amit a kdramaknál nem szeretek. Itt voltak rögtön a romantikus és/vagy szomorú jeleneteknél bevágott nyálas számok, és a harcjeleneteknél lévő rockosabb számok. Egy történelmi drámában… A történet pedig feleslegesen elnyújtott, és irritáló, hogy azért tökölnek benne ennyit, mert mindenki ott szerencsétlenkedik meg titkolózik. Arangot az elején kedveltem, kicsit vad volt, de legalább mindent megtett amit tudott a célja érdekében, viszont ahogy telt az idő, úgy vált egyre idegesítőbbé. Egy nyávogós, ostoba és – szerelmi és egyéb ügyekben is – döntésképtelen nőszemély lett belőle, aki homlokegyenest az ellenkezőjét teszi annak, amit mondanak neki, és emiatt rengeteg felesleges gondot zúdít a saját nyakába. Kim Eun Oh karakterével annyira nem volt nagy problémám, bár más sokkal jobb szerepekben is láthattam Lee Joon Gi-t. A szerelmi háromszög harmadik tagjával igazából nem volt sok bajom, sőt, valamennyire érthető, hogy mennyit szenvedgetett benne, de a végére már nagyon melodramatikussá vált az ő szála. Viszont annak azért örültem spoiler Összességében engem jobban érdekelt volna a Jáde császár és Yeom Ra ügyködése, mint a szerelmi háromszög elfajulása némi gyilkossággal meg szellemekkel együtt.
A sámán szála először nagyon felesleges és idegesítő volt, de a végére egészen megkedveltem a párosukat Eun oh szolgájával. És a végén is nevettem egyet a kölykökön, az tényleg vicces és aranyos volt.
De ezek a tradicionális ruhák nem sok embernek állnak jól. Valaki tényleg mondjon már valakit, aki jól néz ki benne. Szegény Lee Joon Gi nagyon furán nézett ki benne, a Joo Wal-t játszó színész meg borzalmasan babaarcúnak nézett ki.

Érdekes az alap történet, de annyira elhúzták ezt is, hogy kb a felétől már untam. Simán elég lett volna neki 10-12 rész is, ha kiveszik a sok hosszan nézzük egymást és mosolygunk miközben szól a zene jeleneteket, meg úgy kb az összes felesleges félreértést és bajbajutást. „A kedvedért tettem.” Ha azt tette volna a csaj, amivel a kedvében járt volna a srácnak, akkor azt teszi, amit mondott neki, nem azt, amit tett. Kérdem én, miért kell minden női főhősnek ennyire ostobának lennie? Meg komolyan, mindenről beszélgetnek, csak arról nem, ami igazán fontos. Arról nem is beszélve, hogy tele teszik idiótákkal, akik a történet vicces szituációit hivatottak adni, de nem, nem viccesek, hanem fárasztóak. Az ilyentől a hajam tudom tépni, és rájöttem, hogy ezek miatt van az, hogy olyan nehezen veszem rá magam arra, hogy dorama-t nézzek. Szóval ez nem csak ennek a sorozatnak a hibája, hanem úgy kb az összesnek. Viszont tény, hogy igazán egyik szereplő sem fogott meg. Akit jobban kedvelni tudtam, az a halálangyal spoiler és a Jáde császár spoiler Utóbbi már csak azért is, mert nagyon emlékeztetett a megjelenése, az Alvilág Uráéval együtt a Saiyuki-ból megismert Kanzeon Bosatsu-éra és Jiroushin-éra. A menny megvalósítása is tetszett, és azt vettem észre a részek haladtával, hogy jobban szerettem volna, ha többet kapunk belőlük, mint a főszereplőkből. Sajnos alig vártam, hogy vége legyen, és ezzel anyu is így volt. A zene sem igazán fogott meg, ami elég ritka, mert egy betétdal azért szokott tetszeni, de itt nem tetszett meg egyik sem. A dalszövegek fordítása is zavaró volt, egyrészt mert nem igazán szokták ezeket fordítani, zavart, hogy benne van a képbe, másrészt, mert amikor beszéltek közben, az a sor nem volt lefordítva csak a párbeszéd. És ha már a felirat, hálás vagyok, hogy van hozzá magyar, de azt nem értem, hogy annyi név (legalább 6) volt felsorolva a közreműküdésében, mégis tele volt nyelvtani hibákkal, mint pl „csak te tiéd” vagy épp „már nem sok nagyon kevés idő van teliholdig”… Mindegy, azon nem változtat, hogy nem jött be a sorozat annyira, mint azt vártam…
Azt hiszem, egy darabig megint szüneteltetem a doramakat, de ha esetleg tud valaki olyat, amiben nem ennyire osotba a női főhős (a férfi sem), nincs ennyire elnyújtva, nem akar mindenki mindenkit hátbaszúrni, akkor az ne tartsa magában.

Érdekes történet volt, mindig is szerettem az olyan filmeket, amikben a természetfeletti valamilyen szinten benne van. Alapvetően jól szórakoztam rajta, de azok a hosszú zenés jelenetek kikészítettek.

Nagyon nehezen indult be (és sokszor volt benne valami nagyon álmosító… talán a zene…), de tulajdonképpen nagyon szerettem. Főleg Arang karaktere miatt – rettenetesen sajnáltam a lányt és nagyon drukkoltam neki, hogy a „végén” rendben legyen.

Szomorú belegondolni, hogy odefent valakik így játszanak az emberek életével, fogadásokat kötnek, mosolyogva nézik a szenvedésüket – mire kiderült a „főgonosz” háttértörténete, a szívem szakadt érte. :((

Imádtam, ahogyan Eun Oh szép finoman változott spoiler, imádtam az apját, a harcjeleneteket a legyezővel, és nagyon-nagyon megszerettem a dilis mellékszereplőket – a sámánlányt és Dol Swe-t spoiler

Féltem nagyon a végétől, mert az sarkalatos pont, amit az utóbbi időben valahogy sosem sikerül tökéletesen az én számíze szerint csinálni XD, de most még azzal is elégedett voltam. :)

Azt hiszem, egyre jobban szeretem a történelmi drámákat. :)

Nem is tudom mit írjak…nem volt ez rossz, mégsem tudott igazán lekötni. Lee Joon Gi harcjelenetei nagyon tetszettek, az Arangot játszó színésznő is jól hozza a karakterét, bár a bohókás nagyszájú Arang jobban ment neki, mint a drámai rész. A második felében a sorozatnak már igazából a vígjáték elemek eltűnnek, egyedül Dol Swe és Bang-Wool tartja a frontot. 90%-ban azt is eltaláltam, hogy oldják meg a végét.
Amúgy vessen meg érte mindenki, de nekem a Jáde Császár jött be a legjobban, emellett Joo Wal is a maga kis lelki világával :) :P Agyon dicsérni nem tudom a sorozatot, de Igazából negatívumot sem tudok írni…
(PS: azért ezektől a fekete póthajaktól kiráz a hideg:D amikor a színésznő hajszíne barna, de a nagy hajkorona körülötte fekete…:) legalább festették volna be a haját feketére ><)

Tetszett, és még jobban tetszett volna, ha picikét rövidebb lett volna. Kicsit elnyújtottnak éreztem a vége felé…
Az égi csapat nagyon menő a kecskével, Yoo Seung Ho meg amúgy is kedvencem. Jó volt a kaszás is, úgy tűnik, ez a szerepkör mindig bejön :D
A történet is érdekes volt, izgalom, humor és romantika is volt benne, egyszóval pont nekem való.

Azt hiszem egy ideig még pihentetem ezt a sorozatot. Az első rész egészen ígéretesnek indult mindenfél e techikai problémája ellenére is, de a második epizód elvette a kedvem a folytatástól. Nem tudom, hogy engem talált e meg rossz időben ez a röpke széria, de egy darabig biztos nem tekintem meg a következő részeket. Pedig ez az alternatív világ alapötlet nem is lenne rossz.

Az az érdekes helyzet, hogy én nem az általában szokásos utat követve ismerkedtem meg a koreai drámákkal. Azaz nem a magyar adókon is játszott történelmi sorozatok láttam először. Azokat egyébként azóta sem – egyedül a Pasta-t láttam, ami meg ugye nem történelmi, de adta magyar adó.
Szóval nekem az Arang volt az első – és máig egyetlen – kosztümös doramám. És ez a dorama nagyon jó! Történelmi, de misztikus, vicces, de még is van miért izgulni, nagyon jó a látványvilága és persze jók a karakterek és az őket megformáló színészek. Min Ah-t itt ismertem meg, és ezután láttam csak a Gumijoo-ban, amiben szintén zseniálisat alakít.