Anyáink, Apáink / Generációk háborúja (2013–2013) 91% 60★

Életem meghatározó élménye volt a Band of Brothers minisorozat. Sok háborús filmet láttam, de úgy gondoltam egyik sem lehet olyan jó, mint az, amíg nem találkoztam ezzel a minisorozattal. A stílus más, a költségvetése is más, a történet jellege is más, és mégis, számomra ez lett a BoB német párja, a másik oldal története. Nem hibátlan, nem mutat meg mindent, nem mentegetőzik és nem ítélkezik, nem fröcsög benne a vér, de olyan érzelmi töltetet hordoz, annyira lélektépő és megrázó volt, hogy ez is örökre nyomot hagyott bennem.

Ha csak három filmet mondhatnék, ami a legnagyobb hatást tette rám az életemben, ez a film köztük lenne. Nem tudom szavakba önteni, hogy mennyire imádom.
Emlékszem, mikor, és hol láttam először. Csak bele akartam nézni, és adni neki öt percet arra, hogy meggyőzzön. Az lett az eredménye, hogy egyhuzamban ledaráltam mind a négy és fél órát.
Hetekig kísértett a film, olyan érzelmi löketet adott, hogy nem tudtam aludni. Aztán megnéztem másodszor. Harmadszor. Már nem is számolom. Talán nem volt teljesen ugyanaz, mint az első élménykor, de felfedeztem benne valami újat.

Nekem ezzel a filmmel találkoznom kellett! Egy mérföldkő volt a számomra. Több lettem általa. Teljesen átformálta a háborúról való szemléletemet. spoiler

Rengeteg háborús filmet láttam, de bátran állíthatom, hogy ez toronymagasan a LEGJOBB, amit ebben a témában készítettek! KÖTELEZŐ DARAB!

Rég sírtam filmen, de ezen muszáj volt. Nagyon megérintett. Ilyen volt a háború, sok-sok értelmetlen halállal. Miért csinálják ezt az emberek? :'(((

Mindig is szívesen foglalkoztam a 2. világháborúval, ezért háborús filmeket is szívesen nézek, pláne, ha nem amerikai szemszögből mutatják be. Tetszett az öt fő karakter, ahogy különböző képpen élték meg a háború eseményeit. A végét megkönnyeztem, de egy történelmi filmtől nem is várható el, hogy Happy End-el záruljon. Nehéz téma ez, és több szempontból is látszik, hogy maguk a németek is küzdenek még a mai napig a történelmükkel. Engem teljesen lekötött ez a három rész. Csak ajánlani tudom!

Minosegi vizualis megjelenes, passzolo zenevel, remek szineszi alakitasokkal. Erdmes megnezni, ha valakit erdekelnek a 2. vh-s mozik.
Bar minden megtettek erte, egyaltalan nem tudtam sajnalni benne egy nemetet sem. Megbocsajthatatlan amit lemuveltek Europaban (raadasul ketszer). Es annyira alsagos, hogy amig gyozelemre altak hosok es a jo celert harcolnak, amikor azonban visszanyal a fagyi, akkor ok a szegeny kis szerencsetlenek, akiktol meg Isten is elfordul. Megfoztétek, es megzabaltatok. Ennyi.

Szétzúzott, hogy aztán az apró darabkákat újra összerakja, egy másik egésszé. Gyönyörű, csodálatos alkotás, félelmetesen jó színészi játékkal. Mindenki brillírozott, ha akarnám se tudnék erről a minisorozatról rosszat mondani. Számomra nem kérdés, hogy toronymagasan veri az Elit alakulatot is. És érdekes, ismét egy német alkotás. Nekik valahogy jobban megy a múlttal való szembenézés. Sokszor fogom még újranézni. Örök kedvenccé lépett elő.

Hihetetlen, hogy a németek képesek voltak egy ilyen filmet megcsinálni… amit eddig láttam tőlük ilyen témában, az mind önostorozás volt, meg az amerikaiak, angolok dicsőítése. És íme, itt egy film, ami bemutatja, hogy min mentek keresztül a németek a második világháborúban. Egy film, amiben azt mutatják meg, hogy igenis ők is szenvedtek.
Nem tudtam egyszerre végignézni a három részt, mert olyan lelki sokkot kaptam mindegyik után, hogy csak néztem magam elé, és gondolkodtam az élet nagy dolgain… és persze azon, hogy az én problémáim milyen kis csip-csup gondok ezekhez képest.
A legnagyobb hatást azzal éri el a film, hogy már az elején megszeretteti a szereplőket. Aranyosak, kedvesek, ugyanakkor jóhiszeműek, naivak. Semmi rosszat nem akarnak, sőt… próbálnak segíteni másokon. De mintha nem értenék, mi zajlik körülöttük. Nem tudják, mi helyes, és mi nem. (Mondjuk szerintem egy háborúban ezt nem is lehet eldönteni.) Hagyják magukat sodródni az árral. Nem kérdőjeleznek meg semmit. Ha azt mondják, „Öld meg!”, hát megölik. Ha azt mondják „Hagyd meghalni!”, hát hagyják meghalni. Ha azt mondják, hogy „Jelentsd fel, mert ez a kötelességed!”, hát feljelentik.
Eddig ebben a filmben látszik a legjobban, amit én a legrosszabbnak tartok a háborúban: az emberek egyszerűen kikapcsolják az érzelmeiket. Ha gyereket kell ölni, hát gyereket kell ölni. Teszik ezt szemrebbenés nélkül. És nem azért, mert kegyetlenek, nem azért, mert élvezik, és nem azért mert azt hiszik, hogy így helyes. Egyszerűen könnyebb nem belegondolni, mit tesznek. Kikapcsolni a szívet, és ölni, mint egy robot. spoiler
És ami a legjobban tetszett: a film több oldalról, több szemszögből mutatja be a háború és a diktatúra különféle borzalmait. Mind az öt történet akár külön-külön is megállná a helyét. Így együtt pedig egy mestermű! (Nem tudom, hogy mi igaz a történetből és mi nem. Valószínűleg egy kicsit azért átírták, illetve kiegészítették a homályos részeket) Minden karakter tökéletesre sikerült! Nagyon emberiek, nagyon hétköznapiak. Egyszerűen csak rossz korban születtek. Itt nincsenek hősök, nincsenek jók és rosszak, nincs heppiend. Csakis a történelem valósága.
(A Dunkirk ehhez képest bolhapuki!)

Ez egy félelmetesen jó sorozat. A németek egy kicsit szembenéztek önmagukkal és a II. Világháborúban elkövetett dolgaikkal… Azért nem könnyű nézni.

Ajánlották nekem ezt a sorozatot, és nem bántam meg, hogy megnéztem. Érdekes volt látni, a történelem egyik sötét időszakát a németek szemszögéből. Öt jóbarát története bontakozik ki előttünk. Fordulatokkal, indulatokkal és könnyekkel teli. Pedig a sorozat semmit sem visz túlzásba, a maga egyszerűségével mutatja be a háború borzalmait, és értelmetlenségét emberi oldalról. Egyszerre borzalmas és megindító. Vannak olyan jelenetek amiket nem lehet könnyek nélkül végig nézni. Érdekességként Viktor anyját Gryllus Dorka alakítja.

Már régóta várakozott ez a sorozat, de valahogy nehezen szántam el magam, éreztem, hogy ezt nem szabad elsietni. Végül csak belekezdtem, és észre sem vettem, hogy eltelt négy és fél óra.
Nehéz szavakba önteni azt a rengeteg érzést, amit a film keltett. Már napok teltek el, de lehet hetek, hónapok sem lennének elegek… Igen… Ez a HÁBORÚ. (így nagybetűkkel) A háború nem elégszik meg belőled egy kis darabkával, hanem teljesen felemészt. Kit így, kit úgy…
Nincs romantikája, sem nagy eposzi hősiesség, csak a halál, és a harc, hogy te életben maradj. Egy idő után talán már ennyi sem… Mindegy melyik oldalon állsz.
Kimagasló alkotás, az egyik legemberibb, legőszintébb film, amit eddig a témában láttam. Egyértelmű kedvenc.