Anyák gyöngye (2013–2021) 84% 39★

Imádom! Már hiányzott egy jó kis sitcom, a Mom pedig tökéletesnek bizonyult erre. Annyi hibája van csak, hogy nem tudok betelni vele xdd
Olyan kis egyszerű, hétköznapi, iszonyatosan jó poénokkal és színészekkel. Nem kérdés, hogy Bonnie lett a kedvencem a stílusával, a szarkasztikus, néha bántó megjegyzéseivel. Nem is érzékeli néha, hogy miket mond, mindig a többiek szólnak neki :D

Habár nemrégiben kezdtem bele ebbe a sorozatba, mégis úgy érzem, ennek is ugyanaz lesz a sorsa, mint a legtöbb sitcomnak, ami csak a szemem elé került: imádom és képtelen vagyok betelni vele. A humora és egyszerűsége olyannyira megragadott, hogy úgy érzem, egyhamar nem fog elereszteni. Nem mintha bánnám, remek alkotás.

Anno láttam a bemutatóját a tv-ben, és már az megvett kilóra az anya-lánya lepedős párbeszéddel, de valahogy sosem jutottam el odáig, hogy megnézzem – mostanáig.

Ez a sorozat egy igazi kincs, hétköznapi szituációkkal dobálózik, félelmetesen életszagú az egész, és hiába vígjáték, nem megy el az idétlenség irányába, mint pl az Egy rém rendes család, pedig abban is van nem kevés realitás (már ami a család viselkedését illeti).
Itt minden részben van valami, amitől olyan érzése van az embernek, hogy ez akár a szomszédban is megtörténhetne, vagy a saját háza táján, mert ugyan, ki nem hibázott még az életében?
Bonnie karakterét imádtam, Christyt is szerettem, ők ketten együtt hihetetlenül erősek és viccesek. A drámai fonál is jól állt a sorozatnak, Violet babája adott egy józanító pofont a végére, hogy persze, nevetünk ezen a széthullott és kissé szeleburdi családon, de azért van itt mélység, nem is akármilyen.

Biztos, hogy tovább fogom nézni, már landolt is a kedvencek között.

Könnyed, szórakoztató, tetszetős sorozat :)

Igazából azért kezdtem el nézni, mert az Agymenők és a Két pasi-meg egy kicsi alkotói készitik, és azokat imádom, de nagyon megtetszett ez a sorozat is. Szerintem Allison Janney remek szinésznő.

Nem is tudom már pontosan hogyan bukkantam rá, valószínűleg bővíteni szerettem volna a „20 perces epizódokkal rendelkező” sorozataim listáját és szembejött ez. Hogy őszinte legyek, nem nagyon erre számítottam, de végül is megszerettem, az egész fura család szívemhez nőtt, a különös ismerőseikkel együtt. Én úgy érzem, tudna ez a sorozat picit komolyabb is lenni és nem csak elnevetgélni ilyen témákról, de hát ez nem egy gyerekek elrettentésére szolgáló dokumentumfilm, hanem egy vígjáték. Annak pedig egész jó.

Az első évad után azt kell mondjam, tipikus Lorre, a megszokott poénok újrahasznosítva, élvezhető formában. A délutáni kávé mellé tökéletes búfelejtő.

2018 nyarán bukkantam rá. Abban az élethelyzetben nagyon tudtam velük azonosulni. Nem mintha most nem, de jó volt, hogy valaki megjelenítette a bennem lévő érzéseket. Azt éreztem, nem vagyok egyedül. Nagy kedvenc lett belőle. Ötletes az összes rész, de a leginkább a humora fogott meg. Hogy a rosszat is elviccelik. Ennek így nincs sok értelme, de nehezen tudom megfogalmazni.
Fontos dolgokat mutat be. Sosem késő újrakezdeni.
Bonnie magyar hangja zseniális, jobb, mint az eredeti. Megadja a karakter ízét.