Anna (2019) 77% 217★

Kezdjük azzal, hogy nem vártam túl sokat tőle, csak amikor megláttam Cillian Murphy és Helen Mirren nevét, akkor tudtam, hogy bár két színésztől megkapom a jó színészi kvalitásokat, szóval abban nem lesz hiány biztos.
Igazi akciófilm, csavarokkal teli, kiszámítható vagy sem, azt mindenki maga dönti el, nálam volt ami az volt, volt viszont olyan húzás,amire nem számítottam. Az akciófilmeket eleve úgy nézem, h nem agyalni akarok rajtuk, hanem szórakozni :) Nekem ez most nagyon tetszett.

Röviden ezt tudnám elmondani a filmről : 5 évvel később, 3 hónappal korábban, 1 évvel később, 6 hónappal korábban, 2 héttel később, 4 hónappal korábban.

Tetszeni azért tetszett, nem is volt olyan rossz film, csak ez a sok időbeli ugrás engem is összezavart. De azért a cselekmény és a sztori is tetszett, bár sokszor nem igazán tudtam eldöntetni, hogy melyik jelenet mikor történt meg, jól összekeverték. Anna szimpatikus volt, bár ahhoz nagyon értett, hogy tegye szét a lábait. A verekedős akciójelenetek részei, nem igazán tűntek túl hitelesnek, de egynek elment. Bírtam Helen Mirrent és Luke Evast, ők ketten elég jók voltak, és a karaktereik is tetszettek. De amúgy tényleg nem volt rossz film, csak engem nem igazán győzött meg, hogy a kedvenceim közé soroljam, de azért nem bánom, hogy megnéztem, kíváncsian voltam erre a filmre.

Nem rajongok az akció filmekért,de ez most nagyon bejött. Már régóta várólistás, úgyhogy ideje volt megnézni.
Az elején még zavart,h ugrál az időben,de a végére hozzászoktam. A történet kellőképpen izgalmas volt és a főszereplőt is egészen megkedveltem.

Mindig is szerettem a jó akció és kémfilmeket. Az Anna és a Red duológógia e szemponból túltett mindenen amit én elvártam egy akciófilmtől. Bár igaz ami igaz olvastam, hogy Sasha Luss modell, de olyan magáénak érezhette ezt a szerepet szerintem, mert olyan gyorsan és látványosan öltözött,hogy csak kapkodtam a fejem. A verekedési technikáját nem tudom értékelni,mert az én tudásom kevés ehhez. Az Anna című film megint erős lelkületű nőket mutatott be.Kezdtnek ott van a címszereplő Anna. Menekülni akar az életből, de az élet még tartogat számára meglepetéseket.Olgát pédául.

Kemény nő mögött ott rejtőzik a törékeny nő is.Sosem volt anyatípus állítja magáról a színésznő. Szerintem jól áll neki az anyaszerep. Anna szinte a lánya. Szereti és gyűlöli is egyben. Én úgy tudtam, Helen Mirren szőke hajú. Ebben a filmben meglepett a hajszíne. Jól állt neki. Átlagon felüli szintet hozott megint a színésznő. A szinkronhangot nem néztem meg csak a végén. Azonban így is felismertem, hogy Helen Mirren hangja Bánsági Ildikó volt. Ennek pedig külön örültem. Egy biztos:m Helen Mirren játéka számomra mindig különleges. Egyfajta színt visz ő filmekbe.Mindemellett el fogom olvasni Csehov Sirály című művét is természetesen azért, mert Olga kedvence.

Luke Evans sármos fiatalember. Emelett nem tudok szó nélkül elmenni.
Az egész történetnek olyan Vörös veréb hangulata volt.

Kicsit már kezd sok lenni az egyszemélyes hősökről szóló filmekből. Szerencse, hogy ez annál több, mert a folytonos csavarok azért feldobják a sztorit, de sajnos a vége nem durran olyan nagyot, mert ha már elszórtak jó néhányat a készítők az első másfél órában, a néző számít rá, hogy lesz még pár a végén is. Sorolhatnám a prókat és a kontrákat még egy darabig, az Anna marad egy kissé súlytalan, vasárnapi kémfilmnek. Nem váltja meg a világot, egyszer meg lehet nézni, de kb. ennyi elég is belőle. Továbbá az a tény, hogy Luc Besson rendezte, egy kis plusz csalódással tölti meg az élményt, mert bár nem bővelkedik a direktor bravúros filmekben, az a néhány, ami maradandó élmény volt, bizony kiemelkedően emlékezetes darab.

Barátnőm ajánlotta, mert ő nagyon bírja a főszereplő nőket, akik ennyire kemények.
És szerintem nagyon is jót ajánlott, mert nagyon tetszett.
Először is nagyon gyönyörű volt Anna.
Másrészről okos, ravasz és nagyon cseles.
Tetszett a cselekménye is, tetszett, hogy hiába úgymond hősnő, mégis realisztikus, mert hibázott.
Volt 1-2 dolog, ami elég furcsa volt nekem magában a karakterben, de ez egyáltalán nem rontott az élményen.
A végén pedig nem tudtam, hova kapkodjam a fejemet, annyira elképedtem és tényleg nagyon jó volt.

Nikita 2.0 csak jobb nővel (nagyon szép ez a csaj) és jobb pasival (Luke Evans).
Ja és úgy mellesleg klasszul van összevágva, szeretem, amikor kirakósként áll össze a sztori.

Jó film, érdemes megnézni.

Nem túl nagy reményekkel ültem be a filmre, főleg, mivel túl jól összevágottnak, érdekesnek találtam a trailert, és tudjuk, mostanság ez már nem garancia a film minőségére nézve. Sőt, moziba sem akartam rá elmenni, de végül nyertem egy páros jegyet, és még milyen jókor jött!
Tudom, hogy Luc Besson körül most megy a felhajtás, és hogy egyébként egy megkérdőjelezhető emberi lény, de egy zseni a pasi. Nem tudom, személyesen ő felelt-e Sasha Luss beválogatásáért, de az biztos, hogy jó választás volt. Egyrészt, nem a tipikus, szexi nő, Kim Kardashian idomokkal, másrészt, az alakítása sem volt utolsó. Bár ennyi film alapján nem tudom megítélni, milyen színész, az Annában jól végezte a dolgát.
De akkor beszéljünk a filmről. Egyáltalán nem olyan, mint a Lucy, az Atomszőke vagy épp a Vörös Veréb, mert bár mindegyik tetszett, ennyire azért nem.
Egyrészt, a vágás nagyon kreatívan lett megoldva, habár az elején idegesített az ide-oda ugrálás az időben, végül megértettem a lényegét, és a filmben haladva egyre inkább szimpatikus lett, ahogyan összeillesztették a kirakós darabjait. Nem is az, hogy összekavarták a darabkákat, és újra összerakták, hanem ahogyan összerakták. Egyszerre csak annyit mutattak, amennyit mutatni akartak, ami éppen a sztori szempontjából épp csak fontos volt. Aztán néhány jelenettel később visszatértek ugyanide, más szemszögből, egy fontos darabbal kiegészítve ugyanazt a jelenetet. És nagyon jól működött!
Másrészt, ugyan nem, mintha hasonlót sem láttam volna, de Anna háttértörténete meglehetősen érdekes és elég egyedi. Talán az egész narratíva, vagy épp a jelenetek sorrendje…
De maga az egész sztorija, hogy hogyan toborozták be, előtte mik történtek vele… Esetleg a képi világ, amit külön kiemelnék, mert esztétikailag nagyon sok „vágókép” jelent kielégítő. De egyébként is, esztétikai szempontból gyönyörű ez a film. A jelmeztervező és a sminkes is gyönyörű munkát végzett, ugyanis Anna egyszerre volt elegáns és szexi, de mégsem mutatott magából túl sokat. Mondjuk, ez több karakterre is igaz volt, de nála különösen szembetűnő volt.
Térjünk vissza Annára. A színésznőnek a film közben volt egy különleges kisugárzása, amit minden női kémfilmben keresel, de nem mindben találod meg. Egyszerre volt veszélyes, elegáns, szexi, mégis visszafogott és ártatlan. Olyan, mint amilyennek egy valódi kémnőt elképzelsz.
Mellesleg, külön szimpatikus volt, hogy itt nem volt az a tipikus meltdown, hogy a szerelméért kettős ügynök lesz, és micsoda érzelmi töltet… Egyszóval, nem volt tipikus, libás kiborulás, és bőgés… Volt kiakadás, de sokkal elfogadhatóbb, hihetőbb és kevésbé klisés indokból, ráadásul sokkal reálisabb és nem picsogásba átcsapó módon. Emiatt pedig sokkal inkább együtt tudtam vele érezni, mintha jött volna az a sokszor látott fordulat…
A sztoriról annyit, hogy egyébként nem egy nagy szám, annyira azért nem mindblown, de mivel ilyen kreatívan van összevágva, az amúgy is egészen izgalmas fordulatoktól sokszor annak ellenére is eldobtam az agyam, hogy egyébként kitaláltam a fél cselekményt.
A többi szereplőről… Helen Mirren zseniális, mint mindig. Annyira imádtam, hogy egyszerre volt kemény, veszélyes, tiszteletet parancsoló, mégis humoros, cinikus. És már csak a cselekményben való szerepéért is járna neki egy nagy pacsi.
A love interestekről; az egyik kicsit tipikusabb módon gabalyodott össze Annával, a másik nem annyira. Mindketten zseniálisan alakítottak, Cillian Murphy a nem szokásos Adonisz, akinek olyan kisugárzása volt, és olyan szöveget nyomott le… Szép kontrasztot alkotott a férfiideálhoz közelebb álló Luke Evanshez, akinek a karaktere is inkább hajazott a klisés love insterestre, mégis, meg bírt maradni szerethető, jól összerakott figurának, jól keveredtek benne a megszokott férfi főszereplő jellemvonásai egy rettenthetetlen, orosz kémével.
A szexjelenetek szintén hitelesnek hatottak, hiszen elég nehezen veszi be az ember gyomra a gyengéd, YA szintű összebújós micsodát egy ilyen kalibarű filmnek. Viszont, mint az akciójelenetek, pörgősek, kíméletlenek, karakterhűek és esztétikailag kielégítűek voltak. Ezalatt pedig szexjelent szinten nem a felesleges izommutogatást, hanem inkább a hiteles, szép megkoreografálást értem.
Anna akciójelenetei külön megérnenek egy misét, John Wick kreativitásával, hidegvérével, kegyetlenségével, profizmusával és szexi lazaságával vetekedik. Külön kiemelném a felvételi szögeket, a különböző szemszögből, módszerrel felvett jelenetek szépen egymásba olvadnak, nem tűnik művínek, mintha csak ott állna a néző, pörgősek, szinten igencsak kreatív megoldásokat használnak.
Sasha Luss alakításáról még annyit, hogy amikor kell, megfelelően érzelmes, de nem csap át picsogásba, higgadt, fegyelmezett, és gyönyörűen hozza Anna különböző álarcait, mikor arról van szó. Nincs túltolva, nyáladzásba fojtva a szerelmi szál sem, de azok a jelenetek sem klisések, nincsenek túljatszva, ahol a főszereplő fél, retteg.
Összességében nekem nagyon tetszett, nem tudok negatívumot kiemelni, nincs olyasmi, ami ne nyerte volna el a tetszésemet. Úgy gondolom, aki csak teheti, menjen el, nézze meg moziban, mert kellemes élmény, számomra pozitív csalódás volt, ennyire jóra nem számítottam.

Anna nem más, mint egy vékony női John Wick, viszont számomra pont ezért nem túl hiteles a verekedős jelenetekben. A sztori fordulatos, viszont az időbeni ugrálás már túlzott mértékű, néha már nehéz követni. Helen Mirren alakítása szokás szerint zseniális, egyszer mindenképpen érdemes megnézni.