Apocalypto (2006) 84% 189★

Meglátszik egy filmen, ha Mel Gibson rendezi. A rettenthetetlen és a Passió után ismét egy film, ahol az emberi kegyetlenséget és a szenvedést újabb és újabb perspektívába helyezi.

Nagyon tetszett a megoldás, hogy a film nyelve „unisex”, ugyanis csak felirattal lehet nézni, ha éppenséggel nem beszéled legalább konyhanyelvi szinten a XIV. századi amerikai őslakos bennszülöttek nyelvét.

Laza, közel 20 perces expozíció a film eleje, ahol az őslakosok mindennapjaiba kapunk betekintést. Örömmel vettem, hogy bizony ezek az emberek is vevők voltak a hülyeségre és a másik megszívatására. spoiler Túl sok mindenről nem szólt, de mégis lekötött, plusz élvezhető kis családi csetepatékat rendeztek le. Aztán beindultak a durvaságok.

spoiler Na eddig a pontig a film nálam 9 pontos volt, mert megmutatta, hogy az emberi természet sötét oldala mire képes és átéreztette velem az áldozat gyötrelmeit. Aztán már csak 8 pontosra csökkent a film, mert spoiler

spoiler Belülről mutatott meg egy olyan helyzetet, amibe még véletlenül sem szeretnék kerülni, és ismét talált egy olyan perspektívát, ahol megmutatja, hogy az emberi élet mennyire jelentéktelen másoknak, ott és akkor. spoiler

Na, elérkeztünk a minőségi romlásban a 7 csillagig. Nagyon egyhangú lesz, már annyira nem izgalmas ez a rész, ráadásul aránytalan. spoiler

spoiler

A rendezés, a kamera munka, a díszletek és jelmezek okésak. A film nagyon véres és materialista, ezért erős idegzetűeknek szabad csak megnéznie. A szenvedést és emberi kegyetlenséget változatosan mutatja be. Aránytalanul vannak benne elosztva a történések, az intenzív részek után gyakorlatilag bealtat, és az utolsó negyede szinte értékelhetetlen, de összességében így is érdemes egyszer megnézni, már csak azért is, hogy a benyomásodat megoszd másokkal.

Zseniális Mel Gibson film.
Annak ellenére, hogy egy alapvető történelmi tévedés van benne: a spanyolok megérkezésekor 1541- 42-ben már régen nem voltak ilyen szertartások. A maja törzsek az aztékok uralma alatt már csak elszórtan éltek Közép-Amerikában.

Mestermű.
Sokan megakadnak ott, hogy mennyire kegyetlen film az Apocalypto, pedig nekem a mögöttes tartalma az, ami igazán tetszik. (A „ne félj” elmélet… a piramisos jelenet spoiler.)
Mindemellett képileg nagyon szép, a zene és a hangulat is remek.
És muszáj megemlítenem Gerardo Taracena-t, aki annyira jól alakítja a g.nyó karaktert (Middle Eye), hogy alig vártam, hogy kicsontozzák.

Zseniális.
Nem tudok róla többet mondani.

–
Csak erős idegzetűeknek.
__

Újra megnézve 2015-ben: egy kissé kritikusabb szemmel néztem ezúttal a filmet. Ha szem előtt tudjuk tartani, hogy fikcióról van szó, eltekintünk az alapvető történelmi hibáktól, és maja ősök híján nem találjuk sértőnek a filmet, akkor tetszeni fog. Nem kell elhinni egy percig sem, meg kell még hozzá egy erős gyomor is, mert vér és kegyetlenség van bőven. A filmet kritizálókhoz hasonlóan én is úgy gondolom, hogy kár, hogy sokan nem fognak utánaolvasni, és hiteles történetként fogadják el a majákról ezt a filmet. Nem az, ilyen szempontból tök katyvasz az egész, viszont szerintem tagadhatatlanul jó film.
A Passiót is tervezem újra megnézni, de abból annyira emlékszem, hogy annyira elborzasztott az egész, hogy jóformán nem is tudtam odafigyelni rá. Így számomra ez a film bizonyította, hogy Mel Gibson (bár tuti nem százas) jó rendező. Csodás képek, ötletes képi megoldások jellemzik a filmet. Nem utolsó sorban külön emelem a kalapom a sminkesek és a jelmezesek előtt. Talán ez a legerősebb pontja a filmnek, nem véletlenül járt az Oscar is érte.

Összességében egy nem mindennapi menekülős kalandfilmről van szó. Láttunk már ilyet, nem is egyet, de a majás-indiános-őserdős vonallal egészen új környezetbe helyezi a történetet, és ez, valamint a film „álhitelessége”, hogy például a szereplők jukaték-maja nyelven szólalnak meg adják az igazi varázsát.
Bár még jobb is lehetett volna az anakronizmusok és egyéb hibák nélkül, én minden (jogos) kritika ellenére is szeretem, és fantasztikus, hatásos alkotásnak tartom.

Minden szempontból óriási film. A színészek zseniálisak, a rendezés páratlanul szép, a sztori pedig pörgős. Sőt, sok helyen westernes elemeket is felfedeztem benne. Gondolom, azért készítették a képi megjelenítést is westernesre, mert a forgatókönyvet simán át lehetne arra a műfajra konvertálni.
Mel Gibson forgathatna még néhány ilyen művet.

A film, ami ha szereted a történelmet, akkor szinte biztos, hogy a prekolumbián kultúrák iránt is felkelti az érdeklődésed. Nem vagyok történész, de lemerem fogadni, hogy Mel Gibson annyira jól megragadta a maják életét, kultúráját és hagyományát, amennyire csak lehet. A szubjektív kameraállásokkal mi is Jaguármanccsal együtt rohanunk az üldözők elől, vagy éppenséggel egy éppen levágott fej nézőpontjából szemlélhetjük az eseményeket.

Tudok egyet, s mást erről az időszakról és az mind látható is. A napfogyatkozástól való rettegés, a lefejezés elől való cikk cakkban futáson át, a kék testfestéséig rengeteg dolog megjelenik, amikről már korábban hallottam. Bár igyekszek, hogy egy mélyebb elemzést írjak róla, nagyon valószínűnek tartom, hogy a mai Mexikó területén élő birodalmak, a közel vagy távoli jövőben újra terítékre kerüljenek. Ritka olyan film van, ami ennyire visszahozza a történelem és a mitológiák iránti, gyermeki énem, de az Apocalyptonak sikerült.

Millió meg egy dolgot bele lehet magyarázni, az viszont tagadhatatlan, hogy a rothadás és a tisztaság, valamint ezzel együtt a születés és a halál állandó szimbólumok. Arról nem is beszélve, hogy a film remek keretet alkot helyszín tekintetében. Aki nem látta még Gibson, immáron 11 éves filmjét, az mindenképp tegyen vele egy próbát. Naturalista ábrázolás, remek zenék, őszinte és hiteles színészi alakítások, teljesen ismeretlen színészektől. Mi kell még?

Igazából már nem nagyon emlékszem rá, csak az rémlik, hogy sokkal jobb volt, mint amire számítottam.