A zéró-elmélet (2013) 64% 56★

Nagyon tetszett, bár őszintén nem vagyok biztos abban, hogy pontosan mit is láttam. De maga az ötlet és a kivitelezés kifejezetten nekem való, szeretem az abszurd és elvont dolgokat. Például a templomos ötletbe rögtön beleszerettem, simán el tudom képzelni saját magam egy olyan helyen. A szereplők és a kapcsolataik nagyon érdekesek és érdemes figyelni az apró részletekre is a világ kapcsán. Azt hiszem, legjobban Bobot kedveltem; ő volt bizonyos értelemben a leghétköznapibb, de nagyon sokat mozdított előre Qohen életén és jellemén. Szerintem ezt azért még párszor meg kell néznem.

Baromi furcsa film, tiszta agymenés. Abszurd és sajátságosan látványos….

Ez egy elég… érdekes film. Mire vége lett, egészen megbarátkoztam vele, de ettől függetlenül tartom, hogy indokolatlanul hosszú, és, néhol kicsit gagyika. Mármint, ez az „xboxolás” része. Nyilván ez valahol szándékos volt, de engem sajnos nem győzött meg. Már a ’90-es években is valósághűbben meg tudtak oldani hasonló trükköket / dolgokat, így, kifejezetten zavart ez a megoldás.
A mondanivaló – szerintem – átjött. Biztos fedeznék még fel benne mást is, ha még megnézném, de most egyelőre elég volt egyszer. (Ha újráznám is, akkor az első kb. háromnegyed órát sanszosan átugranám. Nekem ugyanis onnantól érdekes.) Nagyon tetszett ez a különös szerelem, ami itt kibontakozott. (És age gap (!!!), God bless!) A képzelt világ(ok) kifejezetten szépen sikerültek. Még Q-é is, legalábbis olyan szempontból, amit ez közvetített róla. Bevallom, pityeregtem. Eléggé sikerült átéreznem főhősünk életértelem-hajszolását, meg, hogy tkp. kizsigereli őt mindenki, viszont cserébe nem kap semmit, kihasználják, aztán el is felejtik / megfeledkeznek róla. (Ő meg vár, vár, vár, hol türelmesen, hol már a kiborulás szélén, hogy megérkezzen életébe az a bizonyos fény, A cél.) Christoph Waltz jól hozza a figurát, ellenben a külső, amit megalkottak neki… Hát… nem feltétlenül volt szerencsés. Én legalábbis majdhogynem egy jócskán lefogyott Fester Addamst véltem felfedezni benne, amit azért szerintem nem kellett volna. :'D
Ja, és természetesen muszáj méltatnom most is icipicit a szinkront, mer' CsZ nanáhogy szuper volt, épp, mint mindig.

Így közvetlen a film után nehéz mit mondani róla… Nagyban eltér attól mint amit előzetesen vártam, de ez az én problémám. Christoph Waltz-ot legutóbb náci tisztként láttam, akkor nagyot alakított. Ebben a filmben is sikerült, Q szerepét jól játszotta, végigkövethettük a karakter fejlődését ebben a már erősen túlzó szürrealista világban. Persze erre a káoszra rá lehet fogni, hogy a jövőben játszódik, meg hasonlók, de a film a végén egyébként is magyarázatot ad. Összességében nem egy rossz film, de a hangulata és a burkolt mondanivalója miatt nem az a tipikus családi filmezésekre való, rá kell hangolódni, hogy igazán élvezhető legyen.

Tipikusan az a film, ami annyira értelmetlen, hogy bármit bele lehet látni. Egy alaposabb újranézés és elemzés ráférne. A filmben nem az a lényeg, ami általában a lényeg a filmekben. Mindig mindennek mögé kell látni.
Nagyon tetszettek a képek, a stílus, a hangulat, minden. A ruhák és (gyakran a díszletek is) röhejesek, de egy olyan világban találjuk magunkat, ahol ez tök normális, ezért nem kell sok idő, amíg hozzászokik az ember.